A legújabb adatok szerint világszerte 83 896 igazolt megbetegedést és 2867 ember halálát okozta az új koronavírus, amely egyre kevésbé kínai immár. Kínában egy ideje töretlenül csökken az új megbetegedések száma, és az utóbbi napokban többször is előfordult, hogy külföldön (leginkább Dél-Koreában és Olaszországban) több új fertőződést regisztráltak, mint Kínában.

Arról tehát lemondhatunk, hogy ez a koronavírus-járvány (a 2003-as SARS-hoz hasonlóan) jó részt Kínában, illetve Délkelet-Ázsiában tartható. Kérdés, hogy vajon totális világjárvány (pandémia) alakul-e ki belőle, vagy megfoghatók még az egyre több helyen felbukkanó, sőt tömegessé váló lokális járványok, gócpontok. Olaszországban egyetlen nap alatt több mint 50 százalékkal, 650-re emelkedett a megbetegedések száma, 17-en haltak meg. Hasonló iramban emelkedik a koreai, iráni esetszám is.

Ez már a pandémia

Egyre valószínűbb, hogy a vírus világszerte el fog terjedni. Bár talán még mindig van némi esély arra, hogy megállítsuk, de ez az ablak gyorsan záródik

– fogalmazta meg a legtöbb járványügyi szakember egybehangzó véleményét Aubree Gordon, a Michigani Egyetem epidemiológiaprofesszora. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) továbbra sem nevezi világjárványnak a helyzetet, de ezt egyre többen kínosnak érzik. Hiszen a szituáció mindenben megfelel a pandémia fogalmának, kivéve a nevét. A világ számos országában terjed, és az emberek egymásnak adják át.

Ugyanakkor az esetek 95 százaléka továbbra is Kína szárazföldi részén történt – bár ez várhatóan változni fog, ahogy múlik az idő. Egyre több országból jelentenek közösségi terjedést, az említett Dél-Koreán és Olaszországon kívül például az Egyesült Államokból is. A közösségi terjedés azt jelenti, hogy az emberek szomszédaiktól, ismerőseiktől kapják el a betegséget, miközben közülük senki sem járt a fertőzések kiindulópontjában (Kínában), illetve nem érintkezett onnan érkezett emberrel.

Kérdéses, hogy valaha is volt-e reális esély arra, hogy a vírus globális elterjedését megakadályozzuk. Ezt a kórokozó számos tulajdonsága is megnehezítette, ha nem tette egyenese lehetetlenné:

1. A vírus nagy fertőzőképessége. Az új koronavírus könnyen terjed, egy fertőzött a korábban gondolt 2-3 embernél valószínűleg többnek is átadhatja a betegséget. Egyes hírek szerint sokkal jobban kötődik a gazdasejt felszíni receptoraihoz, mint a SARS vírusa, ezért könnyebben fertőz.
2. Az esetek többségében csak enyhe tüneteket okoz, sőt sokszor előfordul, hogy nem okoz klinikai tünetet. Nehéz az érintetteket időben azonosítani (ha egyáltalán azonosítják őket). Viszont a fertőzöttek ettől még fertőznek, akár heteken át.
3. Hosszú a lappangási idő. A lappangás abban különbözik a tünetmentes fertőzéstől, hogy a lappangás végén kialakul a tünetes betegség (míg a tünetmentes fertőzés egészen a gyógyulásig tünetmentes marad). Kérdéses, hogy a tesztek kimutatják-e a fertőzést a lappangási idő alatt. De még ha ez elméletben lehetséges is lenne, sehol a világon nem képzelhető el, hogy egyébként magukat egészségesnek érző emberek millióit teszteljék. Erre sem pénz, sem kapacitás nem lesz, pláne akkor, amikor teljes erővel beindul a járvány, és a súlyos eseteket kell ellátni elsősorban.
4. A globális turizmus és áruforgalom a 2003-as SARS-járvány óta alapjaiban átalakult. Összehasonlíthatatlanul több kínai utazik külföldre, mint 17 éve, a reptéri lázmérés pedig nagyjából semmire sem jó, hiszen csak a lázas betegeket lehet vele kiszűrni, az enyhe tüneteket produkáló, pláne a tünetmentes eseteket nem – márpedig nyilván ezek a fertőzöttek fognak főleg utazni.

Sokat tudunk, de közel se eleget

A megfékezést jelentősen gátolja, hogy bár sokat tudunk a vírusról ahhoz képest, hogy csak három hónapja jelent meg, mégse vagyunk tisztában sok alapvető tulajdonságával sem. Nem tudjuk, hogy mekkora a lappangási ideje. Az egész világon 14 napos karantént írnak elő a fertőzöttséggel gyanúsítottak számára, de előfordult már, hogy valakiben 27 napig lappangott (bár ez extrém ritka). Nem tudjuk azt sem, hogy megbízhatunk-e a negatív eredményt hozó tesztjeinkben, hiszen senki sem bizonyította még, hogy mennyi fals negatív teszteredmény születik a lappangó és a tünetmentes fertőzések esetén.

Azt tudjuk, hogy a vírus cseppfertőzéssel képes terjedni. Azt azonban nem, hogy ezek a cseppek milyen messzire hatolnak el, egyéb testfolyadékokkal terjed-e, a felületeken mennyi ideig marad életképes (bár most azt hallani, hogy fémen csak két órát), és legfőképpen fogalmunk sincs, hogy mióta létezik maga a vírus. Könnyen előfordulhat, hogy már jelentősen régebb óta terjed, mint ahogy tavaly decemberben Vuhanban felismerték. Elképzelhető, hogy már előtte eljutott akár más kontinensekre is, csak az első időkben nem okozott tüneteket, csendben volt.

Azt gondolom, hogy a világjárvány már folyik. Erősen hiszem, hogy már korábban is voltak esetek az Egyesült Államokban és másutt is, amelyeket nem ismert fel senki. Különösen azért, mert az esetek többsége enyhe, illetve a sima náthától megkülönböztethetetlen tüneteket okoz

– vélekedik Amesh Adalja, a Johns Hopkins Egészségbiztonsági Központ orvosa.

Minthogy ennek van sokkal nagyobb esélye, a lehetséges forgatókönyvek latolgatásakor arra az eshetőségre koncentrálunk, ha a vírus szerte a világon elterjed.

Bármilyen rémisztőnek tűnik a második eshetőség, valójában az a jobb. Ez ugyanis azt feltételezi, hogy a vírus szépen belesimul a többi, főként náthaszerű megbetegedéseket okozó koronavírusok közé, és egy-két év múlva már senki sem fog vele törődni.

Csak nehogy rosszul végződjön

A másik eset, hogy a járvány véget ér. Ez akkor következik be, amikor már a kórokozónak nem áll rendelkezésére újabb elérhető és a fertőzésre érzékeny gazdaszervezet. Az érzékeny gazdaszervezetek háromféle módon tudnak eltűnni a vírus elől:

1. Hatékonyan elzárjuk előle a még egészségeseket (például karanténnel, illetve egyéb járványügyi intézkedésekkel) – erre egyre kevesebb az esély.
2. Mindenki meghal – ezt inkább hagyjuk.
3. Mindenki, vagy legalábbis a terjedés megállításához szükséges számú ember szerez bizonyos fokú védettséget a fertőzéssel szemben. Ez a védettség származhat abból, hogy már átesett a fertőzésen, és az immunrendszere elegendő ellenanyagot termelt, vagy beoltották, és az eredmény ugyanez lett.

Amíg nem tudtunk hatékony oltóanyagokat kifejleszteni a vírusok ellen, addig csak abban bízhatott mindenki, hogy a járvány egy idő után magától elhal, az alkalmas gazdaszervezetek elfogyása miatt. Abban is sokan bíznak, hogy a tavasz beköszöntével a járvány a szezonális influenzához hasonlóan visszaszorul, mert a vírus talán rosszul viseli a meleget a környezeti terjedés során.

Azonban ez jelenleg inkább vágyvezérelt gondolkodás, semmint alátámasztott tény, hiszen senki sem ismeri valójában ennek a koronavírusnak a hőtűrését. Az amerikai közegészségügyi hivatal, a CDC illetékese, Nancy Messonnier arra figyelmeztet, hogy ezt még korai feltételezni. Ha bekövetkezik a nyári visszavonulás, akkor viszont joggal számíthatunk az ősszel jövő újabb hullámra.

Jó és rossz mutációk

A jövőbeli forgatókönyvek értékelését az is nehezíti, hogy nem tudhatjuk, hogy a vírus merre fog mutálódni. Az eddig megszekvenált koronavírus-genomok nagyfokú hasonlóságot mutattak egymással, ami akár bizakodásra is okot adhat, ugyanakkor e teszteket egymáshoz időben és térben nagyon közel vett mintákból végezték. Elképzelhető tehát, hogy most, hogy világszerte terjed a vírus, már nagyobb genetikai különbségek alakulnak ki az egyes törzsek között.

Ugyanis a változékony vírusok ellen nehezebb terápiát kidolgozni, és az emberi immunrendszer is nehezebben készülhet fel ellenük. De erről megint csak nem tudunk semmit.

Ugyanakkor az egyéb vírusokról szerzett tapasztalatok alapján az látszik, hogy a terjedőben lévő és mutálódó kórokozók a legritkább esetben lesznek veszélyesebbek a mutáció révén. Éppen ennek az ellenkezője szokott bekövetkezni: a mutáció sokszor előnytelen a vírus szempontjából, és jó nekünk. Általában a mutálódott vírusok enyhébb tüneteket okoznak (bár a SARS esetén ennek ellenkezőjére is volt példa), és csökken a fertőzőképességük.

De újra hangsúlyozzuk: e vírus esetében ilyen tapasztalat nincs, mindez csak spekuláció. Az biztos, hogy mivel a vírus képtelen szaporodni az élő gazdaszervezet nélkül, ezért nem célja a megfertőzött ember megölése. Valójában a vírusnak az a legjobb, ha a gazdaszervezet örökké él, és boldogan sokszorosítja őt a végtelenségig.

A járvány úgy is véget érhet, ha az emberek a vakcina révén szereznek a vírus ellen védettséget. Noha sok kutatás beindult az utóbbi hónapokban (a bizton remélhető zsíros állami megrendelések reményében), reálisan szemlélve csak jövőre várható, hogy ebből mindenkinek elérhető oltóanyag, esetleg gyógyszer lesz. A SARS-járványnak már híre-hamva sem volt, mire kifejlesztették ellene a vakcinát. Továbbá – részben az oltásellenes propaganda hatására – nem várható, hogy a populáció elegendően nagy hányada beoltatná magát ahhoz, hogy az jelentősen befolyásolná a járvány terjedését.

Szokjunk hozzá, mert mást úgyse tehetünk

Annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy a járvány sosem fog véget érni. Ahogy egyre többen fertőződnek majd meg, egyre több ember szerez majd természetes védettséget ellene. Jelenleg is legalább négyféle koronavírus okoz megfázásszerű megbetegedéseket, és ritkán súlyosbodik a betegség odáig, hogy kórházban kelljen ápolni a beteget.

Azt nem lehet megmondani, hogy az új koronavírus csak náthát okoz-e majd a következő években, vagy annál súlyosabb, a szezonális influenzához hasonló megbetegedéseket. A H1N1 infuenza is jelen van ma is, a tíz évvel ezelőtti pandémia óta folyamatosan. De annak nagyon kicsi az esélye, hogy a most mérhető, 3 százalék körüli halálozás lesz a meghatározó. Minthogy rengeteg lehet a fel nem ismert fertőzött, valószínűleg már ma is egy százalék körül van a valódi halálozási ráta. A szezonális influenzáé ennél egy nagyságrenddel kisebb.

Az is valószínűtlenné teszi, hogy teljesen ki tudjuk irtani a vírust, hogy bármikor túlélhet az állati gazdaszervezetekben. Nagyjából biztos, hogy denevérekből indult ki, és az emberre valószínűleg egy jelenleg nem ismert emlős gazda közvetítésével jutott át. Hongkongból jelentették, hogy kutyából is kimutattak életképes vírust. Vagyis úgy tűnik, nem lehetetlen, hogy a vírus az emberről visszaugorjon az állatokra, és ott esetleg átvészelje a számára kellemetlen időszakokat is – majd esetleg mutálódott formában

Ha a vírus az influenzához hasonlóan fog viselkedni, akkor elképzelhető, hogy az egyik szezonban szerzett immunitás a következő évben már nem lesz hatékony, és ugyanaz a személy újra és újra megfertőződhet. De ma még ez is csak spekuláció.

(Borítókép: Arcmaszkos emberek Tokióban a Shinagawa vasútállomás közelében 2020. február 28-án.  Charly Triballeau / AFP)