Mikor egy kis őz megszületik, tíz perc múlva képes felállni, hétórásan pedig már járni is tud. A kettő között pedig labilis mozgással tanulgatja a lépéseket. Ezt az ötletet alkalmazták most a robotikában, mikor egy robot gyakorlatilag saját magától tanult meg járni. 

Az autonóm robotok mellett az autonóm tanuló robotok irányába indult el a kutatás. Eddig ez úgy nézett ki, hogy nagyon erőteljes emberi beavatkozás mellett a hibákból tanult az algoritmus. Ehhez viszont az kellett, hogy minden esés után egy ember visszaállítsa a kezdőpontra. 

Most azonban a Google kísérletében a legújabb algoritmusokra támaszkodva sikerült megtanulnia egy robotnak járni, és néhány óra alatt előre, hátra, jobbra és balra is el tudott indulni. 

Az egész technológia és tanulási folyamat lényegi elemei a virtuális hasonmások, vagyis a virtuális robothasonmás szerencsétlenkedik a virtuális térben, egészen addig, amíg meg nem tanulja, amit elvárnak tőle. Aztán ezt áttöltik az igazi robotra, és többé-kevésbé működik is. Azért nem mondható teljesen, hogy mindent tudni fog, mert csak a szimulált környezetet ismeri majd, azzal hirtelen nem tud mit kezdeni, ha rálép valamire, vagy elé kerül egy küszöb, hiszen a szimulációban ez nem szerepelt. Ezért a kutatók a hagyományos és ezt az újító módszert gyúrták egybe, hogy a való életben, de sokkal kevesebb hibával tudjon megtanulni járni a robot. 

Az eredmény az lett, hogy az embernek még így is rengetegszer bele kellett avatkozni. De sikerült elérni, hogy több irányba is megtanuljon haladni a robot, sőt, mikor elesett, egy új algoritmus hozzáadásával a felállás is sikerüljön. Az azonban egyértelmű, hogy még sok feladat van addig, amíg a robot teljesen magától, emberi beavatkozás nélkül lesz képes megtanulni hasonló mozgásokat. 

A kutatók következő célja az, hogy különböző robotokon teszteljék a módszert, és kiderüljön, hogy képesek-e egyszerre többet is megtanítani az algoritmusok segítségével.