Vannak kórokozók, amelyek hidegben jobban terjednek, míg mások remekül elvannak melegben is. Az új koronavírussal végzett első kísérletek mindenesetre bizakodásra adhatnak okot. Az viszont már nem annyira, hogy a koronavírus-járvány mára eljutott Latin-Amerika trópusi területeire is, ahol eleve sokkal melegebb van, mint amilyen nálunk lehet nyáron.
A szezonális influenza éppen onnan kapta a nevét, hogy az évszakok szerint váltakozik a járvány intenzitása. Általában télen van influenzajárvány-szezon, aztán ahogy jön a tavasz, és melegszik az idő, a fertőzés terjedése lassan lanyhulni kezd, majd gyakorlatilag megáll. Most mindenki a világon azt kérdezi, illetve több-kevesebb meggyőződéssel abban bízik, hogy az új koronavírus okozta járvány ebből a szempontból influenzaszerűen (illetve megfázásszerűen) fog viselkedni. De tényleg így lesz?
A rövid válasz az, hogy nem tudjuk. A hosszabb válasz az, hogy nem tudjuk, de van okunk a reményre.
Az jól ismert, hogy úgy általában a légúti megbetegedéseket okozó vírusok (vagyis például az influenza és más megfázásszerű tüneteket okozó kórokozók) a hideg, száraz levegőben jobban terjednek, és hatékonyabban képesek megbetegíteni az embereket. Ennek oka azonban korántsem egyértelmű.
A Yale Egyetem kutatóinak vizsgálataiból kiderült, hogy a felső légutak a folyamatosan áramló levegő miatt hidegebbek, mint általában a szervezet egyéb tájai. A nátha és az influenza vírusa ezeken a hidegebb helyeken jobban képes szaporodni, nem kis részben azért, mert a szervezet immunrendszerének sejtjei viszont sokkal rosszabbul funkcionálnak hűvösebb környezetben. A vírusok terjedésének ugyanakkor nem kedvez a párásság. Márpedig télen általában alacsonyabb a páratartalom.
A Mount Sinai Orvostudományi Egyetemen kimutatták, hogy az influenzavírus tengerimalacok között jobban terjed, ha hidegebb van és alacsony a páratartalom. Azt találták, hogy az 5 Celsius-fokon tartott tengerimalacok sokkal könnyebben megfertőződtek influenzával, mint a 20 fokon tartott állatok. A páratartalom növelésének hasonló hatása volt: a 20-30 százalékos relatív páratartalom volt a vírus számára ideális, míg 80 százalékos páratartalom felett gyakorlatilag leállt a laborban előidézett járvány.
A páratartalom szerepéről azt gondolják, hogy egyrészt az aeroszolizálódott cseppecskék páradús levegőben nem képesek olyan messzire szállni, másrészt az orrunk és a szánk nyálkahártyája a szárazabb levegőben kiszárad, és így rosszabb hatékonysággal képes feltartóztatni a kórokozókat.
De ez csak egyik összetevője az influenzaszezon téli időzítésének. A másik tényező sokkal inkább a víruson kívül áll. Ha kint hideg van, az emberek hajlamosabbak több időt tölteni zárt térben, mások szoros közelségében - így elősegítik viselkedésükkel a fertőzés terjedését.
A melegedő időjárással visszaszoruló (vagy legalább lassuló) járvány egyértelműen több megalapozatlan vágyálomnál, hiszen az új koronavírus (hivatalos nevén SARS-CoV-2, de a 2003-as SARS-járvánnyal túlságosan könnyű lenne így összekeverni, ezért inkább nem használjuk ezt a nevet) közeli rokonairól ismert, hogy rosszul viselik a kinti hőmérséklet emelkedését.
Az új vírus örökítőanyaga 79 százalékban megegyezik a 2003-as SARS-víruséval, és 50 százalékban azonos a még halálosabbnak bizonyult közel-keleti légzőszervi szindrómát (MERS) okozó koronavírussal. Vagyis viszonylag közeli rokonai annak, így feltételezhetjük, hogy az alapvető viselkedése is hasonló lesz (persze ettől még simán meglepődhetünk később).
A SARS vírusáról a Hongkongi Egyetem kutatói által végzett vizsgálat kiderítette, hogy a külső hőmérséklet növekedésével drasztikusan csökkent a vírus terjedőképessége. A mérések szerint, amikor 2003 márciusa és májusa között 15 és 29 fok között ingadozott (de értelemszerűen emelkedett) a hőmérséklet, a leghidegebb és a legmelegebb napokon újonnan regisztrált SARS betegek száma között
18-szoros különbség volt.
Vagyis nagyon rosszul érintette a vírust a melegedés. Egy másik kutatás arra derített fényt, hogy a vírus a melegebb és nedvesebb környezetben rosszabbul terjed, és a környezetbe kikerült kórokozó rosszabbul él túl. (Akik szerint a vírusok nem élőlények, és így nem is képesek túlélni, azok hívhatják ezt inaktivációnak is, a lényeg ugyanaz.) A hétköznapi koronavírusok, amelyek közül négy ismert törzs fertőzött eddig embert, és sima náthát okoznak, köztudottan hideg időben betegítenek meg több embert. Innen a megfázás néven ismert, egyébként nagyon különböző kórokozók kiváltotta megbetegedések elnevezése.
Kakukktojás lehet ebből a szempontból a MERS, amely főként a Közel-Keleten terjedt (nagy szerencse, hogy nem világszerte, mert a megbetegedettek harmada bele is halt). Viszont Szaúd-Arábiában, ahol sok megbetegedés történt, gyakorlatilag folyton meleg van. A Guelph-i Egyetem kutatásából azonban kiderült, hogy bár jóval magasabb hőmérsékletek közepette,
még a MERS terjedésére is pozitívan hatott a hűvösebb idő.
A MERS-et okozó MERS-CoV vírus egyébként endemikus az Arab-félsziget tevéiben, de időnként átugrik az emberre is. Még ma is, hiszen a SARS vírusával ellentétben a MERS kórokozóját nem sikerült teljesen kiirtani. Kiderült, hogy hiába zajlott az egész sivatagi környezetben, ahol relatíve hűvösebb volt, a MERS vírusa is jobban terjedt. Ha az új koronavírus is követi ezt a rokonai között általánosnak látszó trendet, akkor reménykedhetünk, hogy ennek a terjedése is alábbhagy a meleggel.
Erre utalhat az is, hogy Ázsiában északról dél felé, vagyis a szubtrópusi (melegebb) éghajlatú területek irányába csökken a betegség előfordulásának gyakorisága. Az indonéz egészségügyi miniszter, amikor sokáig nem regisztráltak megbetegedést az országában, miközben szerte a régióban már mindenhol megjelent a fertőzés, azt mondta, hogy az ima mellett az ország klímája segít gátat vetni a betegségnek. Bár azóta már találtak indonéz fertőzötteket is (az országban járt japán személytől kapták el a koronavírust), a klíma szerepében valószínűleg igaza volt. Az ima hatásában nem szeretnénk állást foglalni.
Az amerikai közegészségügyi hivatal illetékese, Nancy Messionnier igyekszik lehűteni a tavasszal kapcsolatos optimizmust, és arra hívja fel a figyelmet, hogy bármit gondolunk ezzel kapcsolatban, az tapasztalatok híján nem több spekulációnál.
Azt gondolom, hogy elhamarkodott azt várnunk [hogy a melegedéssel a járvány elhal]. Hiszen még sosem volt alkalmunk egy teljes éven át vizsgálni e patogén viselkedését.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy nincs mindenhol egyszerre nyár. Vagyis oké, hogy az északi félgömbön most fog beköszönteni a tavasz, de az Egyenlítőtől délre eső mérsékelt éghajlatú területeken ez épp fordítva van. Az északi tavasz csak ezen az éghajlati övön jelenthet részleges és időleges felszabadulást (ha egyáltalán), de például Argentinában vagy Ausztráliában boldogan fertőzhet tovább a vírus, arra várva, hogy ősszel újra ideálissá váljanak számára az éghajlati körülmények északon is.
Arra is van példa, hogy a kórokozó adaptálódik a földi éghajlat váltakozásához, illetve az emberi népesség szezonális viselkedésváltozásaihoz. A H1N1 influenza az első évben áprilisban kezdett terjedni a világban, és a pandémia csúcspontja - influenzától merőben szokatlan módon - nyáron volt. Később azonban felvette a szezonális influenzára jellemző viselkedést, és manapság télen terjed inkább.
Az eddig leírtak mind csak spekulációk (bár valós tudományos tényekkel alátámasztott spekulációk), hiszen nem a mostani új koronavíruson végzett kutatásokon alapultak. Viszont van már legalább egy olyan kutatás,pontosabban genetikai modellvizsgálat, amelynek eredményei arra utalnak, hogy bízhatunk a melegedő időjárásban. A kutatást a vuhani egyetem kutatói végezték, és a tanulmányt feltöltötték egy szabadon hozzáférhető preprint szerverre (még azelőtt, hogy az átesne a lektoráláson és a hivatalos publikáláson). A kutatásról Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusa számolt be Facebookon.
A kutatás általánosságban a vírusfertőzés szempontjából fontos molekuláris mechanizmusairól szól. Felfedezték, hogy a vírus felszínén lévő, és a fertőzés szempontjából esszenciális jelentőségű úgynevezett tüskefehérjék csúcsán lévő molekularészlet, amely kötődik az emberi gazdasejt receptoraihoz, sokkal inkább érzékeny a melegre, mint a 2003-as SARS járványt okozó vírus hasonló fehérjéje. Mint a kutatók a tanulmányban írják:
Ez azt jelenti, hogy a 2019-nCoV emberi fertőzőképessége sokkal inkább függeni fog a hőmérséklettől, mint a SASR-CoV-é. Az emelkedő hőmérsékletekkel a 2019-CoV fertőzőképessége várhatóan sokkal gyorsabban fog csökkenni, mint az a SARS-CoV esetén tapasztalható volt, és ezáltal könnyebben lehet majd kordában tartani.
Összefoglalva: valóban vannak arra utaló jelek, hogy a melegedő időjárással enyhülni fog a járvány, de ez a remény súlyos veszélyeket is tartogat. Ezek a veszélyek talán még nagyobbak, mint amennyi felmentést remélhetünk a tavasztól. Abban áll a legnagyobb veszély, hogy elhisszük, hogy a néhány héten belül beköszöntő kikelet fog megmenteni bennünket, és nem vesszük kellően komolyan a járványt. És ha véletlenül mégsem hal el, dacára a tél elmúltának, akkor félő, hogy a helyzet később kezelhetetlenné válik.
Vagyis reménykedjünk a legjobban, de készüljünk a legrosszabbra.
Borítókép: MTI Fotós: Juhász Gábor