Egy kutatás az indonéziai Borneó olyan területeit hasonlította össze, ahol van engedélye a munkásoknak a fakivágásra (aktív területek), illetve ahol nincs (inaktív területek). A kutatásból az derült ki, hogy az inaktív részeken magasabb az erdőpusztítások száma, mint az aktív, engedéllyel rendelkező területeken, írja a Mongabay. A tanulmány szerint az inaktív részeken az illegális fakitermelések miatt csökkent a fák száma.
Sok területet azért nyilvánítottak inaktívvá korábban, mert olyan erősen veszélyeztetett fajok élnek ott, mint a borneói orángután vagy a Borneóban honos ködfoltos leopárd. A kutatók szerint fontos, hogy az inaktív területeken történő illegális fakivágást hamar észleljék, hogy olyan védelmi intézkedéseket lehessen tenni, amik elősegítik a biológiai sokszínűséget.
A kutatásban a 2018-as év 170 engedélyét nézték át, ebből 121 terület volt aktív (ahol fát termelnek ki vagy terveznek kitermelni), míg 49 inaktív. A csapat ezután műholdas képen elemezte a területek állapotát, ebből arra jutottak, hogy 2001 és 2016 között az inaktív területeken 9, míg az aktív területeken 7 százalékkal csökkent a fák száma. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy ebben az időszakban jogszerűen vagy illegálisan vágtak-e ki fákat: az inaktív részeken 22%, az aktív részeken 14% volt az illegális fakitermelések százaléka.
Zuzana Burivavola, a Wisconsini Egyetem docense arról is beszélt, hogy az engedélyek aktivitását vagy inaktivitását csak 2018-ig ismerik, így nem vonható egyértelmű párhuzam az inaktív területek és a csökkenő zöldfelületek között. A szakértők szerint azonban van értelme annak, hogy egy inaktív területen illegálisan több fát vágnak ki, mint az engedéllyel rendelkező területeken,
Mivel a kivágási engedélyek meghatározott számú fára érvényesek, míg az inaktív területek kevésbé ellenőrzöttek.
A kutatók ugyanakkor azt is megállapították, hogy a különösen veszélyeztetett leopárd- és orángután fajok számára kiemelkedően fontos élőhelyet jelentenek a 2018-ban inaktívvá vált területek (habár korábbi tanulmányok szerint az aktív területeken is található belőlük magas számban).
Bár az élőhelyüket megzavarja a kitermelés, az orángután túlél a nagyobb területeken, hiszen elsősorban nem a legértékesebb faanyagnak számító fákkal táplálkozik. Azonban amikor egy terület inaktív lesz, az erdős területek csökkenése, ahogy azt kimutattuk, sokkal magasabb lesz
mondta Maria Voigt, a tanulmány társszerzője. A kutatók összevetették azokat a területeket is, ahol az erdőirtás esélye magas, illetve rangsorolták az inaktív területeket a növekvő fakivágás és az alapján, hogy mennyire fontos az adott terület az említett fajok élőhelyeként. Azt találták, hogy jelentős összefüggés van a fajok sűrűsége és az egyre növekvő erdőpusztítások között:
Burivalova szerint emiatt fontos, hogy a kormány gondosan figyelje az inaktív területeket is, illetve számba kell venniük az erdőirtás kockázatát főként az olyan területeken, ahol a vadon élő állatok magas számban élnek.