A 2016-os amerikai elnökválasztás után a Facebook elkezdett figyelmeztetéseket pakolni azokra a hírekre, amik nem igazak. Azt remélték, hogy ettől majd az emberek körültekintőbbek lesznek, mit hihetnek el, és mit nem. Viszont a címkézés nem a várt eredményeket hozta, hanem az MIT egyetem kutatása szerint
minden olyan dolgot elhittek és osztottak mindenféle kétely nélkül, amin nem állt ott a fake news címke.
David Rand és Erwin H. Schell professzorok szerint ha valamilyen tartalomra figyelmeztetés kerül, az azt eredményezi, hogy minden más tartalomról is azt hiszik az emberek, hogy azokat is ellenőrizték és igazolták. Pedig azok a cégek, amelyek a hírek valóságtartalmát ellenőrzik a közösségi oldalakon, nem tudják felvenni a versenyt a dezinformációk terjedésével és megjelenésével, vagyis a szakértők szerint is elképzelhetetlen, hogy posztolás után nem sokkal címke kerüljön minden tartalomra azzal, hogy el lehet hinni-e, vagy sem. Ha pedig csak néhányra kerül ilyen figyelmeztetés, akkor azzal az összes többi álhír feletti kételyt oszlatják el.
A kutatók szerint az olvasók reakciója is teljesen érthető, hiszen nem tudhatják, hogy a tartalomra azért nem került kamuhíres címke, mert igaz vagy azért, mert még nem ellenőrizte le senki. Ez pedig nagyon nehézzé teszi annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy akkor mégis hogyan kellene jelölni a kamuhíreket és a dezinformációkat.
A kutatásban 6739 amerikai állampolgárnak mutattak főcímeket olyan módon, ahogyan azt a Facebookon megszokhatták. Az álhíreket a Snopes.com oldalról szedték össze, és a kattintásvadász címeket sem hagyták ki a kutatásból. Olyan hírekről kellett eldönteni, hogy szerintük igaz-e, mint hogy Hillary Clinton beadta a válókeresetet, vagy hogy egy republikánus szenátor azt mondta, hogy minden tanárt katonai kiképzőtáborba kellene küldeni. Ugyanannyi igaz és hamis sztorit szedtek össze, és három csoportra osztották a résztvevőket. Az egyik csoport hírein nem volt jelölés, a máik csoportnál néhány hamis híren szerepelt a hamis címke, míg a harmadiknál néhány valódi híren az, hogy igaz. A feladat az volt, hogy megmondják, melyiket osztanák meg jó szívvel a barátaikkal.
A kamuhíres címkével kapcsolatban azt figyelték meg, hogy valóban visszavett a megosztási kedvből, jobban mintha semmilyen címke nem került volna a hírekre, ugyanakkor nagyobb arányban osztottak meg olyan hamis híreket, amikre nem került matrica, mint azok, akik a teljesen címkézetlen híreket kapták, vagyis akiknek el kellett gondolkozniuk azon, hogy vajon a hír igaz vagy hamis. A harmadik csoport teljesített a legjobban, ők osztották meg a legkevesebb álhírt.
A kutatók arra jutottak, hogy a hírek címkézése tehát csak úgy működhet, ha nem csak azt jelölik, ha valami nem igaz, hanem azt is, ha egy hír megbízható forrásból származik, ellenőrzött, és valós állításokat tartalmaz. Ami viszont a kutatókat is meglepte, hogy nem siklottak át egy figyelmeztetésen ideológiai alapon a résztvevők, vagyis ha valamit hamisnak jelöltek, akkor is elfogadták, hogy hamis, ha maga a hír egyébként jobban beleillett volna a világképükbe.