Az eddigi legrégebbi ismert modern madár fosszíliáit sikerült azonosítania egy kutatócsoportnak, miután röntgensugaras vizsgálatnak vetettek alá egy húsz évvel ezelőtt, Belgiumban előkerült kődarabot. Az  állat nagyjából 66,7 millió évvel ezelőtt élt a parti területeken, a létezését igazoló lelet pedig betekintést enged a modern madár korai evolúciójába – írja az MTI.

A kutatók a Nature szaklapban publikálták a tanulmányukat, melyben azt írták, a lelet nagyjából 66,7-66,8 millió éves lehet, így ez az eddigi legrégebbi ismert fosszília, ami egyértelműen a modern madarak családfájához tartozik. Emellett lehetséges, hogy ez az első lelet az északi féltekén, ami minden kétséget kizáróan hasonlít egy modern madárra. A fosszíliát még 2000-ben találta meg egy gyűjtő, első látásra azonban csak egy rakás kőbe ragadt, töredezett végtagcsontnak nézett ki, ezért évekig senki nem foglalkozott vele.

A mostani kutatást vezető Daniel Field és csapata 18 évvel később döntött úgy, hogy CT-vizsgálatnak veti alá a leletet, így pedig kiderült, hogy a kő belsejében egy szinte tökéletes állapotban fennmaradt madárkoponya lakozik. A koponya jellegzetességei megegyeznek a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe tartozó mai madarakéval – mint a tyúk, a pulyka, a fürjés a fácán –, valamint a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe tartozó szárnyasokéval is – mint a kacsa, a lúd és a hattyú. Ebből kiindulva úgy tűnik, hogy a modern csirkék és más szárnyasok tényleg élő fosszíliák, amik a dinoszauruszok kora óta alig változtak.

A kutatók a leletnek az Asteriornis maastrichtensis nevet adták, emellett azonban becenevet is kapott a madár, egymás között csak

Az első madarak a Jura-korszakban, durván 165 millió évvel ezelőtt kezdtek el kifejlődni a theropoda dinoszauruszokból, a következő 100 millió évben pedig egyre csak duzzadt a madarak családfája. A 66 millió évvel ezelőtt becsapódó, a dinoszauruszok vesztét hozó aszteroida aztán jó részükkel végzett, az ezt átvészelő fajok viszont folytatták a fejlődést és szép lassan a ma ismert madarakká váltak. 

Field elmondta, hogy az aszteroida becsapódása előttről származó leletek rendkívül ritkák – az anatómiailag modern madár legrégebbi ismert fosszíliája a Vegavis nevű egyed volt, amely 66,5 millió évvel ezelőtt élt az Antarktisz területén –, a kutatók számára azonban rendkívül fontosak, a segítségükkel ugyanis megérthetjük, hogyan élték túl egyes fajok ezt az időszakot. A csontok alapján a Csodacsirke akkora lehetett, mint egy réce, és a föld közelében tölthette az életét. Ez azért lehet fontos, mert Field korábbi kutatásai alapján a kisebb méretű, földön élő állatok nagyobb eséllyel élhették túl az aszteroida becsapódását, a mostani lelet pedig alátámasztja ezt a hipotézist.