A világ egyik vezető tudományos lapjában, a Nature-ben megjelent szerkesztőségi vezércikk szokatlan határozottsággal szólítja fel a kormányokat, hogy kövessék a WHO tanácsait, tegyék teljesen transzparenssé a döntéshozatalukat, közöljék azokat a tudományos bizonyítékokat, amelyek alapján meghozták őket, illetve működjenek együtt globálisan.
Az egész világon olyan intézkedéseket hoznak az országok, amelyek korábban csak háborús időkre voltak jellemzők. Lezárják a határokat és a reptereket, betiltják a rendezvényeket, bezárják a mozikat, színházakat, és egyre több helyen kijárási tilalmat vezetnek be. Most már kevesen kételkednek abban, hogy az új típusú koronavírushoz fogható világjárvánnyal a spanyolnátha óta nem volt dolgunk. Azt gondoljuk, hogy azóta a világ teljesen más lett a világ, de a Nature, a világ legfontosabb tudományos szerint van ami nem változott:
a legfontosabb döntéseket néhány ember hozza meg, teljes titokban.
Most, hogy Európa vált a járvány új központjává, villámgyorsan meg kell fogadniuk három tanácsot az európai, illetve a világ összes kormányának:
A WHO egyértelműen és sokszor ismételten amellett van, hogy a lehető legtöbb embert kell tesztelni a koronavírusra, a pozitív eseteket azonnal el kell különíteni, a kontaktjaikat fel kell deríteni, őket is tesztelni kell, a fertőzötteket közülük újra el kell különíteni, mindaddig, amíg csak találnak fertőzöttet.
Korántsem minden ország követi a WHO tömeges tesztelésre felszólító iránymutatását, és kivétel nélkül arra hivatkoznak, hogy a döntéseiket az ország (vagy a világ) legjobb virológusainak, járványügyi szakembereinek tanácsai alapján hozzák meg. Csakhogy nincs a világon olyan szakember, akinek a tudása több lenne, mint a WHO-ban dolgozó kutatók egyesített szakértelme. A szervezet folyamatosan a helyi járványok megfékezésén dolgozik, és munkatársainak felbecsülhetetlenek a terepi tapasztalataik.
A WHO szerint a járvány kiterjedésének, sebességének minimalizálásán kell dolgozni (ha már a megállítás nem lehetséges), nem pedig feladni a harcot, és a teljes erővel tomboló ragály hatásainak ellensúlyozására kell összpontosítani. Az előbbihez egyértelműen a szociális távolságtartás, a tesztelés és az izolálás szükséges. Számos okból nem tesztelnek eleget az országok, ezek között lehetnek pénzügyi megfontolások is, vagy az hogy nincs megfelelő kapacitás a tömeges tesztek elvégzésére. Esetleg félnek, hogy akkor kiderülne, hogy milyen sok fertőzött is van valójában.
Nemcsak azt kell megindokolni, hogy miért hoznak korlátozó döntéseket, hanem azt is, hogy miért, vagy miért nem. A koronavírussal kapcsolatos kutatások gyakorlatilag minden esetben szabadon hozzáférhetők. A Nature és minden más folyóirat is vállalta, hogy mindent, ami a koronavírussal kapcsolatos, ingyen hozzáférhetővé tesz mindenkinek a világon. Vagyis mindenki ugyanazon kutatási eredmények birtokában van, éljen bárhol is. Így a kormányoknak tudományos és járványügyi tanácsokat adó szakemberek is birtokában lehetnek minden tudásnak. A Nature szerint elvárható tőlük, hogy teljes nyíltsággal indokolják meg döntéseiket. Igen, ez azt eredményezi, hogy rengeteg kritikát fognak kapni miatta, de a kritikák egy része jogos lehet, így hamarabb fény derülhet a hibákra, ami most szó szerint emberéleteket menthet meg.
Ennek legjobb (legrosszabb) példája, amikor a brit tudományos főtanácsadó, Patrick Vallance azzal indokolta az egyesült királyságbeli iskolák, illetve közösségi terek bezárásának elodázását, hogy majd az egészséges, fiatal emberek tömegesen átesnek a betegség enyhe lefolyású formáján, így nyájimmunitás alakul ki, és ezután a betegség már nem tud olyan jól terjedni. Csakhogy a feltételezés mögé semmiféle bizonyítékot nem mellékelt, és pillanatok alatt egy sor kutató cáfolta az elgondolás működőképességét. Azóta Nagy-Britanniában már lemondtak erről a típusú megközelítésről.
Ha valamiben rengeteget változott a világ a spanyolnátha óta, az a kommunikáció. Ma már mindenki a világon ugyanabban a pillanatban értesül egy-egy fontos (vagy nem annyira fontos) eseményről, függetlenül attól, hogy egy másik kontinensen, vagy a történés helyszínétől néhány kilométerre tartózkodik. A tudományos eredményekkel kapcsolatban mindez hatványozottan igaz.
Ez hatalmas előny, és ez megteremti az esélyét a világméretű tudományos együttműködésnek.
A politikai együttműködés más lapra tartozik. Járványok idején az országok hajlamosak bezárkózni, mind fizikailag, mind mentálisan. Míg a fizikai korlátozások, karanténrendelkezések, utazási zárlatok a szociális távolságtartás elve szerint helyesek, a gondolkodásbeli bezárkózás nagyon káros.
A vezetőknek és a tanácsadóknak meg kell osztani egymással a tapasztalataikat, és - ahogy a saját népükkel szemben is - úgy a nemzetközi közösség irányába is őszintének kell lenniük. Nem feltétlenül kell egyetérteni minden ajánlással, de nagyon meggyőző magyarázatot kell adni azokra a döntésekre, amelyek nem illeszkednek a járvánnyal eddig sikeresebben megbirkózó országok gyakorlatába. Ha ezek a magyarázatok elmaradnak, az csak bizalmatlanságot szül, és ez senkinek sem érdeke.
(Borítókép: Egészségügyi dolgozók végeznek tesztelést Covid-19 vírusra az Egyesült Államok Massachusetts államában lévő Newton-Welleseley kórház parkolójában felállított sátrakban 2020. március 18-án. Fotó: Joseph Prezioso / AFP)
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!