Hogy kellene egyik hétről a másikra átállni hagyományos iskolairól digitális oktatásra? Hogy lesz ebből káosz helyett hasznos tudás? Alábbiakban a TanárBlog szerzői a három legfontosabb pillér mentén – iskola, tanárok, diákok – vázolják fel tanácsaikat.
A Facebook-falamat – ahogy gondolom sokunkét – az elmúlt időszakban két téma uralta mind felett: koronavírus ÉS távoktatás. Amiért az elmúlt tíz évben dolgoztunk (az iskolai digitális transzformáció elősegítése), egyik pillanatról a másikra égetően fájó, valóságos igénnyé vált. Rengeteg email, üzenet, poszt özönlött a különféle digitális eszközökről, amelyek segíthetnek majd a digitális oktatásra való átállásban. Ez a folyamat természetesen nagyon sok technikai kérdést vet fel, de legalább annyi pedagógiait is. A kettő közül valószínűleg utóbbi a kemény dió.
Hihetetlen az aktivitás most a pedagógustársadalomban, valóban történelmi perceket élünk. A digitális oktatásra készülődés közben érdemes átgondolni és megtervezni, mire jó, és mire nem a digitális környezet. A legelső jellemző kérdés felénk az volt eddig, hogy: „Hogyan tudok pont úgy tanítani, ahogy eddig, csak online?”. Ez persze érthető, de lehet, hogy már középtávon ez lesz a legnehezebb út. Ez az az út, amikor megpróbáljuk pont ugyanazt csinálni, amit eddig, csak egy egészen más közegben. A tanár hirtelen eszköztelenné válik, ha eddig frontális módszerrel tanított, és kemény kézzel kért számon.
Egyik sem fog működni mostantól.
Nincs feleltetés, nem lehet ellenőrizni, hogy a gyerek a számítógépen egy másik ablakban nem éppen Rick and Mortyt néz, netán ott sincs a gép előtt, vagy csendben CS-zik az osztálytársaival, miközben a tanár előad. Az eddig rögzült iskolai reflexek nem valószínű, hogy működni fognak. Akik arra keresik a választ, hogy miként lehet a digitális oktatást a lehető legjobban közelíteni a megszokott osztálytermi gyakorlathoz, sokszor és sok dologban csalatkozni fognak.
De mit lehet tenni? Íme néhány alapvetés és ötlet:
Nagyon sokan kérdeztek tőlünk az elmúlt napokban arról, hogyan tovább. Az alábbiakban javaslunk egy lehetséges "üzletmenetet", rendszerben, úgy, hogy az mindenki számára érthető legyen, legyen hol segítséget kérni, tudjunk értelmes és élhető rendszert kiépíteni magunk köré, ahol a diákok számára is hasznos és nem kaotikus digitális oktatási (vagy még inkább tanulási) rendszert tudunk kialakítani.
Tervezés: Tudomásul kell vennünk, hogy a pedagógusok - finoman fogalmazva - nem homogén csoport digitális kompetenciák tekintetében, és valószínűleg sokan vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy ilyen esetben milyen eszközökhöz lenne érdemes nyúlni. Többek között ezért is lenne fontos, hogy az első lépést NE az egyes tanárok lépjék meg, hanem iskolai közösségek. Elkeseredett, tanácstalan pedagógusok kérdik most, hogy mit tehetnek, mivel az iskola vezetése arra kéri őket, hogy „gondolkodjanak el, hogy milyen távoktatási formákban tudnák az óráikat megtartani”. Nyilván semmilyenben, mert tény, hogy fel kell gyorsulnunk, de azért ez nem megy 0-ról 100-ra.
Ne várjuk, hogy digitális pedagógiai Lamborghinivé váljunk egyik pillanatról a másikra.
Ugyanilyen fontos, hogy azzal, hogy ezeknek a magukra hagyott pedagógusoknak ajánlunk alkalmazás- és eszközlistát, valószínűleg nem teszünk jót. Kétségkívül van pár kolléga, aki képes hirtelen kipróbálni, felmérni, megérteni 10-15 különböző alkalmazást, létrehozza az Edmodo-csoportját, javít a NoRedInk oldalon, Redmentában teszteket csinál, Google Drive-ban feladatot oszt meg, Skype-on online tanít és ClassDojo-ban értékel. De könnyen belátható, hogy ez nem univerzálisan járható út. Ezért szeretnénk felhívni az iskolák közösségét, és vezetőit, hogy a szervezést és az első lépéseket az iskolán belül kialakított akciócsoport végezze el.
Digitális tér kiválasztása: Az első lépés a közösen használt digitális tanulásszervezési környezet kiválasztása. Meglepően sok iskolában van már valamilyen szinten bevezetett digitális tér. Jellemzőbbek: Microsoft Teams, Google Classroom, és a hashtag.school.
Ha mindenki egy digitális térben van, a diákok számára is kiszámíthatóbb lesz a rendszer, azaz nem kell az első órán Skype-on tanulni földrajzot, a második órán Google Hangoutsban lenni, majd Facebook Live-on meghallgatni a magyar irodalmat. Ha mindezt egy rendszeren belül teheti (legyen az Google Classroom, Microsoft Teams, vagy a #school), akkor nem fog eltévedni a digitális pedagógiai általunk épített útvesztőjében.
Az elvégzett munka adminisztrálása is sokkal egyszerűbb, ha ugyanabból a rendszerből, egyféleképpen lehet az adatokat kinyerni. Így a digitális térben végzett munka megmarad, az iskola később is hasznosíthatja. Ezekben az egységes, oktatásra kialakított rendszerekben az a jó, hogy integráltan képesek sok szolgáltatást nyújtani. Biztosan lesznek a tantestületben kollégák, akiknek ismeretlen a felület, sőt amellett, hogy a tanárnak saját magának is meg kell pillanatok alatt újulnia, a diákok támogatása is az ő feladata lesz. Biztosan lesz minden osztályban olyan diák, aki nem érti (vagy nem szeretné érteni) a platform működését, így annak a tanárnak kell őt navigálnia, aki maga is csak 2 napja használja a rendszert. Amennyiben ez iskolai szinten valósul meg, biztosan lesz pár kolléga, aki már szembesült ezzel a kérdéssel, és a tudásmegosztás intézményen belül rendkívül felgyorsul(hat).
Egységes kommunikációs csatorna: Válasszunk egy kommunikációs felületet, és ott történjen az információmegosztás, mert amikor Messenger-üzenetben, emailben, hírlevélben kapsz 15 tanár kollégától üzeneteket, egy idő után elveszted a fonalat. Minél inkább egy zárt rendszer ez (és minél kevésbé a Facebook!), annál jobb.
És a legfontosabb kérdés: vajon mi lehet jó egy ilyen helyzetben egy diáknak? Az egészen bizonyosan nem, hogy minden órája más platformon van, hogy nincs közös kommunikációs fórum. Ha hagyjuk, hogy minden tanár olyan platformot válasszon, amit elsőre megért, olyan tesztmotort, amilyet szeretne, és olyan online közvetítést csináljon, amely számára kedvező, vajon kinek az érdekeit védjük, kinek segítünk? A gyerekeknek egészen biztosan nem, hiszen ezzel káosszá válik az életük, minden óra minden percében figyelniük kell több csatornát: email – melyik gyerek néz ma rendszeresen emailt? - Facebook-csoport, Viber-csoport, és az összes, a tanárok által választott felületről érkező értesítések. Ha valóban tanítani szeretnénk, ezek villámgyorsan betemetik a diákokat.
A digitális oktatásra való átállás folyamatában rendkívül fontos, hogy beszélgessünk a diákokkal arról, hogy mi és miért fog történni, lehetőség szerint közösen dolgozzuk ki az online tanulás és tanítás szabályait. Együttműködő gyerekekkel postagalambbal is lehet tanulni, de olyanokkal, akik nem akarnak részt venni a dologban, a holografikus konferencia és mesterséges intelligenciával támogatott osztályfelügyeleti rendszer sem fog működni.
Néhány dolog, avagy digitális iskolai etikett, amire biztosan figyelni kell, amiről biztosan beszélni kell:
(Borítókép: A Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer (KRÉTA) bejelentkezési oldala egy táblagépen a Letenyei Andrássy Gyula Általános Iskolában 2020. március 19-én. Fotó: Varga György / MTI)