Bár Európában még csak a koronavírus-járvány felfutási szakaszában járunk, semmi okunk azt feltételezni, hogy ha egyszer ennek vége lesz, soha többé nem fogunk a vírussal találkozni. Minden valószínűség szerint újra és újra előfordulhatnak kisebb-nagyobb kiterjedésű koronavírus-járványok bárhol a világon mindaddig, míg a populáció elegendően nagy hányada nem lesz védett ellene. Ennek a veszélye annál is nagyobb, mivel nem tudjuk, hány tünetmentes fertőzött él közöttünk anélkül, hogy erről akár ők maguk is tudnának. A tényleges számuk megismerése ezért elsődleges fontosságú a mostani és az elkövetkező pandémiák elleni védekezés szempontjából.
Hogyan lehet megtudni, hogy hány egészségesnek vagy legalábbis nem különösebben betegnek tűnő ember hordozza a vírust, és fertőz? Akikről tudott, hogy bármiféle kapcsolatba kerültek igazolt fertőzöttekkel (különösen, ha a fertőzöttek családtagjairól van szó, vagy olyanokról, akik a munkájukból kifolyólag sok emberrel találkozhatnak), azokat tesztelni kell, akár vannak tüneteik, akár nincsenek. A kontaktszemélyek azonnali tesztelésének szükségessége a tudományos közvéleményben vitán felül áll.
Viszont sokan vannak – és egyre többen lesznek – azok, akik ismeretlen forrásból fertőződnek meg, az utcán, a boltban, közlekedési eszközökön. Ha ők ráadásul még tüneteket sem mutatnak, nagyon nehéz azonosítani őket. A számukat azonban egyre pontosabban meg lehet becsülni. Az már ma is egyértelmű, hogy a fertőzések többségéért a tünetmentes/alig tünetes fertőzöttek a felelősek. A legtöbb becslés szerint a fertőzöttek 60 százaléka közéjük tartozik, de akár ennél is többen lehetnek.
A legbiztosabb jele annak, hogy rengeteg a rejtett fertőzött, az, hogy sok azonosított eset nem köthető egyetlen ismert beteghez sem, illetve sok országban már egészen korán találtak olyan fertőzötteket, akik sohasem jártak a súlyosan érintett területeken (kezdetben Kínában, később például Olaszországban vagy Iránban), és nem is érintkeztek onnan érkezettekkel.
Ebben az időszakban nemhogy a tünetmentesek, de még az enyhe megfázásos tüneteket produkálók sem tűnnek föl békeidőben senkinek, hiszen ez megszokott velejárója a télnek. Az óvodákban ilyenkor ritkán fordul elő, hogy ne köhögne egy gyerek sem, és hasonló a helyzet a tömegközlekedési eszközökön is. Értelemszerűen a (szinte) tünetmentes fertőzötteket a reptéri, határátkelőkön felállított ellenőrző pontokon sem lehet kiszűrni, hiszen nem lázasak, és pontosan úgy viselkednek, mint az egészségesek.
Minél inkább túlterhelődik egy ország egészségügyi rendszere (mivel a fertőzés ellenőrizhetetlen terjedésbe kezd), annál több lesz a dokumentálatlan fertőzött is. Természetesen ez önmagát erősítő folyamat, hiszen ahogy az egészségügy egyre inkább csak a kritikus állapotban lévő betegekkel képes törődni, a kicsit köhögő, de egyébként jó állapotban lévőkkel egyszerűen nincs, aki foglalkozzon – az erőforrások észszerű elosztásán emberek ezreinek élete múlhat. Ennek viszont az a következménye, hogy a fertőzöttek egyre nagyobb arányát még csak nem is tesztelik, így semmilyen nyilvántartásba nem kerülnek be.
Ezért létfontosságú az emberek felelősségteljes viselkedése. Az teszi a legjobbat mindenkivel, hogy aki, ha teheti, mindenféle utasítás és kijárási tilalom nélkül is otthon marad. Ha pedig bármiféle tünetet tapasztal, akkor ez kötelező.
A kínai járvány mostanra hivatalosan véget ért (bár továbbra is vannak új esetek), így ott egyre több erőforrás jut a tapasztalatok értékelésére és az előző hónapokban rejtve maradt információk feltárására. A Science-ben megjelent tanulmány szerint a vuhani utazási korlátozások január 23-i bevezetését megelőzően a tényleges fertőzések mintegy 86 százaléka dokumentálatlan maradt. Ezt matematikai modellekből, illetve az emberek mozgásáról szóló adatokból számították ki. A modellek alapján úgy becsülik, hogy a nem felismert fertőzöttek egyenként átlagosan 45 százalékkal kevesebb embernek adták át a betegséget, mint azok, akiket (később) azonosítottak, viszont olyan sokan voltak, hogy így is a diagnosztizált esetek 79 százaléka ilyen rejtett fertőzöttektől kapta el a betegséget. A kutatók így értékelik mindezt:
Ezek az eredmények megmagyarázzák a SARS-CoV2 gyors földrajzi elterjedését, illetve azt jelzik, hogy a vírus megfékezése különösen nehéz lesz.
Egy másik tanulmány szerint február 18-án 37 400 olyan fertőzött lehetett Vuhanban, akiről nem tudtak a hatóságok. Ez az akkori összes fertőzött 59 százaléka lehetett, és ez a legkonzervatívabb becslés. Vagyis a kijárási tilalomig legalább a fertőzöttek hatvan százaléka szabadon járt-kelt a városban – és fertőzött. Más szakértők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a tanulmány a népesség véletlenszerű keveredését feltételezi, de a valóságban nem ez a helyzet.
Az ember mindennapjai során viszonylag kevés emberrel (a családtagjaival, munka- és osztálytársaival) sokkal sűrűbben találkozik, mint másokkal, így tőlük nagyobb valószínűséggel kapja el a fertőzést, ha ők is fertőzöttek. Az nem egyértelmű, hogy ez hogyan változtatja meg a nem regisztrált fertőzöttek részvételét a járvány továbbterjedésében. Mindenesetre abban mindenki egyetért, hogy ők nagyon fontos szerepet játszanak a járványban, így elsődleges fontosságú az arányuk pontos becslése, illetve minél nagyobb hányaduk kiszűrése tömeges teszteléssel.
A Hokkaidói Egyetem kutató azt az 565 japánt vizsgálták folyamatosan, akiket február elején menekítettek ki Vuhanból. Közülük összesen 13-an bizonyultak fertőzöttnek, viszont a 13 fertőzött közül négyen (31 százalék) soha semmilyen tünetről nem számoltak be. A Japán partjainál karanténba helyezett Diamond Princess üdülőhajón összesen 3711 személyt (utasokat, illetve a személyzet tagjait) tesztelték. Közülük nagyjából 700-an bizonyultak fertőzöttnek. Csakhogy az érintettek 18 százaléka mindenféle tünet nélkül átvészelte a betegséget.
A Diamond Princess utazóközönsége még csak nem is reprezentálta megfelelően a társadalom korösszetételét, így a tünetmentes fertőzöttek aránya náluk vélhetően sokkal alacsonyabb, mint a szárazföldön.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a [Diamond Princessen utazók] speciális népességet alkottak, rengeteg volt közöttük az idős ember. Az idősek általában sokkal rosszabbul viselik a koronavírus-fertőzést, így a teljes népességben a tünetmentes fertőzöttek aránya közelebb lehet a [vuhani evakuáltak között kimutatott] 31 százalékhoz
– véli Gerado Chowell, a Georgiai Állami Egyetem Nature-nek nyilatkozó matematikai epidemiológusa. Ő úgy becsüli, hogy a ténylegesen tünetmentes vagy enyhe tüneteket produkáló (és így regisztrálatlanul maradó) fertőzöttek aránya a teljes népességben 40-50 százalék lehet.
Persze a szubklinikai tüneteket mutató fertőzöttek veszélyessége csak akkor áll fenn, ha ők tényleg terjeszthetik a betegséget. Ma már szinte biztosan tudjuk, hogy igen, ők fertőznek. A német hadsereg mikrobiológiai intézetének kutatói egy müncheni fertőzési gócban megbetegedett kilenc fertőzöttől vettek naponta orr-, illetve garatváladék-mintákat, és az ezekben fellelhető vírusszámot hasonlították össze.
A kilenc fertőzöttből hétnél csak enyhe megfázásszerű tünetek voltak, a váladékaikban mégis az életképes vírusok magas számát mutatták ki. Ez azt jelenti, hogy ezek a fertőzöttek is minden további nélkül terjeszthetik a fertőzőképes vírust tüsszögéssel vagy köhögéssel. A tanulmányban van még egy nagyon fontos megállapítás:
Életképes vírusok még azután is kimutathatók voltak a betegek köpetmintáiból, hogy a tüneteik teljesen elmúltak.
Vagyis csak a többször negatív eredményt hozó teszt után lehet bárkit is gyógyultnak (és már nem fertőzőképesnek) nyilvánítani.
Hasonló eredményt hozó és a tünetmentes, illetve enyhe tüneteket produkáló fertőzöttek fertőzőképességét bizonyító kutatásból egyre több van, így ez egyszerűen ténynek tekinthető. Ugyanerre jutott egy újabb kínai tanulmány is, amely vuhani betegeket (illetve fertőzötteket vizsgált). Az egyik megállapításuk szerint a tünetes betegek a tünetek megjelenésének első napjától kezdve terjesztik a betegséget (hiszen az megjelent a felső légúti váladékaikban). Ugyanakkor talán még fontosabb ez:
A tünetmentes betegben detektált vírusmennyiség hasonló volt a tünetes betegekhez, ami a tünetmentes, illetve minimális tüneteket mutató betegek fertőzési potenciálját jelzi. Ez megfelel azon jelenéseknek, amelyek szerint a továbbfertőzés már a fertőződés korai időszakában megtörténhet, ezért az esetek felderítése és az érintettek elkülönítése másféle stratégiát igényel, mint amire a SARS-CoV-nál (a 2003-as SARS-járvány vírusa) szükség volt.
A tünetmentes fertőzések nagy száma a gyerekekre is igaz lehet. Egyre valószínűbb, hogy a gyerekek nem kevésbé kapják el az új koronavírust, csak náluk még magasabb a tünetmentesek, illetve sima megfázásos tüneteket produkálók aránya. A Sanghaji Egyetem kutatói elemezték a Kínában regisztrált (igazolt, illetve gyanított) Covid-19 fertőzött gyerekek epidemiológiai adatait. Összesen 2143 esetről van szó, amelyek közül 731-et erősítettek meg laborteszttel is, a többiről csak sejtik, hogy fertőzött volt.
Több mint 90 százalékuknak vagy nem voltak tüneteik, vagy enyhe, illetve mérsékelt tüneteket mutattak.
Ezek a tények megint csak az iskolák, óvodák bezárásának indokoltságát igazolják. Még sokáig a szociális távolságtartás lesz az egyetlen eszközünk a járvány lassítására. Így nyerhetünk időt a gyógymód vagy a vakcina kifejlesztéséig.
A tünetmentes és enyhe tüneteket mutató fertőzöttek kiszűrésére pedig be kell indítani a tömeges szűrőprogramot,
amelyben mindenkit tesztelnek, akinek józan ésszel belátható okból nagyobb esélye volt fertőzött személy közelébe kerülni, mint az átlagembereknek.
(Borítókép: Az egészségügyi személyzet ünnepel az eddig szükségkórházként működő vuhani Hongsan sportcsarnok előtt miután távozott az utolsó meggyógyult páciens is 2020. március 10-én. Fotó: MTI/EPA/Costfoto/YFC )