Az egész világ, így Magyarország is a koronavírus elleni küzdelemre figyel. A járvány az idősebb korosztály egészségét veszélyezteti a leginkább, azonban a válság a gyerekek jövőjére, jelenére is komoly hatást gyakorol. A krízis soha nem látott kihívás elé állítja a gyermekvédelmi rendszert, a vészhelyzetben pedig ezúttal is a legnehezebb helyzetben élő gyerekek a legkiszolgáltatottabbak. Az UNICEF Magyarország hat fő területet sorol fel, ahol a gyerekeket közvetlen veszély fenyegeti.
Az iskolák bezárása és az online oktatás kezdeti nehézségei nehéz feladat elé állítják a jól felszerelt háztartásokban élő családokat is, különösen nagy lemaradást szenvedhetnek el azonban azok a gyerekek, akik odahaza nem rendelkeznek online eszközökkel, interneteléréssel. A válság a legszegényebb, legnehezebb helyzetű gyerekek lehetőségeit, tanuláshoz való jogát veszélyezteti. A szociális problémát tovább fokozza a közétkeztetés kimaradása, hiszen sok gyerek szinte csak az iskolában jut meleg ételhez.
A kényszerű iskola és óvodabezárások óta szinte minden, ami a gyerekekkel történik, láthatatlan marad a külvilág számára. Nem működik az iskolai jelzőrendszer, a bántalmazást, abúzust, szexuális kizsákmányolást még nehezebb kiszűrni, mint eddig. A összezártság és a létbizonytalanság körüli feszültségek tovább növelik a családon belüli erőszak veszélyét. Azok a gyerekek, akik eddig is a legtöbb bántalmazást szenvedték el, most még kiszolgáltatottabbakká válnak. Az UNICEF magyarországi gyermekbántalmazás elleni programjait itt találja.
Az online térben eltöltött idő óhatatlanul megnő ebben az időszakban, hiszen az oktatás és a kapcsolattartás is erre a területre összpontosul. Minden korcsoportban és helyzetben lévő gyermek fokozottabban ki van téve a cyberbullying, vagyis online zaklatás jelenségének, amely szélsőséges esetben végzetes tragédiákat is okozhat.
Magyarországon körülbelül 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. Olyan gyerekekről beszélünk, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból, többnyire bántalmazás, elhanyagolás miatt, vagy azért, mert olyan rossz életkörülmények között éltek, hogy az veszélyeztette az egészséges fejlődésüket. Ezekről a gyerekekről nevelők, nevelőszülők gondoskodnak, intézményekben, jobb esetben nevelőszülői családokban. Az intézményekben kijárási, valamint látogatási tilalmat rendeltek el, hiszen egy ilyen zárt közösség – amelyben a gyerekek egy jelentős része amúgy is különböző betegségekkel küzd – különösen veszélyeztetett.
A többségében traumatizált gyerekek mentális egészségét veszélyezteti a folyamatos bezártság, az ebből fakadó erőszak esetleges felbukkanása, valamint, hogy bizonytalan ideig nem találkozhatnak a szeretteikkel, megfelelő technikai feltételek híján pedig az online kapcsolattartás is nehezített. A digitális eszközök hiánya miatt ezek a gyerekek az oktatás területén is további hátrányba kerülnek, hiszen sok intézményben gyakran csak egy számítógép áll rendelkezésre, az emberi erőforrások szűkösek, a dolgozók túlterheltek és nem erre a feladatra lettek kiképezve.
Sok gyermek szorul fejlesztésre, a foglalkozások kimaradása, elmaradása olyan hosszú távú hátrányokat okozhat, amelyek később kihathatnak a gyermek egész későbbi, felnőtt életére is. Támogatásra van szükségük azoknak a szülőknek is, akik például a bezártságot nehezen viselő ADHD-s vagy autista gyermekükkel kényszerülnek karanténba, hiszen a mostani helyzetre ők sem lehettek felkészülve.
A munka és a gyermekfelügyelet komoly kihívás elé állít a krízis során minden szülőt, e tekintetben különösen nehéz helyzetben vannak a gyermekükről egyedül gondoskodók. A kapcsolattartást nagyban nehezíti a vészhelyzet a mozaikcsaládok esetében is, hiszen a gyermek ebben az időszakban nem, vagy nehezebben találkozhat szeretteivel. A betegség családokat szakíthat szét, illetve gyermekek maradhatnak megfelelő felügyelet nélkül.
„A krízis láthatatlan áldozatai, csendes elszenvedői a gyerekek lehetnek, közülük is a legnehezebb helyzetben lévő, legvédtelenebbek, akikre elsőként sújt le az élet minden nehézsége. Példátlan összefogásra van szükség az állami szervek, a gyermekvédelmi rendszer, a civil szféra és a piaci szereplők között, hogy megvédjük a gyerekeket ezen veszélyektől” – mondta Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója. A szervezet megkezdte az igények felmérését az állami/gyermekvédelmi gondoskodás intézményeiben hogy megfelelő segítséggel – többek között egészségügyi felszereléssel, szakemberek támogatásával, online programokkal – tudja támogatni őket a következő nehéz időszakban. „Arra buzdítunk minden céget, hogy lehetőségei szerint vegye fontolóra milyen lépésekkel tudja támogatni a gyerekeket. Mi készen állunk a párbeszédre” – jelentette ki Mészáros Antónia.
(Az írás eredetileg az UNICEF Magyarország blogján jelent meg.)