Az eddig véltnél régebb óta fogyaszt tengeri táplálékot az ember. A Göttingeni és a Barcelonai Egyetem kutatói szerint már a neandervölgyi ember is rendszeresen fogyasztott kagylókat, halakat és más tengeri állatokat, írja az MTI.

Annak bizonyítékát, hogy a neandervölgyi ember halat is fogyasztott, a kalcitlerakódások vizsgálatai szolgáltatták, amikből a a portugáliai Figueira Brava barlangban vettek mintát. Ezek, ahogyan a sztalagmitok, vagyis állócseppkövek is, a lecsepegő vízből származnak. A kalcitlerakódások kora 86-106 ezer év közé tehető. Abból a korból származnak, amikor a neandervölgyi ember népesítette be Európát.

A barlang, ahol a tudósok dolgoztak, akkoriban csak két kilométerre volt a tengerparttól. A kutatás szerint az ott élő neandervölgyi emberek rendszeresen vadásztak fókákra, halásztak és kagylókat is betakarítottak. Étlapjukon szerepeltek vízi madarak, delfinek vagy borjúfókák.

A tengeri táplálék különféle zsírsavakban gazdag, amelyek pozitív hatással vannak az agyszövet fejlődésére. Eddig azt feltételezték, hogy a tengeri állatok fogyasztásának hatására fejlődtek a Homo sapiens afrikai populációjának kognitív képességei. Ezzel magyarázták a szimbolikus kultúra korai megjelenését a modern embernél.

Ha a tenger gyümölcseinek rendszeres fogyasztása fontos szerepet játszik a kognitív képességek fejlődésében, akkor ez a Homo sapiensre és a neandervölgyi emberre is igaz.    

Egy korábbi kutatás során Hoffmann és kollégái arra jutottak, hogy neandervölgyiek készítettek 65 ezer éves rajzokat három ibériai-félszigeti barlangban. Az ott talált festett és széttöredezett kagylóhéjakat is a neandervölgyieknek tulajdonították.