A Kolumbiát átszelő Rio Magdalena folyóban körülbelül 80 víziló él, amelyek mind az egykori drogbáró Pablo Escobar vízilovainak leszármazottai. A lakosság kártevőként tekint rájuk, elvégre nem őshonos fajok, ám egy friss kutatás szerint nem is annyira idegenek abban a régióban az óriási méretű emlősök.
Arról szó sincs, hogy valaki dél-amerikai származású vízilovakat vizionált, viszont ezen a területen korábban is éltek más nagytestű mindenevők. A Hemiauchenia paradoxa például egy lámaszerű élőlény volt, ám több mint tízezer évvel ezelőtt kipusztult. A PNAS-on publikált tanulmány szerint ezeknek az ősi lényeknek a szerepét tölthetik most be a vízilovak a helyi ökoszisztémában.
Nem valók oda, mégis oda passzolnak
Teljesen máshogyan néznek ki, mint az egykor ott élt fajok, ám a környezetre gyakorolt hatásukban nem is annyira különböző állatokról van szó - állapította meg a tanulmány. Hasonló mennyiségű táplálékot esznek, nagyjából azonos a súlyuk, és hasonló az emésztésük - írta John Rowan őslénykutató, a kutatómunka szerzője.
Máshol a vízibivalyok töltik be azt a szerepet, amelyet egykor az óriástatuk láttak el, és olyan pozitív hatásuk van, hogy csökkenteni tudják a bozóttüzek veszélyét, miközben elősegítik a fák növekedését. Ehhez hasonlóan a vízilovak ürüléke a halak szaporodásának kedvezhet.
A fő gondot az jelenti, hogy a betolakodó élőlényeket kordában kell tartani, és nem mindig érkeznek velük a természetes ellenségeik, ami az ilyen nagy testű állatoknál talán jobb is, hogy így alakult. Kolumbiában a vízilovakkal a jaguárok ugyan el tudnának bánni, ám azoknak is csökken az egyedszáma.