Szerte a világon leálltak az egyetemek, kutatóintézetek molekuláris biológiai laborjai. Ezekben rendszerint nem orvosok dolgoztak, hanem biológusok: genetikusok, biokémikusok, immunológusok. Nekik nincs meg a képzettségük ahhoz, hogy a betegeket kezeljék, ugyanakkor a laboreszközök használatához, a berendezések működtetéséhez ugyanannyira értenek, mint azok a szakemberek, akik ugyanezeket a munkafolyamatokat gyógyítási céllal végzik.
És nem akarnak otthon ülni, míg az egészségügyi diagnosztikai laborokban dolgozó kollégáik belefulladnak a munkába.
Ezek az esetek többségében, rendes körülmények között csak kutatási célokra használható laborok. Vagyis nincs meg az akkreditációjuk arra, hogy emberi diagnosztikai célú mintákat is elemezzenek. Ez általában kizárná, hogy bevethetők legyenek, hiszen az akkreditáció lényege, hogy olyan szigorú protokollokat tartanak be a munkájuk során, amelyek biztosítják, hogy a minta vizsgálati eredménye ugyanaz legyen, bármely laborban is elemzik.
Ugyanakkor a protokollokat bármikor alkalmazni lehet, így – ha a feltételeknek megfelelnek –- akár az eddig csak alapkutatást végző laborokat is be lehet vonni például a betegektől vett minták elemzésére.
És pontosan ez történik ezekben a napokban világszerte. Az MIT-n, illetve a Harvardon működő Broad Intézet is alapkutatást végzett eddig, de most, hogy Amerikában is hiány van tesztkapacitásból, a saját leállított kutatóprogramjaik helyett a laborerőforrásaikat a koronavírus tesztelésére állították át. Naponta összesen 2000 koronavírustesztet tudnak végrehajtani, ezzel tehermentesítik az egészségügyi ellátórendszert, illetve kiterjesztik a meglévő kapacitásokat.
A Nature gyűjtése szerint világszerte több tízezerre tehető azon kutatók száma, akik már önként jelentkeztek, hogy így vagy úgy részt vegyenek a járványellenes küzdelemben.
Rengeteg ember, aki most hirtelen nem tud dolgozni, rendelkezik olyan készségekkel, amelyet fel lehet használni
– mondta Michael Monaghan, a berlini Leibniz Édesvízi Ökológiai Intézetből. Az Amerikai Egyetemek Szövetsége, amelyhez 65 vezető amerikai kutatóegyetem tartozik, másképpen próbál segíteni. Ők arra kérik tagintézményeiket, hogy adományozzák a rendelkezésükre álló védőfelszerelést a járványellenes küzdelem frontvonalában harcolóknak.
A Twitter a fő platform (legalábbis Amerikában és Nyugat-Európában), ahol a sokezernyi potenciális önkéntes, illetve a szakértelmüket hasznosítani tudó hatóságok egymásra találhatnak. Egy New York-i genetikus, Nadia Khan, illetve a ma már a tudományirányításban dolgozó, volt farmakológus Alexandria Trujillo azután találtak egymásra, hogy előbbi a hónap közepén feltett a Twitterre egy felhívást, amiben felajánlja szakértelmét, mivel egyébként is PCR-ral foglalkozik a kutatómunkája során. (A PCR a polimeráz-láncreakció rövidítése, amely a koronavírus jelenléte kimutatásának alapvető eljárása.)
Khan és Trujillo elkezdték gyűjteni a jelentkezők adatait, és igyekeznek őket azon hatóságokhoz, egészségügyi intézményekhez irányítani, ahol szükség van a munkaerejükre. Az első két napban több mint 100 jelentkezést kaptak. Maga Khan egy hete a New York-i Mount Sinai kórház laborjában végez diagnosztikai önkéntes munkát.
Hozzánk sokkal közelebb is vannak példák arra, hogy kutatók alulról szerveződve bekapcsolódnak a fertőzések vizsgálatába. Karin Kosulin, a bécsi Gyermekrák Kutatóintézet virológusa már azelőtt elkezdte megszervezni az intézet saját tesztelőprogramját, hogy leállították volna a saját kutatásait.
Az ő számukra az a legfontosabb, hogy a kórházban ápolt, sokszor legyengült immunrendszerű gyerekek nehogy elkapják a fertőzést. Ezért folyamatosan tesztelniük kell a személyzetet, és ehhez akkora kapacitást sikerült felépíteniük, hogy reményeik szerint hamarosan már külső minták elemzését is tudják vállalni.
A legnagyobb léptékű kezdeményezést francia, spanyol és német kutatók indították, ez a Crowdfight covid-19. Az egyik alapító szerint egyetlen hét alatt 32 ezer önkéntesnek jelentkező kutatót gyűjtöttek, és több száz kérelem érkezett hozzájuk szerte a világból, amelyekben munkaerőt kerestek az egészségügyi szervek.
Persze a kétkezi munkához arra van szükség, hogy az önkéntes és a munkaerőhiány ugyanabban a városban legyen, de távmunkában is lehet segíteni. Eddig például adományozott komputeridőt szerveztek koronavírus-kutatáshoz, más kutatókat a szakirodalom átnyálazására osztottak be, egy készülő tanulmány előkészítésére, egy kórháznak pedig frissítették a betegek kezelésére vonatkozó irányelveit.
De a kutatók a tesztelésben segíthetnek a legtöbbet, mert szerte a világon felismerték már, hogy a járvány megfékezése nem lehetséges rengeteg teszt elvégzése nélkül. Csak így lehet mindenkit ellenőrizni, akár tünetes, akár nem, aki jó eséllyel kapcsolatba kerülhetett fertőzött személlyel. A koronavírus PCR-teszt pedig nem igényel olyan eszközöket, amelyek ne lennének manapság gyakorlatilag minden, fejlett országbeli molekuláris biológiai laborban megtalálhatók.
Ezt felismerve, bizonyos országokban már felülről is megindult az eddig csak kutatási célokra használt laborberendezések felhasználása. Az Egyesült Királyságban például rendeletileg gyűjtik be az egyetemektől a PCR-gépeket, hogy a buckinghamshire-i Milton Keynesben egy nagy központi tesztelőüzemet létesítsenek.
Bár nem minden PCR-gép felel meg a kormány elvárásainak, a kutatók szerint ezeket is lehet ettől még használni. A Newcastle-i Egyetemen 40 PCR-gép maradt, és 650 önkéntes áll rendelkezésre, főként az egyetem állományából. Terveik szerint néhány héten belül egy önállóan is működőképes, független tesztközpontot indítanak be a felsőoktatási intézményben.