2020. március 29-én, 96 éves korában elhunyt Philip W. Anderson amerikai elméleti fizikus, írja a New York Times. Anderson 1977-ben "a mágneses és rendezetlen rendszerek elektronszerkezetére vonatkozó alapvető elméleti vizsgálatokért" megosztott Nobel-díjat kapott Sir Nevill Francis Mott és John H. van Vleck fizikusokkal együtt.

Anderson 1923-ban született Indianapolisban, a középiskola elvégzése után a Harvard Egyetemen tanult, ahol van Vleck volt a tanára. Diplomaszerzés után a 1949-től 1984-ig a New Jersey-i Bell Laboratóriumban dolgozott, miközben a Cambridge-i Egyetem elméleti fizika professzora is volt 1967-től 1975-ig. 1984 után a Princetoni Egyetem fizika professzoraként dolgozott tovább. Az 53 éves korában kiérdemelt Nobel-díjon kívül több fontos kutatói díjban is részesült, például 1982-ben – Teller Edével egy évben – Ronald Reagan elnöktől megkapta a "National Medal of Science" magas rangú amerikai tudományos kitüntetést is.

Anderson és két harvardi fizikustársa a Nobel-díjat az üveg, a kristályos anyagok és fémötvözetek szilárdtestfizikai vizsgálataiért, elektromos szerkezetük jobb megismeréséért, a mágnesesség, a szupravezetés és anyagszerkezet összefüggéseinek mélyebb feltárásáért kapták. A szilárdtestfizika területén elért eredményeik nagy mértékben hozzájárultak a korszak műszaki, elektronikai fejlesztéseihez, egy sor konkrét gyakorlati alkalmazásban eredményeztek komoly előrelépést (lézerberendezések, üvegszálas technológiák, félvezetők, szigetelőanyagok, tranzisztorok – csak hogy pár területet említsünk).

Anderson leginkább a félvezetők tulajdonságait kutatta, azaz elsősorban a rendezetlen szerkezetű anyagok elektronjainak viselkedése érdekelte, hogy miképp mozognak szabadon vagy épp válnak kötötté az elektronok az eltérő rendezettségű anyagszerkezeti állapotokban. A csapdába eső elektronok állapota Anderson-lokalizációként vált ismertté, és elmélete később a fizika más területein, a fény- és hanghullámok tulajdonságainak leírásában is használhatónak bizonyult. Anderson munkásságára jellemző, hogy kutatási eredményei alapján őt tartják a világ legtöbbet hivatkozott, legkreatívabb fizikusának.