William Frankland brit immunológus megalapozta az allergiáról meglévő modern tudásunkat. Az ő munkásságának köszönhető, hogy a kutatók kapcsolatot fedeztek föl a virágporkoncentráció és a szénanáthaszerű tünetek súlyossága között.

Frankland kutatói pályafutása 70 évet ölel föl, és széles körben csak "az allergia nagyapjaként" emlegették.  II. világháborúban tábori orvosként szolgált, majd japán hadifogságba került, és több mint három évet töltött egy szingapúri hadifogolytáborban. Itt arról beszél, hogy egy japán katona majdnem ledöfte a szuronyával:

A brit allergiakutatók sorra teszik közzé gyászüzeneteiket a közösségi médiában. 108. születésnapja előtt, alig két héttel ezelőtt adta utolsó interjúját, amelyben így nyilatkozott a hosszú élet titkáról:

Sokszor kerültem a halál küszöbére: az 1918-as spanyolnáthajárvány idején, amikor japán hadifogolytáborban tartottak, vagy amikor anafilaktikus sokkot kaptam egy trópusi rovar csípése miatt. De valahogy mindig sikerült megúsznom, és ezért vagyok még mindig itt.

Frankland 1912-ben született Sussexben, majd az Oxfordi Egyetemen végzett, és a londoni Szent Mária kórházban dolgozott a II. világháborúig. Itt Alexander Fleming, a penicillin felfedezőjének beosztottja volt. A kórház tetején épített egy pollencsapdát, amelynek segítségével számolni tudták a szálló virágpor koncentrációját. Ez vezetett  ma már megszokott pollenjelentések megszületéséhez

(BBC)