Kína gyakorlatilag bejelentette a járvány végét, pedig a lakosság töredéke fertőződött csak meg. Eközben Európában arról beszélnek, hogy az emberek 60-70 százaléka elkaphatja a vírust, mire vége lesz ennek az egésznek. Hogy lehet ekkora a különbség? A kínai adatok erősen alulbecsülik a fertőzés mértékét, az európai jóslatok pedig a legrosszabb forgatókönyvre vonatkoznak. Ettől függetlenül a kínai szigor tényleg meghozta az eredményét. De ez nem a járvány végét jelenti, csak a második hullám késleltetését – amely a sok tünetmentes fertőzöttel minden bizonnyal meg fog érkezni.
Kína március 12-én bejelentette, hogy miközben a világban még épp csak belelendült a koronavírus-járvány, ők már túl is vannak a csúcsán. A járvány első gócpontjának tekintett Vuhanban már több mint egy hete nem regisztráltak új fertőzöttet, és egész Kínában már főleg külföldi fertőzöttekről érkezik hír. Bár Vuhanban az enyhítések ellenére még legalább április 8-ig életben lesznek a lakhelyelhagyási korlátozások, Hupej tartomány többi részén már március 25-én feloldották a példátlanul szigorú kijárási tilalmat.
A hivatalos adatok szerint a cikk írásakor Kínában eddig összesen 82 394 fertőzést regisztráltak, ebből 3316-an haltak meg, a gyógyultak száma 76 426, jelenleg is aktív esetből csupán 2652 van. Az összes regisztrált eset az 1,4 milliárdos ország lakosságának mindössze 0,005 százalékát teszi ki. Mindeközben Európában arról lehet olvasni, hogy a lakosság 60-70 százalékának megfertőződésére számítanak a kormányok. Mi magyarázhatja ezt az óriási különbséget?
A várható megfertőződési arányra különféle becslések láttak már napvilágot a járvány kezdete óta, ezek között valóban voltak elég rémisztő számok. Gabriel Leung, Hongkong vezető járványügyi szakértője már februárban arról beszélt, hogy akár a világ népességének 60 százaléka megfertőződhet, ha nem sikerül kontroll alá vonni a járványt. Angela Merkel német kancellár azt mondta, hogy a szakértői konszenzus szerint 60-70 százalék lehet majd érintett. Egy március közepén kiszivárgott brit hatósági előrejelzés pedig azzal számolt, hogy a britek 80 százaléka is elkaphatja a vírust. Ezek azonban jellemzően arra az esetre vonatkoznak, ha a korlátozó intézkedések nem tudják visszaszorítani a vírus terjedését.
Leggyakrabban a brit kormánytól idézik a 60 százalékos számot. Erről Patrick Vallance brit tudományos főtanácsadó beszélt, de mint később tisztázódott, ő ezt úgy értette, hogy a népesség ekkora hányadának kellene elkapnia a fertőzést ahhoz, hogy működésbe lépjen a nyájimmunitás, azaz hogy a populáció fennmaradó részében már ne terjedjen tovább a vírus. A britek (majd a hollandok) kapcsán felmerült, hogy a nyájimmunitás kialakulására játszanának a szigorú közösségi eltávolítás helyett, így bizonyos korlátok között, de szabadon hagynák terjedni a vírust. Később mindkét kormány azt állította, hogy ez félreértés, ők csak arról beszéltek, hogy számolnak a hosszú távon mellesleg kialakuló nyájimmunitással.
A becslések között ugyanakkor vannak jóval alacsonyabb számok is. Marc Lipsitch, a Harvard epidemiológusa szerint a valószínű forgatókönyvek közül a legalacsonyabb becslés szerint a népesség 20 százaléka fertőződhet meg a járvány során. Az arányok persze országonként, régiónként is jelentősen eltérhetnek, hiszen a fertőzöttek száma – no meg az, hogy hol hány százalékukat sikerül azonosítani az egymástól nagyon eltérő tesztelési gyakorlatokkal – rengeteg tényező együttállásán múlik a korlátozó intézkedések mértékén és gyorsaságán túl is. Például hogy milyen széles körben végeznek teszteket a fertőzés terjedésének feltartóztatása érdekében, milyen volt a járvány kitörése előtti járványügyi felkészültségük; milyen színvonalú és kapacitású az egészségügyi rendszer; illetve milyen a népesség demográfiai összetétele és egészségi állapota.
Európa országainak eddigi regisztrált fertőzéseit összeadva 508 588 esetet kapunk, ez egyelőre a 741,4 milliós népesség 0,07 százaléka. Ez a teljes kínai lakosságra vetített 0,005 százaléknál már most jóval nagyobb. A vírus kiindulópontjának számító Hupej tartományban viszont összesen 67 802 fertőzést tartanak számon, ez az 58,5 milliós lakosság nagyjából 0,12 százaléka, tehát elég nagy a szórás.
A fentiek ráadásul végig azt feltételezik, hogy a kínai számok stimmelnek – pedig ez egyáltalán nem biztos, a hivatalos kínai adatok megbízhatósága egyre gyakrabban megkérdőjeleződik. A bizalmatlanság egy része a Kínában alkalmazott esetdefiníciók gyakori változtatásából fakad, de szándékos manipulációra utaló jelekről is tudni, és kiszivárgott (bár meg nem erősített) amerikai hírszerzési jelentések is a valódi számok eltitkolásáról szólnak. De még ha a statisztikákat nem is manipulálják, a számokkal akkor is érdemes óvatosan bánni, mert Hupej tartományon kívül a kínai hatóságok nem végeztek tömegesen teszteket. Arról nem is beszélve, hogy általában is fenntartásokkal kell kezelni a különböző országok számainak összehasonlítását, mert a tesztelési, nyilvántartási, esetdefiníciós módszerek között olyan nagyok a különbségek, az összevetések pontossága legjobb esetben is korlátozott.
Annyi biztos, hogy a lezárásokkal eddig sikerült alacsonyra szorítani az esetszámokat, ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy Kína túl van a veszélyen. Érdemes megjegyezni, hogy bár a helyzet javulása óta nagy fordulatszámra kapcsolt a kínai propagandagépezet, azt még ők sem állították, hogy a járványnak vége, mint ahogy azt sok helyen írták, csak annyit, hogy a neheze már mögöttük van. Több szakértő szerint azonban ahogy a szigorú korlátozásokat feloldják, a számok újra emelkedésnek indulhatnak.
Mivel a populációnak csak egy töredéke fertőződött meg, sokkal nagyobb tömeg van még kitéve a fertőzésnek. A betegség újra terjedésnek indulhat az országon belüli és a behozott esetekkel
– mondta Tien Huaj-jü, a Pekingi Egyetem epidemiológusa, a vezető szerzője egy vuhani korlátozások hatását vizsgáló Science-tanulmánynak.
Az időbeli eltolódás is hozzájárulhat, hogy Kínában már az első hullám levonulásáról beszélnek, míg máshol még a csúcs előtt állnak. A nyugati világban hónapokkal később ütötte fel a fejét a vírus (pontosabban ennyivel később vették észre), mint Kínában, ahol már decemberben javában zajlott a járvány, csak akkor még próbálták eltussolni.
Nemcsak Kína kapcsán merült fel, hogy rosszabb lehet a helyzet, mint amilyennek jelenleg tűnik: a vírust saját bevallása szerint megfékező Japán esetében is attól tart több szakértő, hogy az ország alulbecsüli a járvány kiterjedtségét, a túl korai lazítások pedig durva második hullámot hozhatnak.
Az esetszám egyébként a napokban hirtelen megugorhat Kínában, mert az országban elkezdik beleszámolni a hivatalos adatba az eddig figyelmen kívül hagyott tünetmentes fertőzötteket is. Ezzel igyekeznek válaszolni azokra a vádakra, amelyek szerint kozmetikázzák a statisztikát.
Az ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a járvány által leginkább érintett kínai városokban párját ritkító szigorral vezettek be korlátozásokat, amelyeknek az eddigi vizsgálatok alapján meg is lett az eredményük. Egy Science-ben megjelent tanulmány szerint például a vuhani korlátozások több mint 700 ezer Vuhanon kívüli megfertőződést akadályoztak meg.
A Lancet Public Health-ben megjelent egy másik elemzés, amely a vuhani példa alapján vizsgálta a társadalmi érintkezést korlátozó intézkedések hasznát a járvány visszaszorításában. A kutatók modellezték, mi történne, ha különböző időpontokban és módokon oldanák fel a korlátozásokat. Arra jutottak, hogy ha a feloldás csak áprilisban és fokozatosan történik, azzal jelentősen eltolható a járvány következő hulláma és mértéke: 2020 közepéig 92, év végéig 24 százalékkal csökkenthető így az új fertőzések száma, augusztus helyett csak októberben jön a második hullám tetőzése, és ennyivel több idő jut az egészségügyi rendszernek a felkészülésre. A kutatók ugyanakkor megjegyzik, hogy az elemzés pontosságát befolyásolhatja, hogy se a fertőzőképesség mértékéről alkotott tudásunk nincs még kőbe vésve, se az, hogy meddig fertőzhetnek tovább a fertőzöttek.
Ezzel szemben Európában és az Egyesült Államokban – annak ellenére, hogy később ért oda a járvány, ezért elvileg több idejük volt – a korlátozó intézkedéseket sok helyen csak nagy lemaradással vezették be, és jellemzően kevésbé radikális mértékben, illetve kisebb szigorral. Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy a kínai korlátozások a járvány ellen hatékonyak voltak, de a személyiségi jogok és a gazdaság terén olyan áldozatokat követeltek, hogy nem biztos, hogy a világ kevésbé autoriter országaiban reális mintául szolgálhatnak. De Szingapúr, Hongkong, Tajvan vagy éppen Dél-Korea példája is mutatja, az agresszív tesztelés, illetve a gyors és határozott intézkedések képesek lehetnek kordában tartani a járvány eszkalálódását.
Az összességében nagyon lassan és botladozva lépő Egyesült Államokban pozitív példa lehet Seattle esete, ahol a kezdeti vészes kilátások után egyelőre sikerül elkerülni a katasztrófát. Ez is arra utal, hogy a gyorsan meghozott korlátozások segíthetnek a járvány kordában tartásában. Ez különösen Seattle és New York példáját összehasonlítva ütközik ki. Előbbiben sem állt meg a vírus terjedése, de sokkal lassabb: a halálos áldozatok száma már csak nyolcnaponta duplázódik, szemben a New York-i halálesetekkel, amelyek kétnaponta duplázódnak meg.
Világos, hogy a kínai lépések majdnem véget vetettek a fertőzések első hullámának. Az a kérdés, hogy mi fog történni, ha jön egy második hullám, mert az olyan intézkedések, mint amilyeneket Kína véghezvitt, nem fenntarthatók hosszú távon
– mondta Ben Cowling, a Hongkong Egyetem epidemiológiai és biostatisztikai intézetének vezetője.
A kínai trendek kapcsán azért is fontos megjegyezni, hogy többször változott az országban használt esetdefiníció, mert ez is hozzájárulhatott a tünetmentes fertőzöttek alulbecsléséhez. (Ők azok ugye, akiket most kezdenek csak el Kínában az esetek közé számolni.) A tünetmentes, ezért nagyrészt azonosítatlan, de fertőzőképes fertőzöttek száma világszerte is óriási lehet, és ők bármikor kirobbanthatják a járvány második hullámát.
A Science-ben megjelent egy matematikai modelleken és az emberek mozgásáról szóló adatokon alapuló becslés a tényleges fertőzöttek számáról, eszerint a vuhani utazási korlátozások január 23-i bevezetését megelőzően a fertőzések 86 százaléka dokumentálatlan maradt. A kutatók szerint a nem felismert fertőzöttek egyenként átlagosan 45 százalékkal kevesebb embernek adták át a betegséget, mint azok, akiket azonosítottak, viszont olyan sokan voltak, hogy így is a diagnosztizáltak 79 százaléka ilyen rejtett fertőzöttektől kapta el a betegséget.
Bárki, aki azt mondja, tudja, hová tart ez az egész, nem tud eleget a vírusról: egyszerűen nem tudjuk, mi lesz. Mi fog történni Kínában, amikor újraindítják a gazdaságot? Nem tudjuk
– mondta Tom Frieden, aki az Obama-érában az amerikai közegészségügyi központot (CDC) vezette.
A bizonytalanságot jelzi, hogy Kínában is tartanak a második hullám érkezésétől, ezért a folyamatos csökkenő trendet mutató számok ellenére április első napjaiban több helyen új szigorító intézkedéseket hoztak: ismét bezárattak nemrégiben már újranyitott mozikat, egy 600 ezres lakosú megyében, a Honan tartománybeli Csiában pedig lakhelyelhagyási korlátozást vezettek be. Vuhanban is arra kérik az embereket, hogy bár napokon belül lejárnak a korlátozások, ennek ellenére még továbbra is maradjanak otthon.
Persze sok függ attól, hogy akár a vakcina fejlesztése, akár az ellenszer kutatása mikor hoz kézzel fogható eredményt – azaz egyáltalán meddig lehet szükség arra, hogy fizikai úton, a társadalmi érintkezés nagy árat követelő korlátozásával tartsuk kordában a vírust.
(Borítókép: Egy új koronavírussal fertőzött betegeket szállító TGV vonat ablakán néz be egy egészségügyi dolgozó Párizsban. Fotó: Thomas Samson/Pool / Reuters)