December utolsó napjaiban kezdett először pletykaként terjedni, majd a kínai egészségügyi hatóságok hivatalosan is bejelentették, hogy egy új típusú koronavírus okozta tüdőgyulladás-járványt fedeztek fel a Hupej tartománybeli Vuhanban. Mindenkiben a 2003-as SARS-járvány réme sejlett fel, és nem véletlenül. A mindössze tíz nap múlva közzétett vírusgenom beigazolta, hogy a SARS vírusához közeli rokon új koronavírus okozza a megbetegedéseket.

A SARS-járványhoz képest rengeteget lépett előre a tudomány, amit az a tény is bizonyít, hogy akkor hetekig senkinek sem volt fogalma, hogy egyáltalán mi okozza a megbetegedéseket. Márpedig ha nem tudjuk, mi ellen harcolunk, akkor esélyünk sincs nyerni. Úgy nem tudnánk a fertőzötteket tesztelni sem, hiszen nem tudjuk, hogy mit kell keresnünk.

Szinte naponta fejlesztenek újabb és újabb, egyre gyorsabb és pontosabb teszteket, így minden eszközzel rendelkezünk, hogy – ha elég tesztet végzünk el – pontosan nyomon kövessük a járvány lefolyását, a fertőzés terjedést. És mégsem sikerült megakadályozni a világjárvány kitörését – az előző SARS-szal ellentétben.

Ennek oka a vírus jellegzetességeiben és viselkedésében keresendő. És keresni is kell, mert hiába tudtunk meg ezerszer többet az új kórokozóról néhány hét alatt, mint sok vírusról és baktériumról évtizedek alatt, egyelőre nem tudtuk megállítani a terjedését. Mit tudunk hát eddig, és mit nem?

Nem csak az idősek veszélyeztetettek

Ha megnézzük a Covid-19 betegség halálozási statisztikáit, azt látjuk, hogy a kor előrehaladtával drasztikusan nő a súlyos megbetegedés, illetve a halálozás kockázata. A 60 év felettiek különösen nagy veszélyben vannak, ezért kell nekik otthon maradniuk (mindenki más mellett, aki teheti). Ugyanakkor hatalmas hiba lenne azt gondolnunk, hogy a fiatalabbak nem betegedhetnek meg komolyan a vírustól, és esetenként nem halhatnak meg.

Dél-Koreában, ahol jelenleg már egészen hatékonyan kordában képesek tartani a járványt, korábban egy zömmel fiatalokból szerveződő vallásos csoport körében terjedt a betegség, és ők váltották ki a Tegu városában kitört tömeges helyi járványt is. Az ország 10 ezer körüli fertőzöttjeinek 44 százaléka 40 év alatti. A 20 év alattiak adják az érintettek több mint negyedét. Kínában ugyanilyen arányban (27%) voltak 40 év alattiak az első 45 ezer fertőzött között, Spanyolországban pedig a fertőzöttek harmada fiatal felnőtt (22 és 44 év közötti). Amerikában az eddigi esetek ötöde érintette a fiatal felnőtteket.

A mi térségükben azt látjuk, hogy vannak olyan fiatal és egészséges emberek is, akik nagyon betegek lesznek. Kórházi ellátásra és intubációra szorulnak. Még a millenniumi nemzedék között is vannak kritikus állapotban lévő betegek, akkor is, ha nincs háttérbetegségük

– nyilatkozta Megan Ranney, egy orvos a Rhode Island-i Providence-ből. Viszont a gyerekek – úgy tűnik – továbbra is nagyobb védettséget élveznek. Bár elkaphatják és terjeszthetik ők is a betegséget, nagyon ritkán lesznek súlyosan betegek és még sokkal ritkábban halnak bele a fertőzésbe (bár az újszülöttek nagyobb veszélyben vannak).

A vírus nagyon hatékonyan képes terjedni

Ellentmondásosan hangzik, de a nagy kiterjedésű járványok kialakulásának az kedvez, ha a vírus csak lassan és nem (minden esetben) súlyosan képes megbetegíteni a fertőzöttjeit. Az előző SARS esetében a világ számára az volt a szerencse, hogy a fertőzöttek gyakorlatilag mindegyike gyorsan és nagyon súlyosan megbetegedett. Emellett csak a súlyos tünetekkel küzdő betegek tudták igazán könnyen átadni a fertőzést másoknak. Így könnyen azonosíthatók voltak, még mielőtt túl sok embert megfertőzhettek volna.

Az új típusú koronavírus-betegség esetén erről szó sincs. A Covid-19 már a fertőzés igen korai szakaszában is fertőz, még azelőtt, hogy az érintett személy egyáltalán megsejthetné magáról, hogy fertőzött. A betegség lappangási ideje átlagosan hat nap, és rengeteg a teljesen tünetmentes fertőzött is. Az ő immunrendszerük elég erős ahhoz, hogy ne engedje a vírusnak, hogy bármilyen tünetet okozzon a szervezetben (más esetekben pedig csak szokványos megfázásos tüneteket okoz),

Vagyis könnyen előállhat – és biztos, hogy rengeteg esetben meg is történik – az az eset, hogy egy közösségbe olyan ember hurcolja be a vírust, és okozza a nálánál érzékenyebb emberek súlyos betegségét, esetleg halálát, aki maga soha nem is értesül arról, hogy bármikor is fertőzött volt. Ezért is van életbevágó jelentősége a közösségi távolságtartásnak, még ha egészségesnek is érzi magát az ember. Bár erre talán jobb szó a fizikai vagy a személyes távolságtartás, hiszen szociális kapcsolatokat fenntartani távolsági kommunikációval is lehet, nem kell megszakítanunk a társas kötelékeinket.

Nagyon nehéz megbecsülni, hogy a tünetmentesek mennyiben járulnak hozzá a járvány terjedéséhez (hiszen látszólag semmiben sem különböznek az egészségesektől, így alig lehet összekötni őket a megbetegedésekkel). A becslések szerint a szerepük alapvető fontosságú: a Hongkongi Egyetemen úgy becsülték, hogy az összes fertőződés 40 százaléka tünetmentesektől származik, egy kínai tanulmány ugyanezt 43 százalékra tette.

Az esetek 40 százaléka csak enyhe tüneteket produkál. Olaszországban azonban csak a pozitívnak bizonyult emberek 12 százalékára volt igaz, hogy alig voltak tüneteik. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen kevesen lennének, csak a teszteltek közé kerülnek be a legritkább esetben. Ahogy a tünetmentesek esetében, az enyhe tüneteseknél sem tudjuk biztosan, hogy milyen mértékben terjesztik a vírust, de az gyakorlatilag biztos, hogy fertőznek (hiszen az orr- és garatváladékukban, amelyet kitüsszöghetnek, kiköhöghetnek, jelen van a kórokozó).

Nagyon eltérőek a halálozási arányok az országok között

Itt rögtön azzal kell kezdenünk, hogy fogalmunk sincs, hogy valójában mekkora a Covid-19 betegség halálozási aránya. Abban azonban szinte biztosak lehetünk, hogy többször kisebb annál, mint amit az azonosított betegek és a halálos áldozatok számának elosztásával kapunk – mivel rengeteg a nem azonosított fertőzött, illetve az enyhe tünetes beteg. Egyelőre azonban csak az igazolt betegek számával kalkulálhatunk. Ez alapján akár nagyságrendbeli különbségek is lehetnek az országok között,

Bár az adatok folyton változnak, Németországban fél százalék körül mozog a halálozás, Dél-Koreában másfél százalék, Kínában 4, Olaszországban pedig 9. A teljes Egyesült Államokra nézve a halálozás körülbelül 1,4 százalékos, de a súlyos helyi járványoktól sújtott régiókban ennél sokkal magasabb lehet. Az egészségügyi rendszer túlterheltsége nyilvánvalóan drasztikusan rontja a súlyos betegek túlélési esélyeit.

Emellett az is jelentős különbségeket okoz a halálozásban, hogy kik betegszenek meg főként. Ez a kérdés kapcsolódik ahhoz, amit a cikk elején írtunk a fiatalok érintettségéről. Azokban az országokban, ahol alapvetően fiatalabb a társadalom, és nagyobb arányban betegszenek meg fiatalok, alacsonyabb lesz a halálozás.

Olaszországban – bár a magas halálozás okairól nincs megegyezés, és valószínűleg számos faktor szerencsétlen összjátéka nyomán állt elő a katasztrofális helyzet – biztosan emeli az áldozatok egyébként is magas számát az a tény, hogy Európa egyik legöregebb társadalmáról van szó, ahol jellemzően az idős családtagok és a fiatal generációk egy fedél alatt laknak – és fertőzik egymást.

A világjárvány károkozása sokkal kiterjedtebb annál, mint hogy emberek százezrei fognak meghalni

Bár a világszerte tomboló egészségügyi krízis közepette sokaknak nem marad energiájuk figyelni erre, a pandémia miatt pár hét alatt világgazdasági válság tört ki, amelynek hatásai a 2008-as recessziót is jóval meghaladhatják. A világon egyik napról a másikra milliók váltak munkanélkülivé. Részben az általános fogyasztás visszaesése miatt, részben azért, mert a korlátozó intézkedések ellehetetlenítették a munkahelyük működését.

A globális világgazdaság működőképessége az interkontinentális ellátási útvonalak zavartalan működésétől függ. Még nem is volt Európában, Észak-Amerikában krízis, amikor a kínai járvány miatt a világ szinte minden multinacionális gyártócége már megérezte a kínai gyártókapacitás kiesését.

hiszen az orvosi eszközök, védőfelszerelések jó része is Kínából, illetve általában külföldről jön. Ha egy országban tombol a járvány, gyakran előfordul, hogy a létfontosságú eszközökre, gyógyszerekre exportkorlátozásokat vezetnek be, és így hirtelen elapad az utánpótlás máshol.

Korábban senkinek sem volt fogalma róla, hogy a világ lélegeztetőgépeinek jelentős részét Írországban gyártják, és máshol a világon alig van gyártókapacitás a mostani megsokszorozódó igények kielégítésére. Most igyekeznek szerte a világon – például autógyárak, ruhaipari üzemek átállításával – beindítani a védőfelszerelések gyártását.

A járvány megállítható

A sok bizonytalanság mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Kínában az ország méreteihez, illetve a lakosságához képest elenyészően alacsony szinten képesek voltak megállítani a járványt. Bár újabb megbetegedések folyamatosan vannak, és lesznek is, míg a világban bárhol jelen van a kórokozó, a januárra jellemző kritikus állapotoknak már nyomuk sincs.

Vuhanban kezd visszatérni az élet a rendes kerékvágásba, és az újabb megbetegedések többségét már külföldről hurcolják vissza az országba. A járványt tehát még csírájába elfojtották – olyan drasztikus intézkedések árán, amelyek néhány hónapja még elképzelhetetlennek tűntek Európában, ma már viszont a siker egyetlen útjának tűnnek. Dél-Koreában is sikerül szinten tartani egyelőre a fertőzéseket, és több délkelet-ázsiai országban is sokkal alacsonyabb intenzitással folyik a helyi járvány, mint azt a Kínához való közelségük alapján sejteni lehetett. 

Persze ezzel semmit sem oldottak meg Kínában sem, hiszen az ország lakosságának többsége sohasem találkozott a vírussal, és ugyanolyan fogékony rá, mint bárki más a világon. A megoldást a vakcina vagy hatékony gyógyszer jelentheti majd, viszont a kínai példa bizonyítja, hogy a járvány a jelenleg hozzáférhető eszközök segítségével is menedzselhető.

Megválaszolatlan kérdések

Bár az eddig említett jelenségekben is nagy volt a bizonytalanság, legalább részinformációink már vannak róluk. Van ugyanakkor számos kérdés, amiről szinte semmit sem tudunk, pedig életbe vágó lenne gyorsan megtudnunk a választ. Ezek meghatározó dolgok lehetnek a jövőre nézve:

1. Hogyan változik a járvány viselkedése, ahogy egyre melegebb lesz? Nemrég írtunk arról, hogy ez miért nagyon bizonytalan. Bár sokan reménykednek, hogy a sima megfázáshoz vagy az influenzához hasonlóan a koronavírus-fertőzések is szezonális jelleggel visszaesnek majd, ha jön a jó idő, ebben hiba lenne bízni. Bár a világ trópusi területein jelentősen később kezdődött a járvány, mostanra gyakorlatilag a világ összes országában megjelent, és ott is terjed, ahol már most olyan meleg van, mint nálunk csak a legrekkenőbb nyári napokon. Szóval, sajnos egyre valószínűbb, hogy a járvány nyáron is tombolna, ha a járványellenes intézkedésekkel nem lehet megtörni az erejét.
2. Mitől függ, hogy ki lesz nagyon beteg, és ki az, akinek meg se kottyan az egész? Vannak kockázati csoportok (az idősek és a krónikus betegek), de ez korántsem magyaráz meg mindent. Nagyon fontos lenne tudnunk, hogy miben tud többet azok immunrendszere, akiknél a fertőzés nem okoz különösebb problémát. Ez lehet az alapja a hatékony terápiának és a vakcinának is. Sok kutató szerint a genetikai háttér meghatározó lehet, különösen azon génekben jelentkező mutációk, amelyek a vírus fertőzése szempontjából jelentős fehérjéket kódolják. De erről sem tudunk egyelőre semmit.
3. Mikor lesz gyógyszer/vakcina? Idén gyakorlatilag biztos, hogy nem lesz széles körben elérhető, bizonyítottan hatásos ellenszer. Talán jövőre, talán később. Annak ellenére így van ez, hogy alig van olyan gyógyszergyár és kutatóintézet, amely ne ezen dolgozna most, éjt nappallá téve. De a gyógyszerfejlesztés a valóságban nem úgy működik, mint a katasztrófafilmekben – jellemzően több évet vesz igénybe, és az esetek többségében kudarcba fullad. Ezért a belátható időn belül nem lesz más eszközünk a járvány ellen, mint a tömeges tesztelés, elkülönítés, és az újabb fertőzések megakadályozása a távolságtartással.
4. Immunissá válnak-e a gyógyult fertőzöttek? Nem tudjuk, de hatalmas bajban vagyunk, ha nem. A kutatók többsége szerint nagy valószínűséggel ad bizonyos fokú védettséget, ha az immunrendszer egyszer már legyőzte a vírust. Talán nem lesznek a gyógyult betegek teljesen immunisak, de feltételezhetően a második fertőzés már sokkal enyhébb tüneteket okoz náluk, vagy talán nem is okoz tüneteket. Ugyanakkor a közönséges megfázást okozó koronavírusok fertőzése egyértelműen nem okoz élethosszig tartó immunitást, ahogy az influenza sem. A vírus is folyamatosan mutálódik, és az immunrendszer által termelt ellenanyagok sem maradnak örökké a szervezetben. Reményt adhat, hogy eddig alig fordult elő ismételt fertőződés (legalábbis a nyilvánosságra került adatok szerint), és ezek többségét is valószínűleg műhiba okozta – vagyis nem tűnt el még a beteg szervezetéből a vírus, amikor tévesen gyógyultnak nyilvánították, így igazából az eredeti fertőzés újult ki nála. De a válasz itt is az, hogy nem tudjuk.

(Borítókép:  Kutató dolgozik az új koronavírus tesztelési programjában a Rio de Janeiro Szövetségi Egyetem laborjában 2020. április 1-én. Fotó: Andre Coelho/Getty Images)