Az iPad Pro 2020 nagyon közel került ahhoz, hogy laptopnak, vagy legalábbis laptopszerű eszköznek tudjuk tekinteni, elvileg megvan hozzá mindene. A beleépített A12Z Bionic rendszercsipben nyolcmagos processzor és nyolc grafikus mag dolgozik, ami hétköznapi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy bitang gyors. Pillanatok alatt megnyit bármilyen appot, és eddig is ez volt a szoftverekkel legjobban ellátott mobil platform, ahol a kínálatba az átlagos irodai Wordön és Excelen túl a profi Adobe eszközök, a Shapr3D teljes értékű CAD tervezőprogramja, de még a komoly videojátékok is beletartoznak.

Most az a fő újdonság, hogy az iPadOS legfrissebb verziója támogatja az egeret és a billentyűzetet, és egészen jól kezelhető a rendszer ezekkel a hagyományos pc-s perifériákkal. Ebben a pillanatban is egy Logitech külső billentyűzeten írom a cikket a tesztelt tableten, mivel a különleges, kimondottan ehhez az iPadhez kitalált Magic Keyboard csak májusban kerül a boltokba. Eközben egy Apple Magic Trackpad mozgatja a kijelzőn az egérmutatót, pontosan az, amit Mac gépekhez is ajánl az Apple. Ráadásul egy jackdugós fejhallgatón hallgatok zenét - bár ez nem az iPad Pro érdeme, hanem egy adapteré, mert az Apple hanyagolja a régi portot, egyetlen usb-c van a készüléken.

A bluetooth billentyűzet tökéletesen működik, a magyar rendszernyelv beállítása után magától tudja, hogy a brit kiosztású billentyűzeten a bal alsó sarokban, a Shift mellett kell lennie az "í" betűnek, és ehhez nem kellett semmilyen rendszerkonfigurációban varázsolni, mint általában Androidon. Az egér, vagyis a tapipad ismer egy rakás többujjas gesztust, öt ujjat összehúzva lehet kijutni a programváltó menübe, három ujjal oldalirányban lapozva lehet lépkedni a megnyitott appok közt.

Az egérmutató a kijelzőn egy kis pöttyként jelenik meg, hasonlóan ahhoz, ahogy a számítógépeken szokás, és magától a megfelelő típusra változik át, például szöveg fölött szövegkijelölő kurzorként jelenik meg. Néha egyszerűbb az érintőkijelzőhöz nyúlni, mint az egérhez, a böngészőben fel-le lapozni például sokkal kényelmesebb a tabletes módon. De munka közben az egér óriási segítség a kijelzőn való matatáshoz képest. Fene akarja állandóan a kezét emelgetni, ha nem muszáj.

Ez nagy szó, hiszen a Microsoft jóval korábban elkezdett tabletként és laptopként egyaránt működő hibrideket gyártani. Az Apple úgy irtózott ettől, mint a tűztől, de úgy látszik, az igazán jól jövedelmező iPad Pro gépeket ezzel lehet jól eladni. Egy határozott lépéssel ki kellett lépni abból a skatulyából, hogy a tablet egy nagyra nőtt mobil, és kizárólag tartalomfogyasztásra alkalmas.

Az iPadOS ennek fényében fejlődik, de még csak többé-kevésbé felel meg annak az elvárásnak, hogy számítógépként működjön. Most egy oldalsávra megnyitott, körülbelül nyolc centiméter széles Jegyzetek appban írok, és közben nyitva van a háttérben a böngésző is. A két appot egymás mellé is meg tudnám nyitni, de nem fogom, mert az iPadOS nem igazi számítógép, és sok fontos app nem tud megnyílni félkijelzős nézetben.

Szerencsére sok online alkalmazás elérhető a böngészőben, a Google Dokumentumok például gond nélkül megnyílik Safariban. A céges Hangouts Chat viszont csak akkor nyílik meg rendes asztali kezelőfelülettel a böngészőben, ha előbb letöröljük az appot. Az iPadOS beépített automatizmusa ugyanis Safari és Chrome alatt egyaránt úgy működik, hogy megnyitják az iPad-appot, hiába szeretnénk az adott szolgáltatást a böngészőben elérni.

Az iPad Pro egyik kétségtelen előnye a Surface-szel szemben még mindig az akkuidő. Elég jól bírja szuflával, akár tíz órát is kibír irodai munkával, ha közben nem játékokat futtatunk az otthoni iroda rejtekében. Mert persze ezt is megtehetjük.

Ledolgozandó hátrány még, hogy nem tudunk két-három böngészőablakot megnyitni egymás mellett, hiszen valójában akkor is csak egy kijelzőnk van, ha az iPadet rákötjük egy külső monitorra. Kiterjeszteni nem tudjuk a kezelőfelületet, csak klónozni, szóval ugyanazt látjuk az iPaden és a plusz kijelzőn. Ráadásul a tablet furcsa képaránya miatt a külső kijelzőn középen jelenik meg tartalom, nem lehet 16:9-es felbontásra váltani. A Samsung ezt profibban megoldotta a Dex móddal, ami a Galaxy Tab S tabletjein is elérhető, a Surface pedig nyilvánvalóan tudja ezt a Windows 10-en. 

Fontos követező lépés lehet az iPadOS fejlődésében a két kijelzős mód, és hogy a félkijelzős és az oldalsávos megjelenítés mellett  többféle ablakszerű megoldás legyen. MacOS-szerű működés is elviselhető lenne. Ez persze bonyolítaná az appok fejlesztését, hiszen minden szoftvert el kell készíteni úgy, mintha a Mac lenne a célplatform. Más kérdés, hogy az Apple tényleg ezt szeretné elérni, ezért ad ki olyan fejlesztőeszközöket, amelyekkel egyszerre lehet MacOS-re és iPadOS-re programozni.

És amikor nem számítógép?

Van az iPad Pro 2020-nak pár szórakoztató újítása, amiket egy számítógépben kevésbé lehet értelmezni. Továbbfejlődött a hátlapi kamera, van hozzá Lidar, vagyis olyan lézer, amely 5 méterig jól méri a távolságot. Meg tudunk mérni vele dolgokat, tök jó móka, bár nem tűnik életbevágó funkciónak. Viszonylag ritkán veszünk új bútort, hogy a virtuális fotel helyének méricskéléséhez iPadre legyen szükség, még ritkábban újítunk fel lakást, hogy a falat méricskéljem. Nem is mernék ilyen drága cuccal belépni egy poros építkezési területre.

A lézeres távolságmérőt kihasználják a kiterjesztett valóság (AR) játékok is, jóval pontosabban határozza meg a virtuális tartalom helyét a fizikai térben. A játékbeli karaktereink a bútorokon ugrálhatnak, marha vicces, főleg ha nem zavar senkit a családban, hogy az egész szobát lefoglaljuk. Most, hogy mindenki otthon dolgozik és tanul, ezt elég nehéz kihasználni.

Sok korláttal, de használható, ha a munka nem igényel különleges alkalmazásokat. Kétségtelen előnye a sima laptopokkal szemben a 12,9 hüvelykes, tollal is használható érintőkijelző, és hogy a vékony és könnyű tabletet kényelmesen az asztalra vagy a térdünkre tudjuk fektetni. Grafikus alkotáshoz kitűnő.

Persze az ár igen kritikus tényező, hiszen minél többet akarunk kihozni a tabletből, annál mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. Akinek csak egy hobbi rajztábla kell, amin lehet még Netflixet nézni és játszani, annak megfelelhet a 11 hüvelykes iPad Pro 2020. Ebben a méretben viszont a billentyűzet garantáltan szívás, a netbookok voltak ekkorák, és azokon is csak úgy lehetett gépelni, mintha összebilincselték volna a kezeinket.

Maradjunk a 12,9 hüvelykes iPad Prónál, ha laptop helyett kell valami. Ennek az alapváltozata 400 ezer forintról indul, de inkább a 256 GB-os második fokozatot javasolnám, ami már 439 ezer. Gyorsan megtelik, ha tényleg ezen dolgozunk.

Kell még egy jó billentyűzet, a sima Smart Folio 79 ezer forint plusz, a Magic Keyboard viszont 138 ezer forint lesz, amikor májusban megjelenik. Az Apple Pencil toll plusz 50 ezer forint, a Magic Trackpad 55 ezer. Az iStyle egy sajátmárkás Hub Pad adaptert adott kölcsön a teszthez, ami remekül bevált, szorosan ráhúzható a gép jobb fölső sarkára, nem mozdult el, és van rajta jack aljzat, teljes méretű HDMI, nagy méretű usb 3 port és a töltéshez egy usb-c, valamint sd és microsd méretű kártyaolvasók. 27 ezer forint, és ezzel már bele lehet vágni a munkába, perifériákkal és külső tárhelyekkel.

Összességében már masszívan félmillió forint fölött járunk, de inkább 700 ezer forint környékén mondhatjuk azt: van egy laptopnak is megfelelő iPadünk. Ami még mindig sok tekintetben kompromisszumos egy Macbook Airhez képest, ha mindenképpen az Apple környzetében akarunk maradni. Az is megfontolandó szempont, hogy az iPadet sokkal nehezebb bővíteni, mint egy számítógépet, nem fogunk utólag RAM-ot vagy plusz tárhelyet beletenni, ha később szükségünk lenne rá, és a processzora is gyorsan elavul, amilyen ütemben az Apple fejleszt. Van benne 3-5 év élettartam.

Az Apple nagy utat tett meg az első iPad megjelenése óta, elképesztően nagy tudású, erős és szórakoztató eszközt rakott össze, amin nagy élmény játszani, híreket olvasni és rajzolni, és ha kell, dolgozni.

(A tabletet és a kiegészítőit az iStyle.hu adta kölcsön a teszthez, köszönjük.)