Ez a cikk a Covering Climate Now klímamegoldásokról szóló egyhetes sorozatában jelenik meg, melyben az 50 éves Föld napjára időzítve az egész világon több mint 400 újság foglalkozik kiemelten az éghajlatváltozással. A Covering Climate Now a klímaügy jobb bemutatását célzó globális médiaegyüttműködés.

1995-ben a ‘80-as évekből ismert A-ha együttes énekese és a Bellona nevű norvég környezetvédő szervezet vezetője bepattantak egy Svájcból behozott, elektromossá alakított Fiat Pandába, és nekivágtak a norvég utaknak.

Beautózták Oslót, de nem voltak hajlandóak kifizetni a város méregdrága útdíjait, ahol csak tudtak, szabálytalanul parkoltak, és a büntetésekkel se foglalkoztak. Végül a rendőrség lefoglalta az autójukat és elárverezte, ebből fizették ki a büntetéseket.

De a húzás hatalmas médiavisszhangot kapott, és a céljukat elérték. Nem sokkal később az elektromos járművekre már nem vonatkoztak az útdíjak, és ez lett az egyik legjelentősebb a sok ösztönző intézkedés között, ami Norvégiából az egy főre jutó legtöbb elektromos jármű országát kovácsolta.

Az előző hónapban eladott új autók közel 60 százaléka teljesen elektromos volt, kicsit több mint 15 százaléka pedig hibrid – tehát négyből három újonnan eladott autó teljesen, vagy részben elektromos. Mindezt egy olyan gazdaságban, amire épp lesújtott a koronavírus-krízis.

Ugyan még hosszú az út, de az ország jól halad a 2016-os kormánytervezet – ezt minden parlamenti párt támogatta – megvalósításában, miszerint 2025-re fokozatosan kiszorítanák a fosszilis üzemanyagú autókat és könnyű haszongépjárműveket az új járművek piacáról.

Tulajdonképpen lenyűgöző, milyen gyorsan változott meg az emberek mentalitása. Az emberek még 2013-ban, 2014-ben is szkeptikusak voltak. Manapság a legtöbb norvég azt állítja, hogy a következő autója elektromos lesz

– mondta Christina Bu, a Norvég Elektromos Járművek Szövetségének főtitkára.

Annak, hogy ez hogyan vagy miért következett be, egy egyértelmű, bár váratlan logikája van. Először is, Norvégia hiába termel ki rengeteg olajat és földgázt, a hazai energiája szinte egészét egyféle, megújuló energiaforrásból nyeri: vízenergia.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy elektromos járműre váltani Norvégiában sokkal zöldebb, mint olyan országokban, ahol az energia nagy részét szénerőművekben állítják elő.Másrészt, ha Norvégia jelentősen csökkenteni akarja a károsanyag-kibocsátását, nincs sok választása, kénytelen a közlekedési ágazatát kizöldíteni.

A környezetvédelmi irányelvtől hajtva a kormány már 1990-ben elektromos autók vásárlására és használatára ösztönözte a norvégokat: az elektromos járművek tulajdonosai először ideiglenes mentességet kaptak Norvégia iszonyú magas járművásárlási adója alól, majd ezt hat év után állandósították.

Ez egy fontos lépés volt. Mielőtt rátaláltunk az olajra, Norvégia nagyon szegény ország volt, az autó luxuscikknek számított. Mindig magas adók jártak az autókkal. Norvégiában sokkal drágábbak az autók, mint máshol. A forgalmi adó nélkül egy elektromos autó gyakorlatilag annyiba kerül, mint egy hétköznapi kocsi

– mondta Bu.

Az elektromos autók tulajdonosai azóta néhány önkormányzati parkolóban ingyen parkolhatnak, használhatják a buszsávot, ingyen utazhatnak a kompon, és az A-ha-nak hála nem kell útdíjat fizetniük. Nem kell áfát fizetniük az autójuk után, ahogy útadót sem, és az elektromos céges autókra is alacsonyabb az adó, mint a benzines vagy dízel társaikra.

Néhány intézkedés megváltozott az évek során: például ahhoz, hogy a buszsávot használd, már kell egy utas. 2017-ben bevezették az úgynevezett 50 százalékos szabályt, ami megengedi a helyi hatóságoknak, hogy a fosszilis üzemanyagú járművekre vonatkozó parkolási-, út- és kompdíjak maximum felét behajtsák az elektromos autókon is.

Az autóvásárlás egyszeri nagy megtakarítása és a jelentősen alacsonyabb fenntartási költség – üzemanyag, útdíjak, parkolás, javítás – együtt még így is erős pénzügyi érvet jelent. Egy elektromos autó élettartama alatt sok pénzt lehet megspórolni Norvégiában

– összegezte Bu.

Egész biztosan ez győzte meg az 57 éves Wenche Charlotte Egelundot, hogy párjával egy elektromos Volkswagen Golfot vegyenek, mikor két éve kiköltöztek Oslo belvárosából.

A pénzügyi ösztönzés nagyon erős volt. Az adó- és áfamentesség, az ingyenes önkormányzati parkolók, vagy az elengedett útdíjak, amiknek hála elkerülhetjük a csúcsforgalmi dugókat.

– magyarázta.

Egelund szerint valójában olyan jelentősek ezek az ösztönző intézkedések, hogy majdnem úgy érezte, hogy „a döntést meghozták helyettem. Olyan volt, mint ha pénzügyileg nem lett volna más ésszerű opció. Néha elgondolkozom, hogy vajon tényleg olyan zöld-e, mint ahogy azt mondják. Vajon a tiszta gázolajjal hajtott autó tényleg rosszabb, mint egy elektromos autó aksijának gyártásával járó környezeti hatás?”

Rachel Ritman, egy 56 éves postás, aki Fredrikstad külvárosában él, két éve vette meg az Opel Amperáját. Azóta sem bánta meg, annak ellenére sem, hogy „nem biztos, hogy elektromosra váltottunk volna, ha nincsenek a kedvezmények.” Azt mondta, hogy jó az autó hatótávja: nyáron 400 kilométer, télen 320, és mivel otthon tölti, nem tart attól, hogy menet közben lemerül.

Ritmannak és Egelundnak is van egy másik, dízeles autója, amivel a vidéki nyaralóhoz vagy nyaralásra mennek, kifejezetten hosszú utakat tesznek meg. Egy 55 éves médiatanácsadó, Stan Bråthen egy Nissan Leafet vett második autónak, hogy „azzal hurcoljam a gyerekeket, és munkába járjak. Annyi előnye van, hogy mikor a fő autónkat cseréltük le tavaly, fel sem merült, hogy ne elektromosat vegyünk.”

Bråthen elmondása szerint a kormány ösztönző intézkedései nagyban hozzájárultak a döntéshez.

Szerintem a legtöbb kedvezmény nélkül, mint az útdíjmentesség és a parkolás, meglettünk volna, de Norvégiában a vásárlási ár sokkal alacsonyabb, mint egy hagyományos autónál

– viszont felhívta arra is a figyelmet, hogy több töltőállomásra lesz szükség.

A kedvezmények ellenére az elektromos autók eladása egészen alacsony volt úgy nagyjából 2010-ig, mikor megjelentek például a Mitsubishi és a Nissan megfizethető árú elektromos autói. Ahogy fejlődött a technológia, a nagyobb elektromos autók megfelelő méretű helyet és hatótávot tudtak nyújtani, így racionális opciókká váltak a családok számára.

Bu szerint a kedvezmények annyira jelentősek voltak, hogy

sokan azt mondják, életük legdrágább autóját vették meg, mikor elektromosra váltottak – Teslákat, Jaguárokat, ilyeneket –, mert kiszámolták, hogy hosszú távon annyit takarítanak meg, hogy érezték, így is van értelme.

Sokan vádolják Norvégiát, hogy azzal, hogy elektromos autók vásárlására ösztönzi az embereket, valójában csak adókedvezményt ad a gazdagoknak, vagy csak egy olcsó második autót biztosít. A kevésbé tehetős norvégok csak álmodni tudnak arról, hogy elektromos autójuk legyen, és négy autóvásárlóból három használtautót vesz.

Bu – akinek szervezete inkább a vásárlókat képviseli, mint a gyártókat – nem ért ezzel egyet, és azzal érvel, hogy

azokat az autókat kell lecserélnünk, amiket vezetünk, és ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha az új autókat cseréljük le. A használtakat nem tudjuk kicserélni.

Az elektromos járművek lassan Norvégia autóforgalmának tíz százalékát teszik ki, és szép lassan beszivárognak a használt autók piacára is.

Bu bízik az elektromos járművek jövőjében, még azokban az országokban is, ahol nincs kiterjedt megújuló energia. A kutatások azt mutatják, hogy azokban az országokban, amelyek fosszilis energiát használnak, egy elektromos autó nagyjából annyi szén-dioxidot termel, mint egy benzines

Társadalmilag két feladatunk van. Több megújuló energiát kell termelnünk, és több terméket – például autókat –, amik azt használják. Mindkettőt olyan gyorsan el kell kezdenünk, ahogy csak tudjuk. Nem várhatunk addig, amíg száz százalékosan megújuló energiát termelünk.

– mondta. Bu szerint az elektromos autók „sose lesznek teljesen környezetbarátak. A legnagyobb problémát az akkumulátorok gyártása jelenti. Európában szükségünk van tiszta aksit gyártó cégekre. De egyszerűen szükségünk van a közlekedésre. Főleg a városokon kívül, nem vagyunk meg autók meg furgonok nélkül”.

(Guardian)

(Borítókép: Elektromos autó egy utcai töltőállomáson Oslóban - fotó:  Sigrid Harms / picture alliance via Getty Images)