Napra pontosan tíz éve, 2010. április 20-án történt a történelem legsúlyosabb olajkatasztrófája, a Deepwater Horizon olajfúrótorony felrobbanása. A katasztrófa emlékét a halak szervezete és a tengerfenék is őrzi a Mexikói-öbölben. A szakemberek előrejelzései szerint 50-100 évbe is telhet a helyi ökoszisztéma regenerálódása – írja az MTI.

A 2010. április 20-i katasztrófa nyomán kiáramlott olaj döntő része a tengerfelszínen terült szét. A nyersolaj egy jelentős hányada azonban a tengerfenéken ülepedett le. A kiérkező egységek meggyújtották a felszíni olajréteg egyes részeit, hogy megakadályozzák a part menti és mocsaras területek beszennyeződését. A nyersolaj azonban több ezer olyan különböző szénvegyületet tartalmaz, amely mérgezőbbé válik elégetés után. Ezek a vegyületek pedig a tengeri hóhoz – szerves és ásványi részecskék alkotta pelyhekhez – tapadva beterítik a tengerfeneket, komoly fenyegetést jelentve az ott élő organizmusokra nézve.

A Dél-Floridai Egyetem C-IMAGE (Center for Integrated Modeling and Analysis of the Gulf Ecosystem) nevű központjának tengerkutatói 2011 óta elemzik a világ eddigi legnagyobb óceáni olajömlésének, a természetbe jutott több százmillió liter nyersolajnak a hatásait a Mexikói-öbölre. 2018-ig bezárólag közel 250 napot töltöttek a tengeren, és ez idő alatt több mint 15 ezer halat vizsgáltak meg, továbbá 2500 üledékmagmintát gyűjtöttek be az olajkiömlés helyszínéről.

Az olajkiömlést követően a kutatók a nyersolajban természetes módon előforduló policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) megemelkedett koncentrációját mutatták ki a halak szöveteiben. Öt-hat évvel később a PAH-szint még mindig magasabb volt a halak szervezetében, mint az olajkiömlést megelőzően. A régióból begyűjtött üledékmagmintákból kiderült, hogy a számos halfaj, tintahal és tengeri emlős fontos táplálékforrásának számító egysejtű eukarióta élőlények, az úgynevezett likacsosházúak aránya 80-90 százalékkal csökkent a térségben a katasztrófát követő 10 hónapban, és fajainak sokszínűsége is 30-40 százalékkal esett vissza. A minták továbbá az oxigénszint csökkenését mutatták az olajkiömlést követő három évben.

Az öböl területén eddig megvizsgált halak mindegyikének szervezetében kimutattak szénhidrogéneket, ami a régió krónikus és folyamatos olajszennyezettségének a jele. A kutatók szerint az olajkatasztrófa a kereskedelmi szempontból fontos halfajok jelentős részére negatív hatással volt. Az eredmények szerint az olajszennyezést a mélyebb vizekben – nagyjából 200-1000 méteres mélységben – élő halak is megérezték. Ezek a fajok különösen fontosak, ugyanis a nagyobb, kereskedelmi szempontból jelentős halak, tengeri emlősök és madarak táplálékforrásául szolgálnak.

Azt is vizsgálták, hogy az olaj hogyan befolyásolja a kifejlett halakat. Megállapították, hogy a Paralichthys lethostigma nevű faj felnőtt egyedeinél például az oxidatív stressz tünetei jelentkeznek, ha az állatok 35 napig olajjal szennyezett üledékkel érintkeznek.

(Borítókép: Deepwater Horizon olajfúrótorony oltása 2010. április 21-én. Fotó: Handout / Getty Images Hungary)