A statisztikák szerint teljesen általánosnak tekinthető, hogy a Covid-19-be sokkal könnyebb belehalni, ha férfiak vagyunk. De miért? Ezt dobta a gép, és nem tudnak változtatni a helyzeten? Vagy valójában nem férfi mivoltuk, hanem a férfiaknál tipikus, de egyébként megváltoztatható viselkedési sémáik okozzák a nagyobb mortalitást? A válasz, ahogy az lenni szokott, a két szélsőérték között van.
Ahogy telnek a koronavírus-világjárvány hónapjai, egyre nyilvánvalóbb, hogy a férfiak nagyobb veszélyben vannak: náluk a fertőzés gyakrabban válik súlyossá, és többen is halnak meg közülük. Magyarországon például a múlt heti adatok szerint 63 nő és 87 férfi vesztette eddig életét a betegség következtében.
Világszerte is hasonló az áldozatok nemi megoszlása: New Yorkban a férfi áldozatok több mint 60 százalékát adják az összes elhunytnak. Világszerte a férfi fertőzöttek halálozási aránya az igazolt fertőzöttek körében (ami, mint tudjuk, valószínűleg nagyságrendileg sem egyezik meg a fertőzöttek tényleges számával) 4,7 százalék, a nőknél ugyanez az arány 2,8 százalék. Mi lehet a drasztikus különbség oka?
Számos elmélet látott napvilágot, de bizonyított válasz a kérdésre egyelőre nem ismert. A legvalószínűbb, hogy sok tényező hat kisebb-nagyobb mértékben, és mind a férfiak túlélési esélyeit csökkentik. A felvethető okok között vannak életmódbeli, illetve biológiai nemi különbségek. Alapvetően igaz, hogy a férfiak életmódja szerte a világon egészségtelenebb, mint a nőké, de ez nem ad magyarázatot mindenre. A nők túlélési esélyei evolúciós okok miatt is magasabbak.
A nőknek alapvetően erősebb az immunrendszerük, vagyis egy fertőző kórokozóval szemben átlagosan erősebb immunreakciót mutatnak, mint a férfiak. Ebben szerepe lehet annak a ténynek is, hogy az immunrendszer elemeit kódoló sok gén az X kromoszómán foglal helyet. Márpedig az X nemi kromoszómából a nőkben kettő van, a férfiakban csak egy.
Ez nem csak azt jelenti, hogy a nőkben több immunanyag termelődik, hanem ezek sokfélesége is nagyobb, így a kórokozók szélesebb skálája ellen lehetnek hatékonyak. Persze ennek hátulütői is vannak. Amikor a szervezet védekezőrendszere tévedésből a saját sejteket ismeri fel külső behatolóként, és helytelen immunreakciót indít (vagyis autoimmun betegség alakul ki), a nők nagyobb veszélyben vannak a férfiakhoz képest.
A nők immunrendszerének harciasságát a nemi hormonjaik is növelik. Számos immunsejt rendelkezik ösztrogén receptorokkal, és ha a hormon molekulái hozzákötődnek ezekhez, az serkentőleg hat az immunválaszra. Egerekben már kimutatták, hogy ha kívülről adnak ösztrogént az állatoknak, akkor növekszik az immunválaszuk általános ereje.
Az ösztrogén szerepét a kettővel előbbi koronavírus-járvány kórokozójával szembeni érzékenység szempontjából is igazolták. Az Iowai Egyetem kutatói a SARS-Cov-1-gyel fertőztek meg egereket, és úgy találták, hogy a hím egerek érzékenyebbek voltak a fertőzésre. Amikor a nőstény egerekben gátolták az ösztrogéntermelést, az ő érzékenységük is megnövekedett.
Az első SARS-járványban a férfiak halálozási rátája 21,9 százalékos volt, ellenben a nők 13,2 százalékával.
A nők immunrendszere gyorsabban is indítja be az ellentámadást, mint a férfiaké, így a szervezetnek nem egyszerre kell mindent bevetnie, amikor már késő. Illetve ritkábban szabadulnak el azok a gyulladásos folyamatok is az immunreakció következtében, amelyek végül a végzetes tüdőgyulladást okozhatják.
Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy ezek a jelenségek korántsem általánosak mindenféle fertőzés esetén. Az influenzában például több nő szokott meghalni, mint férfi. Mindez arra figyelmeztet, hogy még elég keveset tudunk az immunrendszer működésének nemi különbségeiről, így elképzelhető, hogy meglévő feltételezéseink is hibásak.
Ezeken a tényezőkön nem sokat tudunk változtatni, miután a biológiai nemünk eldől a fogantatásunk pillanatában. Ugyanakkor a halálozási különbségeket részben (talán jelentős részben) nem a férfiak és a nők élettanában rejlő különbségek, hanem az eltérő életmódjuk és viselkedésük okozza.
Például az a tény, hogy a férfiak sokkal többet dohányoznak, mint a nők.
Kínában a dohányosok hatalmas többsége férfi: míg a kínai férfiak 54 százaléka dohányzik, ez az arány a nőknél csak 2,6 százalék. Hasonló az arány Dél-Koreában: 41/6 százalék a férfiak javára.
Az nyilvánvaló, hogy a tüdőt erősen megviselő dohányzás súlyosan megnöveli a koronavírus-fertőzés veszélyességét. Ezért az egyik leghatékonyabb kockázatcsökkentő lépés, amit bárki megtehet a saját életének védelmében, ha leszokik a dohányzásról. (Persze ez nemcsak a koronavírusra vonatkozik, a dohányosok egyébként is nagy valószínűséggel a dohányzással összefüggő betegségben halnak meg.)
Nem kell különösebb szaktudás belátnunk azt, hogy a dohányzás egyébként is rombolja a tüdőt, és a rossz állapotú tüdő összehasonlíthatatlanul veszélyesebbé teszi a fertőzést. Másrészt a dohányosok rutinszerűen nyúlnak cigarettázás közben az arcukhoz, szájukhoz, így növelik annak az esélyét, hogy a kezükről a légzőrendszerükbe jut a fertőzés.
Bizonyos országokban a férfiak és a nők személyes higiéniával ápolt viszonya sem ugyanolyan. Amerikában például kimutatták, hogy a férfiak nem mosnak kezet olyan gyakran, mint a nők. Emellett hajlamosabbak félvállról venni a betegségeket. Általában a betegségek későbbi, súlyosabb szakaszában fordulnak orvoshoz, és Reuters felmérése szerint a mostani koronavírus-járvány veszélyességét is komolyabban veszik a nők.
Persze minden elemzéskor tudatosítani kell magunkban, hogy a statisztikákban jelentős bizonytalanság lehet (részben a tesztelt emberek arányának alacsony mivolta, részben az adminisztráció túlterheltsége miatt – hogy Kína kétes transzparenciáját ne is említsük). Az mindenesetre több mint árulkodó adat, hogy Olaszországban a halálos áldozatoknak csak 30 százaléka nő, sőt,
a Lombardiában intenzív osztályra kerülő fertőzöttek 82 százaléka férfi.
A nemi különbségek megértésének nagy gyakorlati jelentősége van. Azt a járványügyi szakemberek eddig is beláthatták, hogy a férfiak – különösen az idős, krónikus beteg férfiak – súlyosabban érintett kockázati csoportot jelentenek, ezért jobban kell őket védeni.
A vakcina- és a terápiafejlesztésben is lehet szerepe a nemnek. Bizonyos oltások tudottan máshogy működnek a férfiakban és a nőkben. A nők sokszor jobban védettek lesznek az oltás után, mint a férfiak, ami megint csak az immunrendszerük nagyobb hatékonyságát valószínűsíti.
Más társadalmi faktorok viszont a nőket veszélyeztetik jobban. Az egészségügyi dolgozók sokszor nagyobb veszélyben vannak a koronavírus-fertőzés szempontjából, mint az átlagemberek. A becslések szerint az összes egészségügyi dolgozó ötöde megfertőződhet, már most is sok ápoló és orvos van a fertőzöttek között.
Márpedig az egészségügyben dolgozók többsége nő.
Az orvosok között ugyan nagyjából azonos a két nem aránya, de az ápolók jórészt nők, Magyarországon ez az arány 80 százalék, de máshol is hasonló arányokkal kell számolni. Az Egyesült Államokban például az összes egészségügyi dolgozó 76 százaléka nő.
Mindennek abból a szempontból azonban semmi jelentősége, hogy a Covid-19 betegség mindenkit veszélyeztet, korra és nemre való tekintet nélkül. Így, ameddig nem születik meg a hatékony terápia vagy vakcina, mindenkinek védekeznie kell a járvány terjedése ellen, legyen férfi vagy nő, idős vagy fiatal.
Borítókép: Koronavírus okozta megbetegedések kezelésére a bresciai Poliambulanza kórház fizikoterápiás tornatermében létesített tizenöt ágyas intenzív osztály. MTI/EPA/ANSA/Andrea Fasani