Afrikában és más trópusi területeken sokáig reménykedtek benne, hogy a meleg klíma megkíméli őket a koronavírus-járványtól. Ez a remény mára semmivé foszlott. Afrikában, Bangladesben és sok helyütt másutt, az általános szegénység és a folytonosan ismétlődő humanitárius katasztrófák miatt már eddig is sokan éheztek. De most a világjárvány soha nem látott krízist idézhet elő, az év végére negyedmilliárd fölé emelkedhet azok száma, akiknek táplálékhiánnyal kell szembenézniük
A koronavírus-világjárvány megduplázhatja a világ éhezőinek számát az év végére. Az éhínség bibliai méreteket ölthet. Újabb 130 millió ember kerülhet az éhezés küszöbére, így a számuk meghaladhatja a 265 milliót
- mondta az ENSZ biztonsági tanácsának ülésén David Beasley, a világszervezet élelmiszer-világprogramjának (WFP) igazgatója. Beasley elmondta azt is, hogy csak úgy lehet elkerülni a legsúlyosabb élelmezési krízist, ha már most megszervezi a nemzetközi közösség a közelgő válság kezelését.
Biztosítani kell az élelmiszert, illetve az ehhez szükséges anyagi forrásokat, és meg kell szüntetni az élelmiszer-szállítást megnehezítő (vagy éppen ellehetetlenítő) fennakadásokat. A WFP elemzése szerint legrosszabb esetben 35 országot érinthet a tömeges éhezés. Közülük tízben már most is éhínségközeli a helyzet.
Az éhezést általában Afrikával kapcsoljuk össze, akkor is, ha semmiféle világjárvány nem pusztít a Földön. De most valószínűleg sok olyan térséget sújtani fog a vészes táplálékhiány, amelyek ritkán kerülnek be hasonló okból a hírekbe. Gyakorlatilag a teljes harmadik világ veszélyeztetett, a legsúlyosabb válsággócok már kirajzolódni látszanak.
A kenyai Nairobi legnagyobb nyomornegyedében, Keberában több ezer ember tülekedett egymást lökdösve-taposva, amikor a koronavírus-járvány miatti korlátozások, illetve gazdasági válság következtében állásukat vesztő és éhező emberek megpróbáltak hozzájutni a kevéske élelmiszer-segélyhez. A nyomornegyed lakóinak nagy része vagy munkanélküli vagy alkalmi munkákból tartja fenn magát, és normális időkben is egyik napról a másikra él. A tömegnyomor akkor alakult ki, amikor az éhezők szabályosan megostromoltak egy élelmiszersegély-raktárat. A tülekedésben ketten meghaltak.
Indiában megszokottá vált az élelemosztásra készülve naphosszat sorban álló, maszkos munkanélküliek látványa. A kormány, hasonlóan szinte az egész világhoz, több hetes lezárást és kijárási korlátozásokat hirdetett, de a lakosság jelentős része, a napszámosok, alkalmi munkások ezt egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. A legtöbbjüknek csak egy-két napnyi élelmiszer-tartaléka van, és pénze sincs arra, hogy folyamatos munka nélkül sokkal tovább vásárolhasson élelmet.
Sok esetben a munkába ingázást ellehetetlenítő korlátozások pontosan ellenkező hatást váltottak ki, mint az a kormány szándéka volt (vagyis a fertőzés távolsági terjedésének lassítása). A falvakból a városokba költöző indiaiak ugyanis krízishelyzetben, különösen táplálékhiány esetén,
hajlamosak tömegesen hazatérni szülőfalvaikba.
Egyrészt a családjukkal akarnak lenni, másrészt abban bíznak, hogy a mezőgazdasági termelés helyszíneihez közelebbi településeken könnyebb lesz élelmiszert szerezni. Eközben tömegesen hurcolhatják be a fertőzést a zsúfolt nagyvárosokból a vidéki falvakba. Ott pedig még annyira sem kiépült az egészségügyi ellátórendszer, mint a városokban.
A kolumbiai Bogotában és Medellínben tömegek vonultak az utcákra tüntetni, mert a kormány által ígért élelmiszersegély-szállítmányok nem érkeztek meg. Az ígéret szerint az állam mindazokat ellátja élelemmel, akik eddig az utcán dolgoztak, és most a kijárási korlátozások miatt elvesztették az állásukat - és ezzel a mindennapos táplálékhoz sem jutnak hozzá.
Sok kolumbiai településen fosztogatni kezdték az üzleteket, illetve az élelmiszert szállító teherautókat. Eközben egyre terjednek a kapukra, ablakokba kirakott piros rongyok, amelyek azt jelzik, hogy a bentlakóknak nincs mit enniük.
Az egyre eszkalálódó krízis közepette a központi kormányzat kezdi elveszíteni az ellenőrzését az ország felett. A tehetetlenséget látva, a helyi vezetők egyre több régióban gyakorlatilag magukhoz ragadták a hatalmat, önállóan szervezik meg a rendfenntartást, illetve a járványügyi intézkedéseket.
De élelmiszert ők sem tudnak varázsolni a semmiből.
Időnként felmerül az a vélemény, hogy a koronavírus egyenlővé teszi a világ gazdagjait és szegényeit, hiszen válogatás nélkül bárki megfertőződhet. Csakhogy amikor a járvány legalapvetőbb életfeltételekre gyakorolt hatásáról, például az élelemről van szó, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy szó sincs itt kiegyenlítődésről, sőt.
A koronavírus hatása minden, csak nem kiegyenlítő. Sokkal inkább felfedte az osztályok közötti szakadékot, és rávilágított arra, hogy milyen hatalmas az egyenlőtlenség ebben az országban
- nyilatkozta a New York Timesnak Asha Jaffar, a kenyai zavargás után a legszegényebb családoknak élelmiszer-segélyt juttató egyik önkéntes. Az ENSZ élelmiszer-programjának illetékesei ehhez még hozzáteszik, hogy a koronavírus-járvány eddigi történései is sokkolók voltak, de a másodlagos hatásokat (amelyek főként a legszegényebb országokat fogják sújtani) még elképzelni sem lehet, mert a modern korban még sosem volt ilyen.
Bár korábban is voltak éhínségek, azok általában egy-egy régióra korlátozódtak, és jól meghatározható volt a kiváltó okuk. Itt azonban arról van szó, hogy a világjárvány a normális élet minden aspektusában súlyos károkat okoz, pedig ezek egyenként is megnehezítenék a harmadik világ élelmiszer-ellátását. Így nem elég egy-egy tényező orvoslása, hogy a bajt megelőzzük - ha egyáltalán megelőzhető.
Csak néhány, éhínséget valószínűsítő tényező, a teljesség igénye nélkül:
Utóbbi tényező, bár nem tűnik túl jelentősnek, hatalmas tömegeket érint. Az ENSZ WFP kimutatása szerint a világ 199 országában vezettek be teljes vagy részleges iskolabezárásokat. Így világszerte 369 millió diák esik el az iskolai étkeztetéstől. Ezek közül a WFP 52, éhezéssel veszélyeztetett országban folytatott iskolai étkeztetési programokat. Ezek értelemszerűen most nem működhetnek, így
több mint 12 millió gyermek nem jut élelemhez az iskolában (és máshol se nagyon).
Természetesen a járvány és az éhínség kapcsolata nem egyirányú. A koronavírus idézi elő az elérhető élelmiszer mennyiségének csökkenését, de az éhes emberek is tovább növelik a közegészségi krízis súlyosságát. Az éhező embertől nem várható el, hogy betartson bármiféle korlátozást, vagy tiszteletben tartsa a határokat. A legyengült és éhező fertőzött pedig nyilván sokkal rosszabb állapotba kerül, és olyan orvosoknak, nővéreknek kell gondoskodniuk róla, akik esetleg maguk is alultápláltak, kimerültek.
Az éhínség egyelőre nem okozott sehol katasztrófát, egyelőre a világ élelmiszer-termelése működőképes. De kérdés, hogy ez meddig marad így, meddig lehet fenntartani a mezőgazdaság és a termés szállításának, feldolgozásának normális működését. A logisztikai problémák megint csak a harmadik világban lesznek súlyosabbak, ahol az elosztórendszer sokkal kevésbé gépesített és jól szervezett, így sokkal több emberi munkaerőt igényel.
Eközben javában zajlik Kelet-Afrikában az évtizedek óta legsúlyosabb sáskajárás.
Egyes előrejelzések szerint a rajzás hamarosan várható második hulláma akár 20-szor erősebb is lehet, mint a néhány hónappal ezelőtti első. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint egy négyzetkilométeres kiterjedésű raj több termést pusztít el azonos idő alatt, mint amennyit 35 ezer ember megehetne. Az utóbbi hetekben pedig egyre nagyobb számban jelennek meg új rajok Kenyában, Etiópiában és Szomáliában.
A helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek sem tudják, hogy melyik ujjukat harapják le, hiszen a koronavírus elleni és a sáskák elleni védekezés nyilvánvalóan üti egymást. Az előbbi érdekében lezárták a határokat, az embereknek megtiltották az utazást. Az utóbbihoz viszont jelentős munkaerő-mozgatással járó, összehangolt cselekvés kellene, ráadásul a lezárt határokon keresztül a rovarirtó szerek beszerzése is akadozik.
Az éhínség a történelem során már megszámlálhatatlan alkalommal gerjesztett lázadásokat, zavargásokat, és ennek első jeleit már jelenleg is láthatjuk. Ha pedig az éhség tömeges és ellenőrizhetetlen népmozgásokat gerjeszt majd, a járvány kezelése totálisan lehetetlenné válik.
Borítókép: Kenyai rendőrök várják, hogy bezárja piaci zöldségesstandját egy árus Nairobiban 2020. március 31-én, a koronavírus-járvány miatt bevezetett kijárási tilalom ötödik napján. Uhuru Kenyatta kenyai elnök este hét órától reggel hat óráig tartó kijárási tilalmat rendelt el, amelynek betartását a rendőrség ellenőrzi. MTI/EPA/Daniel Irungu