Most, hogy szakaszosan lazítani fognak az eddigi koronavírus-ellenes korlátozásokon, még sokkal nagyobb jelentősége lesz a tömeges, gyors és hatékony tesztelésnek. Ahogy az élet részlegesen visszatér a rendes kerékvágásba, az emberek többet fognak találkozni egymással, így feltételezhetően a járvány terjedése is gyorsulhat. Ezt a kedvezőtlen fordulatot csak a fertőzöttek sokkal szigorúbb elkülönítésével lehet bizonyos mértékig ellensúlyozni, ehhez viszont tesztek kellenek. Rengeteg és pontos teszt.
Ahogy sok cikkünkben írtuk, a koronavírus kimutatásának alapvetően két formája érhető el széles körben. A polimeráz-láncreakción alapuló (PCR-) tesztek, amelyek magát a vírus örökítőanyagát mutatják ki, illetve az immunrendszer reakciójáról árulkodó antitesttesztek, amelyek a vírus ellen termelt immunoglobulinokat mérik. Utóbbiakból léteznek úgynevezett gyorstesztek is, amelyekhez nem kellenek bonyolult laboreszközök, és néhány perc alatt adnak valamiféle eredményt, ami szuper, azonban erről az eredményről már sok teszt esetében kiderült, hogy semmi köze a valósághoz. Ezeket használják a legszélesebb körben Magyarországon.
Nyilván a kettő teszt előnyeit ötvöző megoldás lenne az ideális,
vagyis egy olyan módszer, amely nagy pontosságú, magát a vírust mutatja ki, de gyors, és nem igényel bonyolult és drága laboratóriumi hátteret.
Ez utóbbira jelenthet megoldást az antigéngyorsteszt. Az immunológiában antigénnek nevezik azt a (rendszerint külső) betolakodót, amit az immunrendszer felismer, és ami ellen immunreakció indul be. Ebben az esetben az antigén egy koronavírus-fehérje.
Az antigéngyorstesztnek 95 százalékos a specificitása (vagyis ha a teszt pozitív, akkor 95 százalékban ezt a koronavírus okozza), a szenzitivitása pedig a külföldi mikrobiológiai mérések szerint körülbelül 70 százalékos (tehát 10 fertőzöttből 7-8-at pozitívnak mutat), de a pontosságát most ellenőrizzük a rendkívül megbízhatónak tekinthető PCR-tesztek eredményével összehasonlítva
- mondta el az Indexnek Tamási András aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos, a Smart Covid Center orvos igazgatója. Tamási András is hangsúlyozza, hogy az eddig elérhető antitestgyorstesztek felhasználhatósága erősen korlátozott, aminek egyik oka, hogy vannak fertőzöttek, akik immunválasza nem elég erős ahhoz, hogy szervezetükben kimutatható szinten legyenek az antitestek, másrészt pedig egyes tesztek nem is a megfelelő formában jelenlévő immunoglobulinra érzékenyek.
A cég szakemberei számos PCR- és antitesttesztet végeztek már szerte az országban, idősotthonokban is, és tapasztalataik szerint a két típus eredményei nagyon sokszor nem egyeznek. Például, amikor az antitestteszt IgM-re pozitív, sokszor a PCR negatív lesz, vagyis igazából nem fertőzött a személy, álpozitivitással állunk szemben, illetve ennek fordítottja is előfordult. (A tesztek kétféle immunoglobulint - Ig - néznek általában. Az M típus korábban, rendszerint még az aktív fertőzés időszakában jelenik meg, míg a G a késői immunválaszt jelzi).
Az orvos szerint egyértelműen a PCR-tesztek a legmegbízhatóbbak, de ott is buktató lehet a rosszul levett minta. Ez a vizsgálat a legtöbb esetben azért lehet pontatlan, mert nem volt megfelelő a mintavétel. De a PCR-ral közel sincs annyi probléma, mint az antitestgyorstesztekkel.
Tamási szerint hatalmas különbség van a különböző életkorú és eltérő alapbetegségekkel küzdő emberek immunválaszai szerint. Leegyszerűsítve: az idős és beteg emberek, akik immunrendszere sok okból is gyengébb, nem feltétlenül produkálnak elég sok koronavírus-ellenes antitestet ahhoz, hogy a gyorsteszt kimutathassa őket. Pedig éppen ők a legveszélyeztetettebbek a fertőzés esetén. Ezért
nagyon téves, és adott esetben halálos következményekkel járhat az, ha idősotthonokat antitestgyorstesztekkel tesztelünk,
majd a kapott negatív eredménytől megnyugodva nem teszünk további intézkedéseket a fertőzés behurcolása ellen. A sok álpozitív antitestteszt (amikor a teszt fertőzöttséget mutat, pedig a személy valójában nem fertőzött) hátterében az is állhat, hogy sok teszt keresztreakciót mutat más vírusokkal szemben termelt ellenanyagokkal. Vagyis elképzelhető, hogy az illető nem fertőzött az új koronavírussal, de valami mással igen (vagy legalábbis volt), és a teszt a másik ellenanyagot ismeri fel tévesen.
A mintavétel nagyjából ugyanúgy történik, mint a PCR-nél, tehát mintavételi pálcával jó mélyen belenyúlnak az orrába, illetve a garatjába, és onnan váladékot vesznek. Ezt a mintát feloldják, kémcsőbe helyezik, majd egy reagenst adnak hozzá. Végül belelógatnak egy tesztcsíkot (hasonlóan például a pH-értéket mérő papírszalaghoz). Ennek a tesztcsíknak az elszíneződése jelzi a vírus keresett összetevőjének jelenlétét vagy hiányát. Az egész 15 percet vesz igénybe, és akár terepi körülmények között is elvégezhető.
Ennek a tesztnek is megvannak a pontossági határai, nyilvánvalóan a PCR pontosságával nem veheti fel a versenyt. Ugyanakkor a jelenlegi gyorstesztekkel összehasonlítva egyértelműen ez a leghatékonyabb teszt, ami elérhető
- érvel Tamási András. Még hozzáteszi, hogy a tesztet az Európai Unió egyik országában gyártották, és uniós egyetemeken tesztelték (de ennél többet nem árul el az eredetéről). A teszt a cégnél is csak egy napja elérhető.