A tengerfenék vulkanikusan aktív pontjain sok helyen a magma által hevített kőzetekkel találkozó tengervíz túlhevül, majd amikor a 400 Celsius-fokos folyadék a hidrotermális nyílásokból kiáramlik, a benne oldott ásványi anyagok lerakódnak a nyílás peremén. Így lassan kürtő vagy kémény alakul ki, amely akár 45 méter magas is lehet.

Azt már korábban is tudták, hogy az egyesült államokbeli Washington állam partjaihoz közel a tenger mélyén sok ilyen kürtő magasodik a fenék fölé. A nyolcvanas években már 47 kürtőt azonosítottak a környéken, de most a Monterey-öböl Akvárium kutatóintézetének (MBARI) kutató robot-tengeralattjáró segítségével a korábbiaknál sokkal részletesebb térképet készítettek a tengerfenékről, és így további több mint 500 kürtőt fedeztek fel. Ezek ráadásul szinte erdőszerű sűrűséggel tornyosulnak a tengerfenéken, hiszen az összeset egy 14-szer 2 kilométeres területen találták.

A hidrotermális kürtők legtöbbje 2300 évvel ezelőtt alakult ki, amikor a terület szeizmikus aktivitása rendkívül intenzív volt. A korábbi vizsgálatok során azonban alig láttak valamit a kutatók a mélyben, mivel a sötétség, illetve a vízben lebegő rengeteg ásványi szemcse miatt a távérzékelés szinte lehetetlen volt. 

Az MBARI robot-tengeralattjárójának szonárja azonban rendkívül magas (120 centiméteres) felbontással képes letapogatni a tengerfenék felszínét. Így összesen 572 darab, 3 méternél magasabb kürtőt azonosítottak (ez a legkisebb méret, amit a szonár felbontása megenged). A legtöbb kürtő 8 méternél alacsonyabb, de van közöttük 27 méteres is. 

A felfedezett kürtőknek kevesebb mint a tizede aktív ma is (tehát áramlik belőlük túlhevített folyadék). Előbb-utóbb a kiváló ásványok ugyanis eldugaszolják a kürtő nyílását, így a folyadék keres magának egy másik repedést, ahol a felszínre törhet. A kialvó kürtők azonban ezután még sok száz évig állva maradhatnak. Az eddig felfedezett legnagyobb, 45 méter magas kürtő 1995-ben leomlott.