Az éghajlatváltozás különféle veszélyeket hordoz magában a különböző területek számára. Sok helyen egyszerre jelent fenyegetést az aszály és a kiszáradás felé sodródás, illetve a kezelhetetlenül sok csapadék és a villámárvizek. Kína 2015-ben elkezdte szivacsváros-modelljét, ami azóta sok országnak fenntartható alternatívát, követhető mintát jelent; egyben viszont szemléletváltást is követel.
A ma már csak a koronavírus gócpontjaként ismert Vuhan a ‘80-as években még a Száz tavak városa címet viselte. Hupej tartomány központjának ekkor 127 tava volt, a felpörgő urbanizáció hatására ez mára alig harmincra csökkent. A város alacsony fekvése miatt mindig ki volt téve az időjárás szeszélyeinek, de az eltűnő vízfelületekkel és a klímaváltozással a helyzet még kaotikusabbá vált. Csakúgy, mint Kína sok más városában.
Vuhanban 2016-ban egy heves esőzés újra feltöltötte a város tavait egy időre, de cserébe 14 ember életét követelte. A hirtelen árvíz okozta károkat 2,3 milliárd jüanra (ez nagyságrendileg 100 milliárd forint) becsülték. 2012-ben Pekinget sújtotta árvíz, azóta a kínai állam napirendjén volt, hogy alapjaiban új árvízvédelmi stratégiát dolgozzanak ki. A terv végül a szivacsvárosok kialakítása lett, ami leegyszerűsítve annyit takar, hogy
A települések együttműködnek a természettel ahelyett, hogy a víz ellen küzdenének
A 2015-ben startoló projektben kezdetben 16 kínai város vett részt (köztük az árvizektől sújtott Vuhan), két évvel később már 30.
Elsősorban az éghajlatváltozás és a gyors urbanizáció. A bebetonozás hátránya, hogy a beton nem ereszti át a csapadékot, elzárja a víz útját a földtől. Wen Mei Dubbelaar, Kína vízgazdálkodási igazgatója ezt úgy magyarázta a Guardiannak, hogy
Természetes környezetben a legtöbb csapadék a talajba szivárogna vagy a földfelszíni vizekbe jutna, de ez a kemény járdafelületeknél nem működik. Most csak az esővizek 20-30 százaléka szivárog a talajba a városi területeken, a természetes vízkeringés megtörése pedig a talajok túlvizesedéséhez, a felszínen pangóvizek kialakulásához, illetve a földfelszíni vizek szennyezettségéhez vezet.
A probléma globális jelenség, Kína viszont nagyon hamar komolyan vette, hogy az egyre nagyobb kudarcnak tűnő védekezésből a szimbiózis felé nyisson. Az országban 2008 óta csaknem kétszeresére nőtt az árvíz által sújtott területek száma, így végül a gyors stratégiaváltással átálltak a zöld infrastruktúra oldalára. Ez ugyan nem kedvez a betonnak, de közelebb hozza a természetet, illetve a város számára tudja felhasználni a csapadék formájában érkező ingyenes vizet.
A szivacsvárosok környezetbarát alternatívát nyújtanak a hagyományos árvízvédelemhez és vízelvezetéshez képest. A város területeit átalakítják, esőkertekkel, speciális áteresztő járdákkal, mesterséges tavakkal látják el: a szivacsvárosok elsődleges célja az adott terület természetességének visszaállítása. Mivel ez nem mindig oldható meg, sokszor indokolt a mesterséges felületek kialakítása is.
Így fel tud szívódni a heves esőzések utáni csapadékmennyiség, amit ezután föld alatti alagutakban vagy tartályokban tárolnak, és csak akkor bocsátják ki a közeli folyóba, ha annak a vízszintje megfelelően alacsony hozzá. Ha nem vezetik el a csapadékot, akkor is a város javára válhat akár öntözés, akár WC-öblítés, akár víztisztítással ivóvíz formájában. A szivacsváros elméletileg tehát
Zöld területeket és tetőket ad, elősegíti a vízmegtakarítást és az újrahasznosítást, miközben együttműködik a természettel
A kínai stratégia szerint a kezdetektől résztvevő 16 városnak 2020-ra területük 20%-át kell ellátniuk szivacsfunkcióval, hogy egy heves vihar után a csapadék legalább 70%-át meg tudják őrizni. 2030-ra aztán már a területük 80%-a szivacsszerűen működik majd a terv alapján.
Csak 2017-ben az állam 12 milliárd dollárnyi támogatást szánt a szivacsvárosokra. Ez városonként annyit jelentett, hogy az állam kifizeti az átalakítások egyötödét, a többi az önkormányzatokat és a magántőkét terheli. A projekt tehát komoly befektetésigénnyel bír. További problémát jelenthet, hogy
A földrajzi adottságok eltérése miatt a kínai stratégia nem vehető át egy az egyben a többi ország számára, az viszont biztos, hogy Kína törekvése és a szivacsváros projektje fontos tanulópénz minden országoknak, ahol szinén a környezetet segítve akarnak védekezni a klímaváltozás okozta kihívások ellen.
Nemcsak Kína városai vannak kiszolgáltatva a klímaváltozásnak természetesen. A tavaszi nagy esőzések és a nyári szárazságok világszerte problémát okoznak, épp ezért például Berlinben is a szivacsváros-formán gondolkodnak. Itthon a WWF hívta fel rá a figyelmet, hogy a klímaváltozásnak és csapadéknak való kitettségre új megoldások kellenek.
A WWF szerint a vízelvezetéssel szemben a vízvisszatartás lenne itthon is az igazi megoldás, nemcsak egyes városokban, hanem országos szinten is. Bár Magyarországon a folyók közelében elég víz van, az ország így is vízhiánnyal küzd. Ezt tetőzi, hogy a napsütéses órák (átlag 2000 óra/év felett) számához képest alacsony az évi csapadékmennyiség (500-750mm): a WWF jelentése alapján
Magyarország vízvesztő helyzetben van, folyamatos a kiszáradás
Ez nálunk is a természetes vízrendszerek átalakítására, az urbanizációra és az éghajlat megváltozására vezethető vissza. A WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője, Kerpely Klára szavaiból egyből érezhető lesz a párhuzam Kína problémájával:
A néha túl sok (belvíz, árvíz), máskor kifejezetten kevés víz okozta problémákra a víz visszatartása jelentené a megoldást. Mielőtt a folyókat szabályozták és a vizes élőhelyeket lecsapolták, a lehulló csapadék és a folyókon érkező víz a tavakban, lápokban, a növényzetben és a talajban tudott raktározódni, ami segített az éghajlati szélsőségek kiegyenlítésében is.
Ahogy azt Kerpely is kiemeli, a globális problémára egyre több ország keres régi-új megoldásokat:
A természetes vízmegtartó megoldások Európa-szerte egyre elterjedtebbek, köszönhetően annak, hogy alkalmazásuk – ahogy a szivacsvárosok példája is mutatja – számos előnnyel jár a társadalom számára.
A Belügyminisztérium és a WWF Magyarország a problémára adott válaszként elindította a Life-Miccac projektet. Ennek lényege, hogy öt mintaterületen kisléptékben kialakított vízmegtartó megoldásokra állnak át.
A magyar kísérletek célja kicsiben a szivacsvárosokéhoz hasonló: az aszály elleni védekezés, a vízutánpótlás és a vízminőség romlásának elkerülése, a víz elleni védekezés helyett a természetre fókuszálva.
(Borítókép: A Belügyminisztérium és a WWF Magyarország Life-Miccac projektének tiszatarjáni mintaterülete, ahol a biomassza felhasználására, az invazív növényfajok visszaszorítására és az ártéri élővilág megtartására fókuszálnak. Fotó: LIFE MICACC / WWF Magyarország)