A vidrák nagyon ügyes eszközhasználó állatok, a sokszor páncélos zsákmányaikat, kagylókat, rákokat úgy szokták kinyitni, hogy a hátukra fordulnak, a hasukra helyezik a zsákmányt, majd egy kővel ütlegelni kezdik, amíg a páncél össze nem törik.

Viszont a vidrák az állatkertekben sokszor akkor is dobálgatnak, ütögetnek köveket, amikor nincs náluk semmilyen zsákmány, ez pedig annyira érdekelt néhány kutatót, hogy tanulmányt írtak a jelenségről, ami most jelent meg a Royal Society Open Science-ben - írja a Phys.org.

A közkedvelt, de eddig nem igazán kutatott feltételezés az volt, hogy a vidrák ilyenkor kvázi edzéseket tartanak, hogy amikor ténylegesen egy kagylót kell lecsapni a kővel, akkor minél jobban menjen a dolog.

A kutatók simaszőrű vidrák és ázsiai kiskarmú vidrák viselkedését tanulmányozták, és egészen más eredményekre jutottak, mint amire elsőre számítottak. A legtöbbet a fiatal és az idős vidrák dobálgatták csak úgy köveket, az ivarérett példányokra nem volt annyira jellemző ez a viselkedés.

Azt is megfigyelték, hogy nem ügyesebbek a zsákmányok feltörésében a gyakrabban gyakorló egyedek a ritkábban edző társaiknál.

Végül arra jutottak, hogy az állatok leginkább akkor kezdik el dobálni a köveket, amikor éhesek, és az, hogy ezt főleg fiatal és idős egyedek teszik, arra enged következtetni, hogy tulajdonképpen csak a kaját várják a gondozóktól.

Ezt a hipotézist viszont nem vizsgálta a mostani kísérletsorozat, ezért biztosat nem lehet mondani ebben a kérdéskörben, úgyhogy további kutatások jönnek, hogy kiderüljön, miért dobálják a vidrák a köveket, amikor nincs éppen zsákmány a hasukon.

Vannak olyan elméletek is, amelyek szerint egész egyszerűen csak a saját maguk szórakoztatása miatt dobálják a köveket kedvtelésből. A vidrák egyébként sokszor ragaszkodnak is egy-egy kőhöz, mint egy séf egy jó késhez, és sokáig vigyázva használják.