Nem tegnap, hanem 4 milliárd éve. A Yale és a Michigani Egyetemek asztrofizikusainak elmélete szerint egy hatalmas, több ezer kilométer átmérőjű tárggyal történt ütközés lerobbantotta a Merkúr külső rétegének (köpenyének) jelentős részét. Ezután a kialakult porfelhőt a mainál sokszor erősebb napszél (vagyis töltött részecskék áramlása) elsodorta a bolygó környezetéből. 

Ez magyarázhatja a bolygó szerkezetének legnagyobb megoldatlan rejtélyét. A Naprendszer szilárd bolygóinak többségével ellentétben a Merkúr vasmagja ugyanis térfogatának nagy részét elfoglalja. A mag átmérője a bolygó átmérőjének 80 százaléka, miközben ugyanez az arány a Föld esetében mindössze 50 százalék.

Amikor a bolygóütközések rengeteg anyagot kirobbantanak az égitestek felszínéről, a por általában előbb-utóbb visszaesik. A Merkúrnál, amelyet egészen fiatal korában, életének első 100 millió évében érhetett a találat, azonban nem ez volt a helyzet. Az ok pedig a napszél lehetett, amelynek erősségét a kutatók a mai szint 10-100-szorosára becsülik. A Napból áramló töltött részecskék elfújták a port, így a Merkúr ott maradt, a köpeny nagy része pedig eltűnt a semmibe.

Már évtizedek óta tudunk a Merkúr szerkezetében rejlő hatalmas rejtélyről. De azt is tudjuk, hogy régen a napszél sokkal erősebb volt. Ha pedig e fiatal kori napszél meghatározta környezetben robbantottuk volna fel a Merkúr anyagának nagy részét, akkor a nagyjából 1 centiméteres szemcseméretű törmelék nagyjából egymillió év alatt eltávozhatott a bolygó közeléből

- nyilatkozta Christopher Spalding, a kutatás vezetője. A napszél erősségétől függően az eltávolodott törmelék belehullhatott a Napba, vagy akár a Naprendszer távolabb keringő bolygóira, így a Vénuszra és akár a Földre is eljuthatott.