A pompeii romok területné végzett ásatások fényt derítettek arra, hogy a város szemetét nem egyszerűen kihajították, hanem alaposan szétválogatták, és a nagy részét újrahasznosították. Az északi városfalak mentén számos szemétdombot tártak fel. Korábban azt gondolták, hogy ezekbe válogatás nélkül kidobtak mindenféle hulladékot, de a legújabb elemzések szerint nem ez a helyzet. Valójában felfedezhetők a szelekció lépései, és
a hulladék nagy részét újrahasznosították, főként építőanyagként.
A szeméttelephez közel eső északi városrészek épületeinek jelentős része hulladékból épült, a falakban, illetve főként a padlókban rengeteg cserépdarabot lehet például felfedezni. A városfalon kívül felhalmozott szemétkupacok nem véletlenszerűen alakultak ki, bennük egy-egy hulladéktípust válogattak külön. Ezeket később eladták a városfalakon belül.
A Cincinnati Egyetem által vezetett ásatásokon vett talajmintákat elemezve követték nyomon a hulladék útját ki a városból, majd vissza. Az elmélet szerint a talaj vegyi és fizikai összetétele függ attól, hogy a benne talált hulladékot hol tárolták hosszabb ideig. Az újrahasznosított szemétből épített falak tele vannak törött amforákból és egyéb cserépedényekből származó törmelékkel.
E falakat ezután szinte mindig bevakolták, hogy elrejtsék a beléjük rejtett hulladékot.
Korábban úgy gondolták a régészek, hogy a városfalakon kívül talált szemétdombok egyszerű hulladéklerakók voltak, ahová kidobáltak mindent, amit soha többé nem akartak látni. Ennek azonban ellentmondott az, hogy Pompeii körül sűrű agglomeráció alakult ki, márpedig valószínűtlen, hogy egy működő előváros kellős közepén létesítettek volna végleges szemétlerakót. Sokkal valószínűbb, hogy ezek inkább aktív hulladékkezelő telepek voltak, ahol szortírozták és újraértékesítették a szemetet, amiből a helyieknek bevételük származott.
(Guardian)