A szemölcsös fésűmedúza valójában nem szigorú értelemben vett medúza, hanem egy másik rendszertani csoporthoz, a bordásmedúzákhoz tartozik (amit a testén hosszanti irányban haladó bordák is jeleznek). Az állat mérge rendkívül veszélyes, bár nem is annyira az emberre nézvést, sokkal inkább a halakra. Időnként szörnyen elszaporodik, és ilyenkor egész tengeri régiók halállományát megroppanthatja, hiszen a kedvenc táplálékát a kis halak képzik,
de a kisebb méretű felnőtteket sem veti meg.
A tengerbiológusok mindeddig nem értették, hogy hogyan képes a fésűmedúza döbbenetes tömegben szaporodni akkor is, amikor a prédából kifejezetten kevés van. Most a Dél-dániai Egyetem munkatársai felfedezték, hogy a fésűmedúza - eddig sem éppen makulátlan jó híréhez méltóan -, ha nincs elegendő táplálék, saját utódait falja fel.
A fésűmedúza Észak-Amerika keleti partjai mentén őshonos, de az elmúlt évtizedekben átterjedt az európai vizekre is, és többször is káoszt okozott a halászatból élő cégek és közösségek körében, ugyanis képes hatalmas pusztítást véghezvinni a halászott halk állományaiban.
Már a nyolcvanas évek végén összeomlott egyszer a Fekete-tenger halállománya a fésűmedúzák elszaporodása következtében.
Az állat tehát velejéig invazív faj, amely új élőhelyeket hódít meg, és jobb rátermettsége révén pillanatok alatt elterjed, és nagy veszteségeket okoz a helyi populációkban. A most megjelent tanulmány alapjául szolgáló kutatást még 2008-ban végezték az észak-németországi Kiel-fjord térségében. Úgy találták, hogy a fésűmedúzák populációja szeptemberben érte el éves csúcsát. Egy egyed akár 12 ezer petét is lerakhatott.
Arra a furcsaságra figyeltek fel, hogy bár a medúzák tápláléka visszaszorult, a medúzák egyedszáma nem csökkent az elvárt mértékben. Sőt, egyedeik között nőtt a kifejlett példányok lárvákhoz viszonyított részaránya. Mindez úgy lehetséges, hogy a nagyobb állatok megeszik a kisebbeket.
Ezután lárvákat és felnőtt egyedeket helyeztek közös akváriumba, és a felnőttek bizony megették a kisebbeket. A számítások szerint a saját fajú lárvák tápanyagtartalma ugyan nem éri el a halét, arra jó, hogy a medúza két-három héttel tovább húzza az ínséges időszakban.
(Guardian)