Aki az ország legszegényebb településein él, 5-7 évvel kevesebbet élhet, mint a leggazdagabb térségek lakói. A szegény vidékek hátránya egyaránt megmutatkozik az elkerülhető halálokokban, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásban. Ráadásul a szegény és a tehetős települések közötti élettartambeli különbségek a kilencvenes évek óta csak tovább szélesedtek. Ezek a fő megállapításai egy frissen megjelent tanulmánynak.
A kilencvenes évek legeleje óta rendelkezésre állnak Magyarországon az egyes településeken lakó emberek jövedelmi adatai. Az szja-adatokból kiszámolható minden évre és az ország minden településére (Budapesten kerületenként is), hogy mennyi jövedelem jutott átlagosan (a keresettel nem rendelkezőket is beleértve) egy lakosra.
A szerzők (a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet Egészség és Társadalom Lendület-kutatócsoport munkatársai, Bíró Anikó, Hajdu Tamás és Kertesi Gábor, illetve Prinz Dániel, a Harvard Egyetem kutatója) alapvetően arra voltak kíváncsiak, hogy az ember lakóhelyének átlagos jövedelmi viszonyai hogyan függenek össze a 45 éves korban még várható élettartammal.
E korrelációt megvizsgálták a kilencvenes évek első felének (1991-1996) és az előző évtized első felének (2011-2016) átlagadatait figyelembe véve is. Az elemzéshez húsz kategóriába osztották az ország lakóit aszerint, hogy milyen jövedelmi viszonyokkal jellemezhető településen élnek. Vagyis a skála aljára kerültek a legszegényebb falvak-városok lakói, a tetejére pedig a leggazdagabb települések polgárai.
Ezeket az adatokat vetették össze az adott települések halálozási adataival, vagyis azzal, hogy az adott időszakban a lakosság hány százaléka hunyt el. A jövedelmi adatokat az infláció hatását ellensúlyozandó valamennyi év esetében átszámolták 2016-os forintértékre.
Mivel a szerzők a közép- és időskorúak halandóságának alakulására voltak kíváncsiak, ezért a 45 éves korban várható élettartamot számolták ki (vagyis a grafikonok függőleges tengelyén szereplő számokhoz hozzá kell adni még 45-öt, ha azt szeretnénk látni, hány éves életkorra becsülhető a halálozás várható bekövetkezése).
A kutatók elmondták az Indexnek, hogy Magyarországon még nem készült olyan kutatás, amely a települések szintjén mért jövedelmi különbségek és a várható élettartam kapcsolatának időbeli alakulását vizsgálta volna.
A tanulmány néhány ábrájának segítségével mutatjuk be a tanulságokat, amelyekben a 20 év alatt végbement fejlődés jelei is felfedezhetők. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik belőlük, hogy az ország legszegényebb és leggazdagabb települései között már a rendszerváltás után is meglévő egészségügyi szakadék csak tovább szélesedett.
A nők 45 éves korban várható élettartama a 2011-16-os adatok szerint a legszegényebb településeken 32,8 év volt, míg a leggazdagabb helyeken 37,4 év (ez 14 százaléknyi különbséget tesz ki). Ugyanez a férfiaknál 25,8, illetve 32,7 év, ami 27 százaléknyi különbséget jelent. Példának okáért ez azt jelenti, hogy a legszegényebb településeken lakó, 45. életévüket betöltött férfiak várhatóan átlagosan 71 éves (45+25,8) korukig élnek, tehát mindössze hat évig lehetnek nyugdíjasok.
A 45 éves korban várható élettartam a jövedelmi kategóriák szerint
Ezek a számok a kilencvenes években még rosszabbak voltak. Húsz év alatt 3-4,5 évvel nőtt a 45 éves korban várható élettartam. Ez jelentős eredmény. Csakhogy ezzel együtt a várható élettartamban mért különbségek is megnőttek a legszegényebb és a leggazdagabb településeken élők között, méghozzá a nők esetében nagyon nagy mértékben.
A nőknél ez a különbség a kilencvenes években még csak 2,4 év volt, ami a 2010-es években csaknem a duplájára (4,6 évre) nőtt. A férfiaknál ez a növekedés kisebb mértékű volt, de még így is egy egész évvel nagyobb lett, mint a hasonló, 20 évvel korábbi különbség. A 2010-es években a legszegényebb településeken lakó 45 évesek várhatóan rövidebb ideig élnek – a férfiak és a nők egyaránt –, mint amekkora élettartamra számíthattak az 1990-es évek elején a leggazdagabb településeken lakó hasonló korúak.
Megvizsgálták azt is, hogy hogyan függ össze a lakóhely gazdagsága, illetve szegénysége az elkerülhető és az elkerülhetetlen halálokok alakulásával. Elkerülhető halálokoknak nevezik a demográfusok a megelőzhető okokra visszavezethető halálozást (amely főként az egészségtelen életmódtól, illetve a balesetek gyakoriságától függ) és a kezelhető betegségekből származó halálozást (ez utóbbi attól függ, hogy az ember hozzájut-e a megfelelő egészségügyi ellátáshoz).
A 45 éves korban várható élettartam akkor, ha a kezelhető, megelőzhető, illetve elkerülhető (az előző kettő együttesen) halálokok azonos arányban oszlanának el minden jövedelmi kategóriában
A kutatók szimulációs számításokat végeztek, melyekben megvizsgálták, hogy mi történne abban a feltételezett esetben, ha valamennyi jövedelmi kategóriában ugyanakkora mértékben fordulnának elő elkerülhető (megelőzhető, vagy kezelhető) okokból bekövetkező halálozások, mint a legmagasabb jövedelmű településeken lakó emberek körében.
Ha azonos arányú elkerülhető halálozás lenne jellemző minden jövedelmi kategóriára, akkor a legszegényebbek és a leggazdagabbak várható élettartamában mért különbség a felére csökkenne (a közepes jövedelmi tartományban pedig szinte teljesen eltűnnének a különbségek).
A tanulmány második részében egy sor olyan tényezővel vetik össze a várható élettartamban mért különbségeket, amelyek szintén összefüggenek azzal, hogy az emberek milyen jövedelemszintű településeken élnek. Jövedelemmel összefüggő területi egyenlőtlenségeket találtak számos fontos egészségi indikátorban, melyek az egyének egészség-magatartását, egészségi ellátórendszerhez való hozzáférési esélyeit, illetve az ellátórendszer tényleges igénybevételét jellemzik.
Szerteágazó és bonyolult összefüggésekről lévén szó, a kutatók megelégedtek azzal, hogy együttmozgásokat (korrelációkat) mutassanak meg; nem törekedtek oksági összefüggések megállapítására. A vizsgált tényezők közös vonása az, hogy valamilyen módon mind összefüggnek az egészséggel.
A dohányosok aránya, a fával-szénnel tüzelő háztartások aránya, illetve a hetente sportolással töltött idő jövedelmi kategóriák szerint
Vannak, amelyek az egészségtelen (illetve az egészséges) életmód elterjedésének mértékét mutatják – például a dohányzást, a sportolást, vagy a szilárd fűtőanyaggal való tüzelést –, mások az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás eltérő esélyeiről árulkodnak, megint mások pedig az egészségügyi szolgáltatások tényleges igénybevételében mérhető társadalmi-jövedelmi egyenlőtlenségekről szólnak.
Összességében ezekből az elemzésekből kiderül, hogy számos tényező esetén a legszegényebb települések lakói sokkal egészségtelenebb körülmények között kénytelenek élni, mint a leggazdagabb térségekben élők. Sokkal inkább fűtenek fával vagy szénnel (és lélegzik be az égéstermékeket), több cukros, sós ételt esznek, többet dohányoznak, kevesebb halat fogyasztanak, és kevesebbet sportolnak.
A betöltetlen háziorvosi praxisok aránya, a lakhely és a szakrendelő távolsága, illetve a mentő kiérkezésének ideje jövedelmi kategóriák szerint
A legszegényebb településeken több mint négyszer több a betöltetlen háziorvosi praxis, messzebb van a gyógyszertár, a szakrendelő, gyakrabban nem képesek megvásárolni a szükséges gyógyszereket, lassabban ér ki a mentő. A gazdagabb településeken pedig az emberek több pénzt költenek az egészségükre, illetve több szűrővizsgálatra járnak.
Ezek a jelentős társadalmi különbségek a szerzők szerint arra utalnak, hogy a szociális, illetve egészségpolitikának van mozgástere. Jelentősen lehetne a szegények halálozási arányait csökkenteni, ha nagyobb hangsúlyt helyeznénk a körükben nagy arányban előforduló megelőzhető betegségek megelőzésére, illetve a súlyos, de kezelhető betegségek időben történő felismerésére és megfelelő kezelésére.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)