Képzelje el, hogy egy fontos megbeszélésre vagy állásinterjúra hivatalos. Normál esetben pontosan tudja, amit a HR-szakértők vagy az életmódmagazinok szajkóznak: hogyan öltözzön, mit tegyen a hajával, hogyan sminkeljen, pontosan mikor érkezzen, mennyire legyen határozott a kézfogása, hogyan teremtsen szemkontaktust, miylen sablonválaszokat adjona sablonkérdésekre. Az elmúlt időszakban az ilyen megbeszéléseket azonban a digitális térben intézi, aki csak teheti. De hogyan tegyen jó benyomást otthonról?
Most képzelje el, hogy ön egy szakértő, aki eddig mindig felvette a decens sötét zakóját vagy blézerét, hogy egy tévéstúdióban szakértse meg a kedvenc témáját - de most otthonról kell bejelentkeznie. Honnan intézze? A kert túl laza? A konyha nem túl professzionális? A nappaliban túl nagy a rendetlenség?
Az első otthon töltött hetek után pontosan kirajzolódott, hogy a hitelesség és megbízhatóság globális és halálpontos fokmérője a könyvespolc a háttérben.
Szakértők, politikusok, szóvivők mind a lakás ugyanazon pontjáról, a könyvespolc előtt állva vagy ülve jelentkeznek be. Azóta kiderült az is, hogy a könyvespolcok intellektuális ereje gyakorlatilag évezredek óta kitart.
Már az emberiség kialakulásával egy időben megjelentek a polcok, nyilván nem abban a formában, mint most, és az ősemberek sem a könyveiket tárolták rajta, de a féltve őrzött szerszámokat inkább tették a barlangfal mélyedésébe mint a földre. Az ókorban már megszokott volt, hogy a konyhai eszközöket, később pedig az első írott papírtekercseket sem a földre szórták.
Amikor még kézzel másolták a kódexeket, és csak az egyház, vagy az igazán gazdagok engedhették meg maguknak, hogy gyűjteményük legyen, ezeket is praktikus okokból polcokon tárolták. Eleinte még kisebb dobozokban kerültek fel a zárható könyvespolcra, és csak a nyomtatás elterjedése után alakult ki az a szokás, hogy a cím a könyv gerincére kerül, és állítva kerülnek egymás mellé a polcra a könyvek. A könyvespolc még ekkor is a gazdagság és az intelligencia fokmérője volt, nem csak a könyvek, de a robusztus, drága fából készült polcok is azt sugallták, hogy a tulajdonos nem egy egyszerű munkásember. Ahogy haladunk előre az időben, úgy vált a könyvespolc minden lakás egyik elengedhetetlen tartozékává, aki pedig azt gondolta, hogy ma már az ekönyvek és a digitális világ miatt jól elvannak a háztartások könyvespolcok nélkül, annak a járványhelyzet bebizonyította, hogy könyvekkel a háttérben mindenki hitelesebbnek tűnik.
Jó kérdés, hogy vajon a könyvek helyett mi más háttérdekoráció létezhet a lakásban, ahonnan be lehet jelentkezni komolyabb megbeszélésekre. A második legnépszerűbb pont a felmérések szerint a dolgozósarok, de az egyrészt sok embernek nincs, másrészt felmerül az a probléma, hogy ha rendet tesz az ember, akkor úgy tűnik, mintha soha nem is ült/dolgozott volna ott, ha pedig kupleráj van, azt a benyomást kelti, hogy káoszban végzi a munkáját. A nappalit sokan nem szívesen mutogatják, a hálóban vagy a fürdőben meg mégsem lehet munkamegbeszéléseket folytatni. Marad a legsemlegesebb terület, a könyvespolc.
Az egyik legelső a sorban, aki a könyvespolcos bejelentkezéseket széles körben népszerűvé tette Donald Trump elnökjelölt kihívója, Joe Biden volt, aki néhány nappal azután, hogy a kézfogós és gyerekpuszilgatós kampánykörút a járvány miatt leállt az Egyesült Államokban, egy kis házi stúdióból jelentkezett be, aminek a központi eleme egy néhány hazafias ereklye közé szorított, jól megpakolt könyvespolc volt. Természetesen az elemzők kockáról-kockára nekiálltak beazonosítani, hogy a könyvespolcon sehol ponyva, kizárólag olyan darabok, amik tökéletesen belepasszolnának egy elnöki könyvtárba is.
A könyvespolcok elemzése ezzel teljesen új irányt vett, főleg miután beindult egy erre szakosodott Twitter-oldal, ahol aztán könyörtelenül belekötöttek mindenki gyűjteményébe.
Kiderült, hogy megbízhatósági skálán nem a könyvek mennyisége, hanem a minősége számít.
A szlogenjük is az, hogy amit valaki mond, az kevésbé izgalmas, mint hogy milyen könyvek előtt mondja.
A komoly tudományos munkának nem vehető, de annál szórakoztatóbb elemzéseik során arra jutottak, hogy a legelterjedtebb és legegyszerűbb megoldás egy lexikon-sorozattal ellensúlyozni a szórakoztató irodalmat, hogy komolyabbnak tűnjön az ember. De vannak, akik igyekeznek olyan pozíciót felvenni, hogy a könyvek címe ne, csak a mennyisége látszódjon, mások arra esküsznek, hogy polcokra helyezett földgömb, térképek, és más kellékek a megbízhatóságot erősítik. Az is kiderült, hogy mennyire hiteltelenít egy rosszul megválasztott könyv. Az pedig, amikor bizonyos könyvek borítóját kifelé fordítják, hogy azonnal lássa mindenki, milyen magvas gondolatokat tartalmazó könyvet lapozgatunk nap mint nap, pontosan az ellenkező hatást éri el.
Az, hogy kiben bízhat meg egy ember, rendkívül összetett dolog, nagyon sok mindentől függ, de általánosságban van egy olyan kialakult kép, hogy például a tévéstúdióban sötét öltönyben ülő férfi, akinek a neve alatt az szerepel, hogy "szakértő", bizalmat kelt az emberekben. Vagy általában elhiszik egy meteorológusnak, hogy holnap jön az eső, de egyáltalán nem biztos, hogy a pénzügyi tanácsait is megfontolnák.
Most pedig olyan dolgokon múlik az, hogy hiszünk-e valakinek, mint hogy milyen a lakásbelső.
Természetesen már erre is szakosodott Twitter-oldal, a Room Rater nem csak azt kritizálja, hogy mekkora a rend a háttérben, de azt is, hogy milyen a világítás vagy milyen a kamera szöge . Pontlevonás jár, ha nincs növény a képen vagy ha nem komponálják bele a falon lógó festményt a felvételbe, és akkor is, ha túl közel ül a kamerához valaki.
Mindezek persze speciális elvárások, amik valószínűleg nem fogalmazódnak meg egy állásinterjú kiértékelése vagy egy céges megbeszélés közben, mégis a legtöbben azért használják háttérnek a könyvespolcot, hogy az megerősítse a mondanivalójukat és a róluk kialakult képet.
Azt is megfigyelték, hogy akik jobb benyomást keltenek, általában nem csak a sok könyvre figyelnek, hanem kihasználják, hogy mást is lehet tenni a polcokra. Nem csak a már előbb említett növényekre kell gondolni, vagy emlékérmekre és díjakra, hanem meglepő részletekre, amik felkelthetik a figyelmet például egy állásinterjú alatt. Ott van például a Broadway-színésznő Melissa Errico, aki kint hagyott a polcán egy könyvet, ami az ír erotikus művészetről szól, az internet pedig inkább érdeklődéssel fogadta a könyv tartalmát, mintsem jót szórakozott volna rajta.
Természetesen a könyvespolcok, mint az intellektualitást leginkább sugárzó lakberendezési tárgyak nem most lettek népszerűek. Az utóbbi években, a közösségi oldalak terjedésével jelentek meg olyan irányzatok, hogy a könyveket lehet például vastagság vagy színek alapján is rendezni, vagy hogy a lakberendezők egyik fontos feladata, hogy méret alapján rendeljenek témába vágó könyveket. Sőt, megjelentek az olyan cégek, amik méterre adnak el könyveket, például hotelek számára, akik az előtérhez csak annyit mondanak, hogy van egy 5 méteres könyvespolc, és szeretnék, ha jól nézne ki. Az igény, hogy a hotelek, éttermek vagy a lakások könyvespolca inkább esztétikailag mint tartalmilag legyen szemet gyönyörködtető, akkor indult, mikor a Pinteresten vagy az Instagramon a lakberendezős ötleteknél a könyvespolc is egyre nagyobb szerephez jutott.
Az újításra fogékony könyvesboltok és antikváriumok pedig nem ítélkeznek, inkább garantálják, hogy a kívánt témában olyan könyvespolcot állítanak össze, ami miatt nem kell szégyenkezni.
Ha jól csinálják és szerencséjük van, az új tulajdonos, vagy a szállodába látogató talán el is olvas a válogatott könyvekből valamennyit, és így mindenki jól jár.
Érdekes megfigyelni, hogy míg a könyvesboltok arról számolnak be, hogy a forgalmuk esik, és egyre többen nyitnak a digitális könyvek felé, milyen gyorsan lehetett újra definiélni a könyvespolcot a tekintély fokmérőjeként úgy, hogy a modern lakberendezés esztétikájába is teljesen passzoljon. Mindezt egy olyan időben, amikor a szakértők sem teljesen biztosak abban, hogy mi történik a világban, hiszen a járvánnyal kapcsolatosan még most is számtalan olyan kérdés merül fel, amire a kutatók sem tudják a választ. A megbízhatóság szimbólumaként megjelent könyvespolcok mégis azt sugallják a nézőnek, hogy szakemberrel, profival van dolga, a cég (vagy az ország, a világ) feladatai jó kezekben vannak. Az egész pszichológiájában csak akkor inog meg az ember, ha egy bizalmat sugárzó könyvespolc előtt beszélő emberről kiderül, hogy egyébként nem vett fel nadrágot. Az persze már egy másik kérdés, hogy ebben az esetben akkor a nadrág-e a megbízhatóság és a szakértelem fokmérője.
(Borítókép: Egy nő vesz részt egy munkahelyi online meetingen Berlinben 2020 áprilisában. - fotó: Thomas Trutschel / Getty Images)