Egyre több országban elérhetők azok a koronavírus-tesztelési megoldások, amelyek az alany önkezű mintavételezését igénylik. Ennek nyilvánvalóan megvannak az előnyei: nem kell hozzá egészségügyi szakdolgozó, így kevésbé függ a munkaerő korlátozottságától, és a költségeket, illetve a személyes kontaktust is csökkenteni lehet vele. Ugyanakkor hátrányai is vannak. Az orr leghátsó részéből vagy a torok legmélyebb bugyraiból mintát venni nem éppen mindennapos tevékenység, és igen kellemetlen lehet. Ezért félő, hogy az ember saját magának ösztönösen sem nyúl elég mélyre, dörzsöli elég erősen a garatát. Vajon tekinthetjük az így levett mintákat megbízhatónak?
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) engedélyezte az első otthoni mintavételi készleteket a koronavírus PCR-teszteléséhez. Ehhez a fajta teszthez orr-, illetve garatváladék-minta szükséges (az első engedélyezett tesztnél csak az orrból kell mintát venni).
A készletet a LabCorp nevű biotechnológiai cégnél fejlesztették ki. Korábban már több másik készlet is forgalomba került, de az FDA nem engedélyezte őket, így le kellett állni az árusításukkal. A piac egyéb szereplői most arra számítanak, hogy az első mintavételi készlet engedélyezése után hamarosan sok másik termék is forgalomba kerülhet.
Az FDA korábban számos gyors antitestteszt forgalmazását is engedélyezte gyorsított eljárásban, és a kritikusok szerint ezek az engedélyezések sokszor anélkül történtek, hogy a gyártók bizonyították volna a termékeik pontosságát és megbízhatóságát. Ezért az FDA pótlólagosan kért be a gyártóktól bizonyítékokat a tesztek precizitásáról, és azzal fenyegette őket, hogy akár be is tilthatják a forgalmazásukat.
Éppen az antitesttesztek megbízhatatlansága miatt nő az igény a PCR-tesztek iránt. Noha ezeket csak laboratóriumban lehet elvégezni, a mintavételt elvileg bárki megteheti az otthonában is – már a gyártók hirdetései szerint.
A forgalmazott eszköz tehát nem maga a teszt, nem ad azonnali eredményt. Mindössze a mintavételi pálcát, illetve a minta szállítását lehetővé tévő reagenseket tartalmazza. A készletet egy orvosnak kell megrendelnie, aki az alany által kitöltött kérdőív alapján dönt arról, hogy indokolt-e a tesztelés.
A tesztkészletben a hagyományos fülpiszkálókhoz hasonló méretű vattapálcikák találhatók, tehát sokkal rövidebbek, mint amivel az egészségügyi dolgozók nyúlnak az emberek orrába és torkába. A gyártó szerint azonban ezek is elegendők ahhoz, hogy megfelelő minőségű mintát lehessen velük venni az orrból.
Minden független elemző azt emeli ki az otthoni mintavevő készletekkel kapcsolatban, hogy lehetővé teszik, hogy az embernek ne kelljen bemennie a kórházba vagy a háziorvoshoz tesztelésre, ugyanakkor jelentősen megnövelik a fals negatív eredmények esélyét. Az utasítás szerint a betegnek fel kell dugnia a vattapálcikát az orrába, néhány másodpercig ott tartani, ahol megakadt, majd háromszor meg kell forgatni. A készlet 119 dollárba kerül (kb. 38 ezer forint, és ebben már benne van a minta laborvizsgálatának ára is), bár azt a LabCorp szakértői is elismerik, hogy
számos okból hozhat álnegatív eredményt a teszt.
Az biztos, hogy az otthoni tesztekhez mellékelt rövidke vattapálcika nem érhet el az orrgarat hátulsó faláig, márpedig a professzionális egészségügyi tesztelésben ilyeneket használnak. Ezek a pálcák valószínűtlenül hosszúak, és meglepően mélyre dugják őket az orrba, illetve a torokba. Mindezek miatt sok szakember hangoztatja azt a véleményét, miszerint a laikusok által saját maguktól levett minták sokszor kifejezetten félrevezetők lehetnek.
Én például biztosan nem tudnék garatmintát venni magamtól. A PCR-teszthez az orrból és a szájüregen keresztül is mintát kell venni. Az orrból szerintem a legtöbben meg tudják csinálni, a torokba nyúlás okozhatja a több problémát
– mondta el az Indexnek Tamási András aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos, a Smart Covid Center orvos igazgatója. Szerinte mindenképpen előnyösebb, ha a mintavételt képzett egészségügyi szakember végzi, mert ő tudja pontosan, hogy milyen mélyen, milyen nagy területről kell mintát gyűjteni a pálcával ahhoz, hogy a teszt minél nagyobb valószínűséggel pontos eredményt adjon.
Annyi biztosan kijelenthető, hogy a koronavírustesztek közül az PCR-vizsgálathoz szükséges orr-és garatváladék-minták vétele a problémásabb, az alapvetően vérből dolgozó tesztekhez szükséges mintákat kevésbé lehet elrontani. Ugyanakkor a PCR a legpontosabb, így mégiscsak ezt lenne érdemes minél gyakrabban elvégezni.
Vagyis a helyzet az, hogy van egy teszt, ami egészen pontos eredményt ad, viszont a mintavétel hozzá meglehetősen körülményes, illetve vannak más, kevésbé pontos tesztek, amelyekhez viszont egyszerű mintát venni.
„Bár a PCR-t a laborban is el lehet rontani, az kétségtelen, hogy a minta minősége meghatározó az eredmény szempontjából. De alapvetően én hiszek a tesztelésben, és nagyon fontosnak tartom, hogy minél több tesztet végezzenek. Ha ez csak úgy megvalósítható, hogy a mintavételezés nem ideális (mert például a betegek maguktól vesznek mintát), az bizonyos esetekben szerintem megengedhető.
Ehhez azonban nagyon komolyan edukálni kell az embereket a helyes mintavételről.
Minden igyekezet dacára is előfordulhatnak ugyanakkor álnegatív esetek, de ez sajnos a rendszer sajátossága”
– vélekedik Tamási András. Vagyis egyáltalán nem egyértelmű, hogy az ember képes magától megfelelő mintát venni, de nem is elképzelhetetlen.
Az ember elméletileg képes lehet elég mélyen benyúlni a saját garatjába ahhoz, hogy onnan megfelelő minőségű mintát vegyen, de ez nagyon függ az egyéni garatreflexek erősségétől. Vannak, akik ujjal is simán benyúlnak mélyen a torkukba, mások viszont már a fogmosástól is öklendeznek
– mondja Huszka János orr-fül-gégész főorvos az Orr-fül-gégészeti Szakmai Kollégium tagja. A dohányosok garatreflexe általában erőteljesebb, mint a nem dohányosoké, mert a dohányzás folyamatosan irritálja a garat nyálkahártyáját. Bár minden ember szájüregének, garatjának méretei eltérőek, a helyes mintavételhez a pálcikának legalább 8-12 centiméter mélyen be kell hatolnia a szájnyílástól számítva.
A gégész szerint az mindenképpen elengedhetetlen, hogy erősen, gyakorlatilag ütközésig hátranyúljunk a garatívek mögé, tehát az semmiképpen sem megfelelő, ha csupán a szájüreg nyálkahártyájához érintjük a pálcikát. Az előírás szerinti mintavétel az orrnyíláson keresztül az orrgaratból, illetve a szájüregen keresztül a garat nyálkahártyájáról történik. Sőt, itt sem egyszerűen hozzá kell érinteni a pálcikát a garat falához, hanem jól meg kell vele dörzsölni, hogy minél több sejt kenődjön a vattára.
Ez rendkívül kellemetlen lehet. Huszka János elmondta, hogy miközben munkatársai rutinszerűen veszik a potenciális fertőzöttek mintáit, időnként előáll az az anatómiai szituáció, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a megfelelő mintavételt. Máskor a beteg számára olyan kellemetlen a beavatkozás, hogy nem működik együtt kellő mértékben, így az ő viselkedése teszi szinte kizárttá a megfelelő mintavételt.
Alapvetően elmondható, hogy a lehető legjobb mintavételhez olyan mélyre kell dugni a pálcikát, amilyen mélyre csak lehet, egészen a garat hátsó falával történő ütközésig. A főorvos szerint attól nem kell félni, hogy ezzel bajt csinálnánk, az orrüregben kis vérzés ugyan előfordulhat, de ez is személyfüggő.
Arra viszont semmilyen mód nincs, hogy ott, a mintavétel pillanatában megbizonyodhassunk afelől, hogy megfelelő volt-e az eljárásunk.
Sőt, ez a PCR-teszt eredményének ismeretében sem lehet egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy a túl kevés, illetve rossz helyről vett minta növeli a fals negatív eredmény valószínűségét, de még ebben az esetben sem lehetünk biztosak benne, hogy a rossz mintavétel vagy más tényező okozza.
Az egész problémára talán a nyálminták tesztelése jelenti majd a megoldást a közeljövőben. A Yale Egyetem kutatói ugyanis egy tanulmányukban kimutatták, hogy a nyálmintából legalább olyan pontosan ki lehet mutatni PCR segítségével a koronavírust, mint az orrüregbe vezetett pálcákkal vett mintából.
A kutatásban az ismerten fertőzött személyek orrváladék- és nyálmintáiban lévő vírusszámot hasonlították össze. A nyálmintákat egyszerűen úgy gyűjtötték, hogy megkérték a betegeket, éhgyomorra, tehát reggel, felkelés után, evés-ivás és fogmosás előtt
többször köpjenek bele egy steril gyűjtőedénybe.
Sőt, bizonyos szempontból a nyálminták megbízhatóbb eredményt adtak, mint az orrból vett vattapálcás minták. Néhány naponta megismételték a mintavételt, és a nyálmintákból mért vírusszám kevésbé ingadozott, mint az orrváladékban. Az FDA néhány napja már engedélyezte is az első nyálmintavételi készletet, amit a többi otthon alkalmazható kithez hasonlóan lehet megrendelni. A Rudgers Egyetemen kifejlesztett eszközből az ígéretek szerint naponta 20 ezret képesek előállítani, és ez esetben már az engedélyezés előtt bizonyították a teszt megbízhatóságát.
(Borítókép: Egy egészségügyi dolgozó mintát vesz 2020. április 17-én, Lille-ben. Fotó: Sylvain Lefevre / Getty Images)