Valóban a felszín alatti vizét lövelli az űrbe a Jupiter holdja, az Europa, közölte új kutatása alapján a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS). Az amerikai űrügynökség (NASA) Galilo nevű űrszondája 1995-től kezdve nyolc éven át vizsgálta a Jupiter rendszerét. A Galileo 20 éve repült el az Europa mellett, és a földre küldött adatokból a bolygókutatók arra következtettek, hogy hasonlóan más holdjakhoz, az Europa is vizet lövell az űrbe.

2016-ban a Hubble űrteleszkóp le is fotózta az Europa vízkitöréseit, ez pedig további kutatásokra sarkallta a csillagászokat, akik szerint Naprendszerünkben az Europa az egyik komolyan esélyes égitest arra, hogy kezdetleges élet alakuljon ki rajta. Pont ezért az Európai Űrügynökség (ESA) 2022-ben induló JUICE (Jupiter Icy Moon Explorer) nevű küldetése az Europát is vizsgálni fogja, a NASA Europa Clipper nevű szondája pedig a tervek szerint 2024-ben indul útnak, hogy kifejezetten az Europán lehetséges élet nyomait föltérképezze.

Most a német kutatók az ESA és az MPS vezetésével, számítógépes szimuláció segítségével reprodukálták a Galileo részecskedetektorának adatállományát, megállapítva, hogy kriovulkanikusan aktív az Europa, azaz valóban szökőkútszerű vízkilövellések, gejzírek tevékenységét figyelhette meg 2000-ben a NASA űrszondája, a Jupiter negyedik legnagyobb holdja mellett elhaladva.

Az Europa belső magja vasból áll, ezért van saját mágneses mezeje, vékony atmoszférája oxigénben gazdag, így inkább hasonlít bolygóra, mint primitív holdra. További különlegessége, hogy föld alatti, folyékony óceánnal rendelkezik, mely egy mintegy 18 kilométer vastag, fagyott vízből álló réteg alatt rejlik. Fagyott vízből álló kérgével és föld alatti óceánjával az Europa olyan körülményeket biztosít, melyek az egyszerű élet meglétét segítik elő. Az űrbe lövellő szökőkutak lehetőséget biztosítanak a jövőbeli Jupiter-missziók számára, hogy közvetlenül megvizsgálhassák a bolygó negyedik legnagyobb holdjának vizét.

Az Europa nem az egyedüli hold a Naprendszerünkben, ami időnként vízkitörések révén vizet lövell az űrbe. Ilyen jelenséget már megfigyeltek a Szaturnusz Enceladus, a Neptunusz Triton és a Plútó Charon nevű holdjánál.