Ha a parlament is elfogadja (és erre minden esély megvan), környezetvédelmi szempontból kifejezetten előremutató jogszabály születik Magyarországon: az egyszer használatos műanyagokhoz hasonlóan nálunk is betiltják az üzletekben idáig rutinszerűen adott kisebb és közepes méretű nejlonzacskókat. A szigorításban a kormány az uniós szabályozásra hivatkozik, pedig a magyar fellépés erősebb a brüsszeli előírásnál.
Mint arról mi is beszámoltunk, jövő év január elsejétől a magyar kormány betiltja az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalát. A terv egyrészt a februárban elfogadott klíma- és természetvédelmi akcióterven alapul, ami ezt már előirányozta, másrészt egy, a tagállamokra kötelező EU-s irányelvet követ. Utóbbi egy sor meghatározott műanyag eszköz és csomagolóanyag betiltását írja elő. Ez alapján a jövő évtől nem lehetnek forgalomban a „hagyományos”, műanyagból készült
Idáig valamiért a műanyag szívószálak betiltását kapta fel leginkább a sajtó, bár a műanyag tányérok, evőeszközök, poharak kivezetése valószínűleg többeket és gyakrabban fog érinteni. A papírtányérok és többiek természetesen maradhatnak a jövőben is, a lufiknál és fültisztítóknál meg jönnek a helyettesítő anyagok, előbbinél mondjuk az úgynevezett madzag, szóval meg fog birkózni ezzel a civilizációs kihívással talán az emberiség.
Nem a műanyaggal van baj általában, hanem az egyszer használatos, eldobható műanyag termékekkel. Ezek azok, amelyek a csatornákba és vizekbe kerülve előbb-utóbb a tengerekben, rosszabb esetben a tengeri élőlények gyomrában végzik. Becslések szerint az óceánokban 150 millió tonna műanyaghulladék úszik, és ez a mennyiség évente 8 millióval nő – ez percenként 15 tonna szemét. Egy sokat idézett előrejelzés szerint, ha így folytatjuk, harminc éven belül több műanyag lesz az óceánokban, mint amennyi hal.
A még 2019 tavaszán elfogadott EU-s irányelv konkrét termékcsoportokról szól, azokra mentek rá, amelyek a legtöbb hulladékot képzik a tengerekben és a partokon. Az uniós szabályozás a tíz legnagyobb mennyiségben talált egyszer használatos műanyagtermékre vonatkozik, a számítások szerint az ezek elleni fellépés együttesen az összes tengeri hulladék 70 százalékát érinti. A tiltás csak azokra a termékekre terjed ki (ezek szerepelnek a fenti listában is), amelyeknél viszonylag könnyen megoldható a más anyagokkal való helyettesítés. A technológiai és/vagy gazdasági okokból más anyaggal nehezebben kiváltható termékeknél tiltás helyett anyagi ösztönzőkkel próbálják visszaszorítani a használatukat. Ezeknél az a cél, hogy a gyártók termékdíjjal vagy más módon, de hozzájáruljanak a hulladékgazdálkodás költségeihez. Így például egyelőre maradhat a csipszek és édességek csomagolása, ahogy az italdobozok, a filteres dohánytermékek, a nedves törlőkendők csomagolása, vagy éppen maguk a léggömbök is.
A magyar tiltást hosszas előkészület után egy ITM-es minisztériumi rendelet és egy törvény fogja jogerőre emelni. A törvényt információink szerint már a jövő héten elfogadhatja az országgyűlés, ennek a valószínűségét jelzi, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a beterjesztő. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón ugyanakkor uniós kényszerként beszélt a szabályozásról, szavaiból nem úgy tűnt, hogy ez különösebb preferencia lenne kormányszinten:
Ezt nem feltétlenül jó szándékunk miatt tettük, hanem van egy európai uniós elvárás, ami azt mondja, hogy 2025-ig 90 százalékkal kell csökkenteni ezeknek a műanyagoknak a felhasználását. Ezért mi is arra kényszerültünk, hogy ezt meghozzuk. Emögött egyébként állnak méltányolható környezetvédelmi szempontok, ezért a döntést a kormány támogatni tudta.
A magyar szabályozás – ha valóban ebben a formában fogadja majd el a parlament – azonban jócskán túlmegy az uniós irányelven. Mi ugyanis több más országhoz csatlakozva betiltjuk a nejlonzacskókat is, pedig ez az EU-s rendelkezésben nem szerepelt.
Magyarország tehát 2021. január 1-jétől betiltja a boltokban adott nejlonzacskókat, ami a környezetvédő szervezetek régi követelése.
A tiltás az 50 mikronnál vékonyabb hordtasakokra (emberi nyelven: nejlonzacskókra) vonatkozik. Két típus tartozik ide:
Jövő év elejétől tehát egyiket sem lehet majd kapni a boltokban, és ez mindenképpen jó irány. A nagyobb, tényleg teherbíró nejlonzacskók maradhatnak, ezeknek a használatát termékdíjjal próbálják csökkenteni: a díjat két éve jelentős mértékben, 1900 Ft/kg-ra emelték, így egy vásárlásnál nagyságrendileg 50 forintba kerülnek. Ezeket egy élelmiszerboltban a vevő továbbra is megvásárolhatja, nagyobb vásárlásnál, mondjuk egy ruhaboltban a költségét sokszor inkább az üzlet nyeli be, és ingyen adja a vásárlónak.
A kis-közepes nejlonzacskók betiltását hosszas előkészítés előzte meg az Innovációs és Technológiai Minisztériumban. Egy hasonló javaslat már tavaly is a kormány elé került a minisztériumból, de akkor visszadobták. Abban még a papírzacskók is szerepeltek, mostanra kivették azok tiltását, és így már átment a kormányon. A zacskók betiltásáért aktívan lobbizott Magyarországon is a Greenpeace, és rendszeresen egyeztettek az ITM-mel is. Ők közvélemény-kutatást is végeztek a témában, eszerint a magyar lakosság 83 százaléka támogatja, hogy nálunk is betiltsák az egyszer használatos műanyag szatyrokat. Az ezt célzó petíciójukat több mint 200 ezren írták alá, a Greenpeace szerint ez volt Magyarország eddigi legnépszerűbb környezetvédelmi aláírásgyűjtő kezdeményezése.
Többen akartak megszabadulni a nejlonzacskóktól, mint az olimpiától.
Nagyon örülünk, hogy sokéves munkánk, úgy tűnik, révbe ér: az elfogadott kormányrendeletet már csak a parlamentnek kell elfogadnia ahhoz, hogy végre búcsút intsünk itthon a pazarló és környezetpusztító egyszer használatos műanyagok korszakának. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk: a palackozott ásványvizeink, a tengeri só, de még a beltéri levegő is tele van mikroműanyagokkal
– nyilatkozta a kormánydöntés után Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
A magyar szabályozás értelmében nemcsak az egyszer használatos műanyagzacskókat tiltják be, hanem azokat is, amik elvileg újrafelhasználhatók: ez ugyanis a valóságban szinte egyáltalán nem valósult meg idáig sem, a használt, koszos zacskókat senki nem szokta szelektálni, ha mégis igen, könnyen elfújja őket a szél, és végül nem jutnak el a hulladékfeldolgozóba.
A nejlonzacskók az utóbbi években globális közellenséggé váltak, részben a velük járó valós környezetvédelmi problémák miatt, részben pedig marketingokokból. A zacskókba gabalyodó óriásteknősök, a halak és tengeri emlősök gyomrában talált műanyagszemetek a zöld PR állandó képi elemei. A probléma több faj számára nagyon is súlyos, és bár globális szinten vannak ennél jóval szélesebb környezeti katasztrófával fenyegető folyamatok is (a biodiverzitás csökkenése és a klímaváltozás biztosan ilyen), mindenképpen érdemes fellépni ellene.
A zacskók elleni háború szokatlan módon a legszegényebb országokból indult, és onnan terjedt át a nyugati világra. A nejlonzacskókat elsőként Banglades tiltotta be 2002-ben, ahol az utcákon hányódó szatyrok elzárták a csatornákat, még súlyosabbá téve az országot sújtó árvizeket. Afrikában, ahol az ezredfordulóra sok országban a táj elpusztíthatatlannak tűnő része lett a széllel ide-oda repkedő rengeteg zacskó, Ruanda és Eritrea volt az élenjáró. A legkeményebben most Kenyában büntetik, ahol 2018 óta gigantikus pénzbírság és börtön is járhat a nejlonzacskóért. A fejlett országokban is egyre több helyen kezdték üldözni a zacskókat, hol járulékokkal és büntetőadókkal, hol teljes tiltással. A mi szomszédaink közül Ausztriában és Romániában is betiltották már a zacskókat – igaz, az utóbbiaknál a gyakorlatban ennek nem annyira szereznek érvényt egyelőre.
Iparági információink szerint a csomagolóiparban nem fog nehézségeket okozni, hogy mással kell kiváltani a nejlonzacskókat és az egyszer használatos műanyagokat. (A tiltás csak a kereskedelmi forgalomban kapható zacskókra és más műanyagokra vonatkozik, a fóliázott kígyóuborka és a sok más, előre csomagolt élelmiszer csomagolását nem érinti). Problémát inkább az áruházakban jelenthet, ahol új megoldásokra kell ráállniuk.
Lehetőségként adódik ugyan a papírzacskó, ez azonban környezeti szempontból nem igazán lenne előrelépés. A hulladék szempontjából a papír ugyan sokkal jobb az egyszer használatos műanyagnál, de nagyjából az összes többi környezeti dimenzióban (klímaváltozáshoz való hozzájárulás, föld- és vízhasználat, stb.) rosszabb. A papírgyártás több szennyezéssel jár, mint a zacskók anyagának előállítása: bár a műanyagipar is fosszilisokból dolgozik, a zacskók súlya elég kicsi, így arányaiban nem ide megy el a kőolaj.
A zacskók alapproblémája a hulladék, nem a globális felmelegedéshez való hozzájárulás, a papíré fordítva.
Jobb lenne azonban az egyik szennyezést nem egy másikra cserélni, csak mert marketingszempontból a papír jobban mutat.
A kiváltó anyagok között főleg a környezettudatos fogyasztók között népszerű a textilzacskó, textilzsák: ez ugyan tartósság, újrafelhasználhatóság, és hulladékkezelési szempontból egyaránt jobb a nejlonzacskónál, de ahhoz, hogy az előnyei valóban érvényesüljenek, az kell, hogy tényleg tartósan használják. A textilzsák előállítása sokkal nagyobb környezetterheléssel jár a műanyaghoz képest, ezért ahhoz, hogy ez kiegyenlítődjön, az ENSZ környezetvédelmi programjában készült életciklus-elemzés szerint a textilzsákokat legalább 50-150-szer kellene használni; ha hamarabb abbahagyjuk, valójában rosszabbat teszünk, mintha mindig új nejlonzacskót kérnénk.
Hogy a kiflit vagy a zöldség-gyümölcs lemérését az élelmiszerüzletek hogy fogják megoldani, arra a következő hónapokban kell új metódust kialakítaniuk. A húspultoknál mindenesetre már most is lemondhatunk a rutin nejlonozásról: két-három éve talán még furcsán néztek erre az eladók, de már egyre megszokottabb a saját doboz. Németországban maguk a boltok vezetik be egyre több helyen a visszaváltható, többször használatos dobozokat – a szabályozás, a lakossági edukáció, a fogyasztóktól jövő elvárások és a kereskedelmi gyakorlat egymást alakítják. Addig is: ahol nem feltétlenül kell, lehetőleg ne kérjünk zacskót, a piacon például teljesen felesleges nehezen nyíló, benyálazott ujjal bontogatott nejlonokkal szórakozni, ha van egy kosarunk. És persze, ha valaki környezettudatos szeretne lenni, a legfontosabb, hogy mi (nem) kerül a kosárba, nem az, hogy mibe csomagoljuk.
(Borítókép: Vegyesbolti pékáru között válogat egy férfi. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd )