Mit tenne, ha egyszercsak szembejönne a tökéletes mása, aki ugyanúgy néz ki, mint ön, ugyanúgy beszél, ugyanúgy gesztikulál és gondolkodik is? A robotok a popkultúrában vagy szerethető cuki figurák, egyfajta furcsa háziállatok, vagy gonosz teremtmények, amik elveszik a munkát, majd az egész emberiséget elpusztítják. Legalábbis a filmek alapján – mert a valóságban, a világ vezető robotfejlesztőinél kicsit más a helyzet. A humanoid robotok nem is olyan sokára már köztünk élnek, segítenek a problémamegoldásban, szórakoztatnak vagy éppen kísérletek főszereplői lesznek.
Miközben ijesztően emberiek is tudnak lenni, soha nem szabad elfelejteni, hogy mi vagyunk azok, akik emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket. Vagy mégsem? Mi van, ha egy olyan új hibrid jön létre, ami alapjaiban változtatja meg az emberiségről alkotott fogalmat, és új fajt teremt?
Ezt a néhol ijesztő, néhol szívmelengető kettősséget dolgozza fel képeiben Max Aguilera-Hellweg veterán orvos és fotós, aki a világ vezető humanoidrobot-fejlesztőit látogatta meg, és dolgozta fel képeiben azt, ahogyan emberek tudnak kötődni robotokhoz. A fotói azt mutatják meg, hogy puszta programozással és némi mesterséges intelligenciával mennyire lehet új életet alkotni.
Ha emberszerű robotokról esik szó, szinte mindenkinek a szexrobotok jutnak eszébe elsőre, pedig ez az iparágnak csak egy szegmense, az emberszerű robotok felhasználása ennél sokkal szerteágazóbb, gyakran szürreálisabb, és a testi vágyak kiélése mellett lelki kielégülést hoznak.
Aguilera-Hellweg szerint érdekes megtapasztalni, hogy az ember, amint meglát egy robotot, először gendert társít hozzá, pedig alapvetően nincs, aztán kapcsolatot teremt velük. A fejlesztők pedig jól tudják, hogyan hassanak az érzékeinkre, erre szolgál a bőr, a haj vagy a mesterséges izmok. Felismerik az emberek arckifejezéseit és a nonverbális kommunikációt, miközben ők is használják a kommunikációjukhoz. Aztán a mesterséges intelligencia, az arcfelismerés csapja be az embert, és úgy tűnik, mintha az a robot ismerné azt, akivel beszélget, pedig ezek nem mások, mint
speciálisan programozott kenyérpirítók.
Képesek a robotok kedvességre, alkalmasak társalkodónak – de lehetnek a barátaink? Ki lehet élni rajtuk rejtett vágyakat, de programozható a szenvedély? Elmondják, milyen idő lesz holnap, de algoritmusba önthető az őszinte öröm, amit egy naplemente nyújthat? A robotok sokban hasonlítanak az emberekre, hasonlóan törékenyek is, és akár a gyerekek, úgy a robotok is a gondozójuktól tanulnak. Például az a robot, ami amellett, hogy gyerekszerű, kúszni-mászni tanul, hogy a kutatók jobban megfigyelhessék, hogyan működik a gyakorlatban a mesterséges intelligencia.
Aztán kiderült, hogy a robotok sem elsősorban az adatokból tanulnak, hanem a gondviselőik reakcióiból, vagyis elméleti síkon képesek lehetnek arra, hogy az emberi viselkedést tanulják. Pont erre lehet alkalmas az Affetto gyerekrobot, ami életszerű arckifejezéseivel kommunikál a gondozóival. Aguilera-Hellweg arról mesélt, mennyire furcsa érzés volt, hogy a robot követte őt a szemeivel a szobában, és közben úgy érezte, hogy képes lenne emberi tulajdonságokkal felruházni egy tárgyat amiatt, hogy az emberi reakciók megtréfálják az agyat. Ugyanebben a laborban készítették el egy 35 hétre született csecsemő élethű mását, hogy ezen gyakorolják az orvosok, milyen egészségügyi kockázatokkal jár, és milyen megoldásokat kíván egy koraszülött gondozása.
A fotós Kiotóban találkozott azzal a robottal, ami megszólalásig hasonlított egy élő emberre. A robot a Sayonara című japán filmhez készült. „Mikor nem találkozunk, vagy sokáig nem látom, szomorú leszek” – mondta a nő, akinek a robotot a tökéletes mása, és akivel Aguilera-Hellweg szerint úgy viselkedett, mintha egy rég elveszett ikertestvérre talált volna rá. De ott van Hishiro Ishiguro, aki képes volt plasztikai műtétnek is alávetni magát, hogy jobban hasonlítson a róla készült robotra. A műtét olyan jól sikerült, hogy egyszer Aguilera-Hellweg összekeverte a robotot és a készítőjét.
Képeiben központi szerep jut az olyan tabukat döngető kérdésnek is, hogy vajon a robotok megjelenésével egy új emberi faj jöhet-e létre? Egyre jobban összefonódik az orvostudomány és a robotika, ma már egy pacemaker egyáltalán nem tűnik futurisztikusnak, ahogyan a művégtagok piacán is egyre elterjedtebbek a bionikus megoldások, a jövőben pedig várhatóan még tovább javítja az emberek életminőségét a technológia, így izgalmas kérdés lehet a jövőben az is, hogy a robotok milyen mértékig lesznek képesek részt venni a mindennapi életben, és mikor lesz az, hogy az androidok és az emberek között már szinte elenyésző a különbség.
