Április elejére a koronavírus-járvány nagyjából az egész világot leállásra kényszerítette, aminek köszönhetően a globális szén-dioxid-kibocsátás 17 százalékkal esett vissza a 2019-es adatokhoz képest – derül ki a Nature Climate Change tudományos szaklapban megjelent tanulmányból.
A csökkenés elsősorban annak az eredménye, hogy kevesebb lett a szárazföldi áruszállítás, és az ipar jelentős része leállt vagy alacsonyabb termelési kapacitással működött. Mióta rögzítik a kibocsátási adatokat, soha ekkora visszaesést nem figyeltek meg. A kutatók szerint azonban ez csak átmeneti, mert ahogy vége a járványnak, minden visszatér a régi kerékvágásba, és a napi kibocsátások nagyjából ugyanolyan mértékűek lesznek, mint tavaly.
Ez az egy-két hónap pedig az égvilágon semmit sem javított az éghajlatváltozás elleni harcban.
Richard Betts, a Met Office klímahatás-kutatási vezetője is azt mondta, hogy bár valószínűleg a második világháború óta nem volt ekkora csökkenés a kibocsátásban, ez mégis alig befolyásol valamit hosszú távon. Betts ugyan nem vett részt a kutatásban, de azt mondta, hogy ezt a jelenséget úgy kell elképzelni, hogy ha egy kádba vizet engedünk, és ha kicsit tekerünk a csapon, attól még előbb-utóbb ugyanúgy megtelik – ahhoz hogy ne csorduljon túl, el kell zárni a csapot.
Az új tanulmányban a kutatók a globális szén-dioxid-kibocsátás 97 százalékát adó 69 ország adatait elemezték. Hat kulcsfontosságú gazdasági ágazatot néztek meg, a szárazföldi szállítás, a légi közlekedés, az energiaellátás, az ipar, a középületek és a magánlakások 2020 januárja és áprilisa között becsült napi kibocsátásának változásait vetették össze ugyanezen hónapok 2019-es adataival.
A kutatásból az derült ki, hogy a kibocsátás legnagyobb csökkenését az autók, teherautók és buszok forgalmának csökkenése okozta, amely a teljes becsült kibocsátás 43 százalékát teszi ki. A villamosenergia- és ipari ágazatban a csökkenés a teljes kibocsátás másik 43 százalékát tette ki. Április 7-én volt a legnagyobb a csökkenés mértéke, ekkor Kínában még állt az élet, az Egyesült Államok, India és más országokban pedig elkezdődtek a korlátozások. A becsléseik szerint 2020 végére ez a csökkenés összesen csak 4 százaléknyi csökkenést eredményez majd a tavalyi adatokhoz képest. Ha néhány korlátozás marad, akkor a legoptimistább becslés szerint is 7 százalékkal csökken a kibocsátás a tavalyi adatokhoz képest.
A tanulmány rávilágít, hogy ez a néhány hónapnyi csökkenés az éghajlatváltozás tekintetében elenyésző változást jelent. Sőt, a kutatók szerint az is elképzelhető, hogy a gazdaságösztönző intézkedésekben a kormányok az erősen szennyező ágazatokat segítik meg.
Ha jelentős változást szeretnénk látni, akkor az elkövetkezendő harminc évben is 7 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást.
A korlátozás viszont azt remekül megmutatta, hogy a közlekedés és az energiarendszer korszerűsítése és fenntarthatóbbá tétele mekkora változást jelenthetne, azaz milyen nagy szükség van ezen ágazatok újragondolására.