A koronavírus-világjárvány első hónapjaiban egyre-másra közölték a tanulmányokat - rendszerint a kínai betegek adataira alapozva - arról, hogy mi határozza meg, hogy valaki könnyen átvészeli a fertőzést, vagy súlyosan megbetegszik, esetleg meghal. Úgy tűnt, hogy az idős, elhízott, dohányos, sok krónikus betegségben szenvedő férfiak a legveszélyeztetettebbek. Az is gyorsan kiderült, hogy a tüdősejtek egy felszíni fehérjéje, az ACE2 játssza a főszerepet a vírus sejtbe jutásában. Evidensnek tűnt tehát, hogy a veszélyeztetett csoportokban máshogy működik az ACE2. Aztán jött a csalódás, mert a helyzet minden, csak nem ilyen egyszerű. Ez egyrészt visszavetette a terápia-, illetve a vakcinafejlesztési reményeket, ugyanakkor az egyre több információ lassan, de biztosan el fog vezetni a gyógymódhoz. De az ACE2 újfent megtanított bennünket arra (amit persze a valódi szakemberek mindig is tudtak), hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Az ACE2 az angiotenzin-konvertáló enzim-2 rövidítése, és ahogy a neve is mutatja, egy másik fehérje, az angiotenzin-2 átalakítását végzi, sok egyéb funkció mellett. Leggyakrabban belső testüregek felületét borító hámsejtek felszínén lakik, például a szív, a belek és a tüdőhólyagocskák falában. Feladata, hogy a hozzá kapcsolódó hírvivő molekulák hatására egy sor különféle élettani folyamatot indítson be a sejten belül, amelyek a sebgyógyulástól kezdve a vérnyomás-szabályozásig és a gyulladásig egy sor életműködési folyamatban játszanak szerepet.
Az angiotenzin-2 részben ellentétes hatást vált ki, hiszen emeli a vérnyomást. Így, amikor az ACE2 őt elmetszi és hatástalanítja, gyakorlatilag gátolja az angiotenzint. Az ACE2 által kialakított receptorokhoz azonban nemcsak az angiotenzin képes kötődni, hanem a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéi is, így ez a receptor a kulcs a vírus sejtfertőzésében. Ez már egész hamar kiderült, így teljesen logikusnak tűnt az feltételezés, hogy minél több ACE2-t tartalmaz az ember tüdősejtjeinek felszíne, annál könnyebben megfertőzheti a vírus, és annál súlyosabb betegség alakul ki a fertőzés nyomán.
Nem kellett túl nagy fantázia, hogy a kutatók elkezdjék összekötni a klinikai adatok alapján azonosított rizikócsoportokat (öreg, beteg, dohányos férfiak) az ACE2 receptorok számával. Nyilván az lehet a tapasztalatok hátterében, hogy az ilyen betegeknek valamiért több az ACE2 receptoruk a tüdőszövetükben, így kitettebbek a koronavírusnak.
Csakhogy nem ez a helyzet.
Pontosabban nagyon tévútra visz, ha megpróbáljuk ilyen végletesen leegyszerűsíteni az összefüggést. A kutatási eredmények szerint ugyanis nincs különbség férfiak és a nők tüdejében található ACE2 receptorok gyakoriságában - márpedig előbbiek gyakrabban halnak meg covid-19-ben. Sőt, a fiatalok és az idősek tüdejében sem különbözik a fehérje mennyisége, holott utóbbiak sokszorta nagyobb veszélyben vannak. Az öregedés egyszerűen nem okoz egyértelmű változást az ACE2 gyakoriságában.
A dohányzás az egyetlen egyértelmű kapocs a koronavírus-veszélyeztetettség és az ACE2 között. Ahogy az amerikai Cold Springs Harbor Laboratórium kutatói rámutattak, a dohányosok tüdejében lévő kehely-mirigysejtekben sokszorosára emelkedik az ACE2 receptorok száma. E mirigysejtek váladéka védőbevonatot képez a tüdő belső felületén a legkülönfélébb belélegzett szennyeződések és kórokozókkal szemben.
A dohányosok tüdejét sokkal több külső fenyegetés éri, hiszen a cigarettában több száz különféle káros vegyület van. Így a tüdejükben gyors osztódásnak indulnak a mirigysejtek, hogy bírják a strapát, és elegendő védőbevonatot termeljenek a védekezéshez. A sok mirigysejt pedig sok ACE2 receptort hoz magával.
A dohányzás nemcsak a kehelysejtek révén teszi ki nagyobb veszélynek az embereket koronavírus-fertőzéskor (és úgy általában bármikor, mindenféle vírus nélkül is). Egy másik kutatásban azt mutatták ki, hogy a dohányosok körében gyakori, a tüdő légzőképességét drasztikusan korlátozó krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) is megnövekszik az ACE2 receptorok száma a tüdőben.
Persze, ezek csak megfigyeléses vizsgálatok. Amíg nem végeznek kísérleteket (amelyeket egyébként már elkezdtek) tüdősejtekkel, amelyeket előbb dohányfüstnek tesznek ki, majd megfertőzik őket az új koronavírussal, addig nem lehet kijelenteni, hogy a dohányzás az oka valóban a nagyobb veszélyeztetettségnek. Ugyanakkor nem nagy bátorság arra fogadni a jelenlegi tudásunk birtokában is, hogy ez a helyzet.
A járvány egy pontján az is felmerült, hogy az asztma is kockázati tényező lehet, elvégre egy komoly rohamokkal járó krónikus tüdőbetegségről van szó. Ez megint teljesen logikusnak hangzott - és megint csak nem igazolódott be. A súlyos koronavírus-betegek körében ugyanis kifejezetten alacsony az asztmások aránya. A vizsgálatok itt is az ACE2-re irányították a kutatók figyelmét.
Az asztmások és az egészségesek tüdejében ugyan nincs nagy különbség a fehérje gyakoriságában,
viszont az asztmarohamok csillapítására való szteroidos inhalátorokat használók körében jelentősen alacsonyabb az ACE2 száma. Ezek a gyógyszerek alapvetően gyulladáscsökkentő hatásúak, és a járvány elején Kínában próbálták is használni őket a covid-19 betegek kezelésében. Ebben volt is ráció, hiszen elképzelhető, hogy az asztmások alapból érzékenyebbek a koronavírus-betegségre, de az általuk használt inhalált gyógyszerek hatékonyan csökkentik ezt a veszélyt. De ez jelenleg nem több spekulációnál.
Nagyon veszélyes ugyanakkor, ha egy-egy látszólagos eredmény hatására az emberek önhatalmúlag változtatnak a saját gyógyszeres kezelésükön, amely sok esetben egy őket sokkal inkább fenyegető halálos betegség ellen védenek. Néhány hónappal ezelőtt néhány orvos például úgy tapasztalta, hogy a magas vérnyomást produkáló covid-19 betegeknek adott bizonyos típusú vérnyomáscsökkentők esetenként súlyosbították a betegséget (ezek az angiotenzin-receptort blokkolták vagy gátolták, angol rövidítéssel ARB-k és ACEI-k). Figyelmeztetéseket adtak ki arról, hogy ezek a gyógyszerek veszélyt jelenthetnek a járvány közepette.
De ez nem bizonyult helyesnek, a nagy epidemiológiai vizsgálatok nem igazolták, hogy az ilyen vérnyomáscsökkentőt szedő emberek nagyobb veszélyben lennének. Éppen akkor kerülnek nagyon nagy veszélybe, ha félelmükben nem veszik be a gyógyszerüket. A világ nagy orvostársaságai állásfoglalásokat adtak ki arról, hogy
mindenki szedje továbbra is a vérnyomáscsökkentőt, amit az orvos felírt neki.
Ugyanígy nagy veszélyei lehetnek annak is, ha a laikusok különféle szerek alkalmazásával megpróbálják maguknak csökkenteni az ACE2 receptoraik számát. Ez a fehérje ugyanis nemcsak azért van a sejtjeinken, hogy beengedje a koronavírust. Az ACE2 fő funkciója a vérnyomásemelő hatású angiotenzin-2 hatástalanítása. Ha lecsökkentjük az ACE2 mennyiségét, az angiotenzin fog felszaporodni, ami megemeli a vérnyomást, és veszélyes gyulladási folyamatokat indíthat be. Másrészről a koronavírusnak már pár ezer ACE2 receptor is elég lehet a fertőzéshez (ami kifejezetten kevés a rengeteg sejthez, és a sejtek felszínén lévő rengeteg fehérjéhez viszonyítva).
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy miközben a vírus az ACE2-höz kötődik - így a fertőzés megelőzéséhez elméletben előnyös lenne, ha ebből a fehérjéből kevesebbel rendelkeznénk, a betegség igazán súlyossá válásában szerepet játszhat az ACE2 receptorok számának lecsökkenése is. Amint a SARS-CoV-2 receptor megfertőzi a sejteket, azok olyan üzenetet küldenek a szomszédos sejteknek, hogy csökkentsék szabad ACE2 receptoraik számát - így védekezve a fertőzés ellen. Csakhogy ez megint csak az angiotenzin felszaporodását és ezzel a sokszor végzetes gyulladások beindulását eredményezi. Vagyis a koronavírus azért olyan halálos, mert pont azt a fehérjét támadja, ami a súlyos hatásai ellen védekezni tudna.
Rengeteg klinikai kísérlet van folyamatban, amely közvetlenül vagy közvetetten az ACE2 fehérje működésére hat. A legtöbb kutató arra fogadna, hogy ez a molekula fogja végül elhozni a covid-19 gyógymódját, de erre még többet kell várnunk, mint amit a legtöbb aggódó ember elfogadhatónak tartana.
(Borítókép: A vírus elektron-mikroszkópos hamisszínes képe - forrás: Bsip / Getty Images)