A lidar egyértelműen a modern régészet csodafegyvere. A technológia hasonló elven működik, mint a radar, csak lézerrel. Különböző frekvenciájú lézerimpulzusokat lő ki, amelyek képesek áthatolni a lombozaton, és méri a visszaérkezésükhöz szükséges időt. Így az égből szkennelve olyan építményeket lehet felfedezni - tipikusan a sűrű őserdőben - ahova a földön már csak eljutni is kínszenvedés lenne.

Szinte hetente számolnak be elképesztő lidaros régészeti felfedezésekről - most a Nature-ben jelent meg egy cikk arról, hogy az Arizonai Egyetem régészei Mexikóban találtak egy kilométernél is nagyobb kiterjedésű, 3000 éves maja építményegyüttest. Korábban az ilyesmik kalandfilmsorozatokat ihlettek, a dzsungelen átevickélő régész kalandorokról. Ma már az ember fel sem kapja rájuk a fejét, mert csak repülőgépeken monitorokra meredő szakikat lát maga előtt.

Bár nehéz elhinni, hogy teljes városok állnak betemetetlenül Latin-Amerikában, esetenként évezredek óta elhagyatottan, úgy, hogy soha senki nem vette észre őket. Mégis ez a helyzet a dzsungel tökéletesen elrejti ezeket a fentről letekintő kutatók elől. A lidar viszont felfedi a rejtve maradt részleteket. 

A mostani felfedezésben feltárt komplexumot Aguada Fénixnek nevezték el. Egy 1,4 kilométer hosszú, 10 méter magas mesterséges talapzatra épített városról van szó, amelyet a feltételezések szerint főként rituális célokra használtak. Valószínűleg i. e. 1000 körül kezdték építeni, a komplexumból vett minták szénizotópos kormeghatározása alapján. 

A feltételezések szerint a kőből épített talapzat megalkotásához 3,8 millió köbméter anyagot kellett megmozgatni, ez több, mint az egyiptomi piramisok térfogata. A számítások szerint ehhez több mint 5000 ember hat évig tartó munkájára lehetett szükség.

(NatGeo)