Zöld légkörfényt észlelt a Marson az Európai Űrügynökség (ESA) ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) bolygószondája, jelentette hétfőn az ESA. Hasonló légkörfényt látnak időnként az asztronauták, amikor a Nemzetközi Űrállomásról a Föld sziluettjére tekintenek, és fényszennyezéstől mentes helyekről, hosszú expozícióval készült éjszakai fotókon is észrevehető – már ha a Nap aktivitása ehhez adott, a légkörfény ugyanis az oxigénatomok és a Napból kiáramló anyag reakciójából születik.

A jelenségről régóta sejtették, hogy más bolygóknál is létezhet, az európai-orosz űrszonda azonban az első, amely ilyen megfigyelést tett a Földön kívül. A most megfigyelt fény különbözik a klasszikus sarki jelenségektől, mint amilyen az északi vagy déli fény. Az igen látványos sarki fény a légköri molekulák és a Napkitöréseket követően a Napból érkező töltött részecskék ütközéseinek eredménye. A légkörfény is hasonlóképp keletkezik, de a Földön ezt a kölcsönhatást jelentősen befolyásolja a bolygó erős mágneses mezeje, mely ezeket a részecskéket a sarkok felé vonzza. Ebből adódóan a földi megfigyelő számára a légkörfény nagyon halvány zöldes vagy vöröses csíkok, sávok formájában jelenik meg. A légkörfény a Marson viszont nem így fókuszálódik, mivel a bolygónak nincsen globális mágneses mezeje, ennek ellenére a fényjelenség létezik.

Ráadásul a Földön látható és a TGO által a Marsnál észlelt zöldes fény eredete eltérő. A napfény mindkét esetben megnöveli az oxigénatomok energiaszintjét, majd amikor azok visszakerülnek nyugalmi állapotukba, fényt bocsátanak ki. A Föld bőségesen tartalmaz oxigént a légkörében, a Marson azonban jórészt csak a szén-dioxid lebomlásának termékeként van jelent. A napfény a szén-dioxid egyik oxigénatomját szabadítja fel, és ennek az atomnak az áthelyeződése okozza a zöldes fényt.

A TGO az oxigénatomokat Nomad spektrométerével észleli, 80-120 kilométerrel a bolygó felszíne felett. "A fénykibocsátás magasságának megfigyelése alapján meg lehet mondani, milyen vastag a légkör és hogyan változik" - mondta Manish Patel, a brit Open University kutatója. Ezek az információk segíthetik a következő missziókat is, a zöld fény megfigyelése ugyanis segítheti azokat az eszközöket, melyek a Mars-szondák légkörbe való belépését, süllyedését és landolását irányítják. A kutatók eredményeikről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.

(Borítókép: így nézhet ki a Mars zöldes légkörfénye, ha emberi szem látná. Kép: ESA)