Cikkek hosszú sorozatában foglalkoztunk korábban a Magyar Természettudományi Múzeum helyzetével, amióta 2018-ban kiderült, hogy a kormány feltett szándéka az intézmény és annak sokmilliós gyűjteményének Debrecenbe költöztetése. A politikai döntés szilárd, és megingathatatlanul szembemegy a szakma, a természettudósok, a múzeumi szakértők javarészt egyöntetű álláspontjával, ami szerint helyrehozhatatlan károkat okozna a múzeum átköltöztetése, például egész bizonyosan sérülne a hatalmas gyűjtemény egy része és leépülne, ellehetetlenülne a nemzetközileg jól beágyazott kutatói műhelymunka.

Legutóbb Palkovics László miniszter a Debrecen 2030-ig tervezett fejlesztési koncepciójáról szóló tájékoztatón beszélt arról, hogy a döntés végleges, a múzeumot elköltöztetik Budapestről.

Az innovációs és technológiai miniszter azt mondta, hogy

Az hogy Magyarországon minden Budapesten legyen, sehol nincs megírva. Debrecen Magyarország második legnagyobb városa, és azt gondolom, hogy egy természettudományi múzeum kedvéért többen le fognak ide jönni. Az, hogy sérülhetnek az ott található tárgyak? Ne sérüljenek, erre vannak technológiák, hogy hozzuk le.

Erre a legutóbbi hírre reagálva a Magyar Természettudományi Múzeummal kapcsolatos nyílt levelet fogalmazott meg és írt alá harmincnégy hazai tudós. Mivel a korábbi, kormánnyal folytatott egyoldalú kommunikáció nem hozta közelebb a szögesen eltérő álláspontokat, a levelet nem a döntéshozóknak, hanem Debrecen természettudósainak és polgárainak címezték azzal, hogy:

A levél természetesen kitér arra, hogy a múzeum Debrecenbe költöztetésének tervét "rendkívül sokan ellenzik szakmai és nem szakmai körökben egyaránt", és már minden lehetséges fórumon felhívták a kormány figyelmét arra, hogy a terv szembemegy a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf írásban, latin nyelven lefektetett szándékával, és nem veszi figyelembe többek között azt, hogy

• évtizedek alatt kialakult szakértelem vész el véglegesen az eredeti helyről 200 km-re költözés miatt,
• a munkájukat elveszítő specialista muzeológusok nem pótolhatók egyik évről a másikra, de még évtizedek alatt sem,
• nemzetközi tapasztalatok szerint egy ilyen költözés elkerülhetetlen és pótolhatatlan károkat (törés, megsemmisülés, elkallódás) okoz a sokmillió tételből álló gyűjteményben,
• lehetetlenné válik az, hogy iskolai csoportok könnyen elérjék a kiállításokat az ország bármely részéből,
• mekkora tradíció, a hosszú, sikeres múlt áll a múzeum mögött.

A nyílt levél szerzői azt szeretnék, ha a debreceni tudományos, kutatói közösség és a város lakossága is hallatná hangját a kérdéskörrel kapcsolatban, mert mostanáig néhány elszigetelt esettől eltekintve ilyen nem történt. A következő kérdéseket fogalmazták meg a levélben:

• Tényleg valódi fejlődés és fejlesztés-e az, ami a közvélemény mellőzésével, egy pótolhatatlan nemzeti kincs épségének kockáztatásával, az ország érdekeinek sérelmére történik?
• Valóban Önök is úgy látják, hogy az MTM-et gyökereitől és működési környezetétől elszakítva, erőszakkal és nagyon jelentős (továbbá felesleges) költségráfordítással egy másik városba kellene áttelepíteni?
• Összhangban lenne-e ez a lépés a város polgárainak közismerten haladó gondolkodásával?
• Tényleg büszke lenne minden helybéli az elorozott múzeum megnyitóján, bármilyen modern is lesz majd az új épület?
• Okozhat-e egészséges lokálpatriotizmus akkora jóvátehetetlen károkat, amelyek most megjósolhatók?
• Indokolja-e mindezt az egyébként téves sőt, teljesen hamis felfogás, miszerint „a fővárosiak lenézik a vidékieket”?
• Tájékozódott-e minden illetékes fél arról, hogy egy ilyen tudományos központként működő intézet feladata nemcsak turistacsalogató kiállítások rendezése, hanem a bemutatott anyag sokszázszorosát kitevő gyűjtemények szakszerű tárolása, és tudományos igényű feldolgozása is egyben?
• Miért nem elfogadható az az alternatív fejlesztési koncepció, hogy Debrecenben is legyen egy múzeumi egység, kiállítással és újonnan alapított gyűjteményi részleggel, melynek szakmai hátterét a város egyeteme biztosan szolgáltatni tudná?

A levél szerint azért is lenne jó, ha a vitában megjelennének határozottan a debreceni hangok is, mert akkor talán a döntéshozók felülvizsgálnák a döntésüket, ha kiderülne:

egy kétszáz éves múlttal rendelkező intézmény átvételét, egy teljesen új, hozzáértő, lelkes és képzett muzeológusi gárda kialakítását nemhogy Debrecen, hanem a világ egyetlen egyetemi városa sem lenne képes még évtizedek alatt sem megoldani.

A levél aláírói:

1. Bakonyi Gábor biológus egyetemi tanár, Gödöllő
2. Bartha Dénes erdőmérnök egyetemi tanár, Sopron
3. Bálint Csanád régész kutatóprofesszor, Budapest
4. Biró László Péter fizikus kutatóprofesszor,Budapest
5. Buzsáki György neurobiológus egyetemi tanár, New York
6. Csuzdi Csaba biológus egyetemi tanár, Eger
7. Czárán Tamás biológus kutató, Budapest
8. Dódony István geológus egyetemi tanár, Veszprém
9. Fónagy Adrien biológus kutató, Budapest
10. Garamszegi László Zsolt biológus kutató, Vácrátót
11. Homonnay Zoltán vegyész egyetemi tanár, Budapest
12. Jordán Ferenc biológus, intézetigazgató, Tihany
13. Kamarás Katalin fizikus kutatóprofesszor, Budapest
14. Kondorosi Éva biológus kutató, Szeged
15. Lövei Gábor biológus egyetemi tanár, Aarhus
16. Makara Gábor orvosbiológus professzor emeritus, Budapest
17. Meszéna Géza biofizikus egyetemi tanár, Budapest
18. Nagy Ferenc István biológus kutatóprofesszor, Szeged
19. Nusser Zoltán neurobiológus, Budapest
20. Orbán Sándor biológus egyetemi tanár, Eger
21. Ősi Attila paleontológus egyetemi tanár, Budapest
22. Padisák Judit ökológus egyetemi tanár, Veszprém
23. Pálfy József geológus egyetemi tanár, Budapest
24. Pálné Kovács Ilona politológus egyetemi tanár, Pécs
25. Podani János biológus egyetemi tanár, Budapest
26. Pócs Tamás biológus egyetemi tanár, Eger
27. Pósfai Mihály geológus egyetemi tanár, Veszprém
28. Rodics Katalin biológus természetvédő, Budapest
29. Rózsa Lajos biológus, tudományos tanácsadó, Budapest
30. Somogyi Péter neurobiológus egyetemi tanár, Oxford
31. Szathmáry Eörs biológus egyetemi tanár, Budapest
32. Venetianer Pál biokémikus professzor emeritus, Szeged
33. Vida Gábor biológus egyetemi tanár, Budapest
34. Vígh László biokémikus kutatóprofesszor, Szeged