Átlagon felüli "gyors" látása segíthette Leonardo da Vincit (1452-1519) a rajzolásban és festésben egy svájci kutatás szerint. David Thaler, a Bázeli Egyetem kutatója szerint a reneszánsz mester a szitakötő szárnyának rebbenését is meglátta.
A művészettörténészek korábban is sejtették, hogy Leonardo különleges látással rendelkezett. Thaler tanulmányában arra utal, hogy a szitakötők rajzolásakor Leonardo már megállapította, hogy a rovarok elülső és hátulsó szárnyai nem szinkronban mozognak. Ezt a felfedezést azonban csak négy évszázaddal később tudták bizonyítani lassított felvételek segítségével.
Ugyanezt a képességet feltételezi Thaler Kacusika Hokuszai japán festőnél is, aki a világhírű, A nagy hullám Kanagavánál című festményt is alkotta. A kutató szerint Hokusai is észlelte a különbséget a szitakötőknél.
Thaler a tanulmányban az úgynevezett villódzási fúziós frekvenciára (flicker fusion frequency – FFF) utal, amelyen egyes fényingereket a szem folyamatos fényként érzékel. Az ember másodpercenként átlagosan 20-40 ingert képes egyenként érzékelni. Egyes profi baseballjátékosok képesek egy labda részleteit akkor is észlelni, ha az másodpercenként 50-szer fordul meg.
Ahhoz, hogy Leonardo egy szitakötő szárnyának libbenését láthassa, másodpercenként 50-100 ingert kellett észlelnie.
Thaler szerint ez lehetett da Vinci képeinek egyik titka. Mona Lisa mosolya is azért lehet olyan titokzatos, mert a mosoly pillanatát képes megragadni. "Leonardo gyors szeme képes volt észlelni és megörökíteni ezt a momentumot" – mondta a kutató. (MTI/AFP/Phys.org)
(Borítókép: Patrick Pleul/dpa-Zentralbild/ZB/picture alliance via Getty Images Hungary)