Soha ennyi szürkeállomány nem tartózkodott egyszerre a magyar otthonokban napi 24 órán át, ez alapján biztosan igaz a cím, de mit tudtak ehhez hozzátenni a digitális izék, az agyba-főbe reklámozott otthoni kütyük? Néha nagyon is sokat, néha semmit, néha pedig a jó édes anyját annak, aki ezt kitalálta.
Évekkel ezelőtt kitaláltam, hogy okos lesz az otthonom, de ez nem olyan egyszerű dolog, mert vagy nevetségesen drága, vagy félkész termékeket sóznak rá az emberre. A tévé nem kapcsolódik semmihez, pedig elvileg tudna, az egyik lámpát nyolc menüponton átjutva kell összehekkelni a mobil okosotthonos menüjével, a másik lámpa mást nem lát, csak a gyártó saját appját.
Üdvözlöm a jó édes anyját is.
Már hatszáz olyan okosotthonos kütyüt láttam, ami vagy csak a saját rendszerét ismeri, vagy hiányzik valami alapvető dolog a készletből. Esetleg csak amerikai vagy brit aljzatba dugható. A vevőre bízzák a munka egy részét, oldjuk meg adapterekkel, fórumokból levadászott firmware telepítésével. Kösz, de a turmixgépet sem úgy visszük haza, hogy utána nekünk kell trafót tenni bele.
Körülnéztem a neten, mit tartanak most a világban a legjobb kütyüknek karantén idejére. A digitális asszisztenseket. Az Amazon, az Apple és a Google szuper mikrofonokkal felszerelkezve várja a kimondott parancsokat és kérdéseket, és az alapötlet végül is jól passzol a járványhoz: hanggal vezéreljünk dolgokat a kezünk helyett. Csak pont az a része hülyeség ebben a helyzetben, hogy mindezt a lakásban szétszórt hangszórókkal oldjuk meg, ahogyan a legtöbben javasolják.
Aki egyedül van otthon, nyugodtan beszélgessen egész nap műanyag dobozokkal, de egy családban, amikor mindenkit evakuálni kell az emeletről a gyermek Teamsen megtartott énekórája miatt, miközben Zoomon és Meeten videókonferenciázunk, tényleg csak az hiányzik, hogy még egy álművelt robothang is belepofázzon. Mobilon, a headsetbe szépen bele lehet motyogni bármit a Sirinek és az Alexának.
Némi biztos pontot jelentett ebben a káoszban, hogy az utóbbi években az IKEA is beszállt az okosotthonozásba. A svéd óriás nem fog idehaza kínai vagy brit szabványú konnektorokat forgalmazni, és van némi tapasztalata abban, hogyan kell több száz, egymással összeilleszthető tárgyat piacra vinni. A bútorcég eddigi működése alapján azért sejthető, hogy 8-10 éven át képes lesz ugyanazokat a cuccokat árulni, nem kell majd kétévente lecserélni az egész hóbelevancot. Persze azzal a gondolattal is hamar megbékéltem, hogy a központi egység, a hub, nem kerül 160 ezer forintba, és az izzókért sem kérnek tízezreket. Cserébe nem tudjuk megoldani, hogy a LED-ek ritmusra villogjanak. Na bumm, a zenét még mindig hallgatni szokás, nem nézni.
Járványban előny: nem tapizzuk annyit a lámpakapcsolókat.
A távirányítós konnektorok a legjobbak az egészben, rendes európai szabvány, és a szoftverben sem kell Kínára állítani a tartózkodási helyünket, hogy működjön. Ezekkel teljesen hétköznapi lámpákat tudtam okosítani, az étkező hangulatvilágítása például egy jobb minőségű karácsonyi színes LED-füzér, ami nem került csillagászati összegbe, és milyen jó már, hogy nem kell két hét után leszedni. Az is biztos, hogy érdemes lépésenként haladni az okosítással, és a lámpáink egy része marad kapcsolós.
A telefonos kapunyitó is hasznosnak bizonyult ebben a helyzetben, mert igencsak megnőtt otthon a futárforgalom. A hazai fejlesztésű Remootio kütyüjét kötöttem rá egy vezetékes nyitóra mint sokadik kapcsolót, így egy szem mobillal ki tudtam menni a boltba. A bankkártyám már rajta van, most már a kapukulcs is. Jól jött a tavaszi hajnalokon, nem kellett a kivilágítatlan kapunál vakon keresgélni a kulcslyukat, amikor a korai munkakezdés előtt kiosontam akciós zsömléért és parizerért.
Wifire rákötve a Remootio eszközével távolból is tudunk kaput nyitni, és össze van kötve a Google Segéddel, tehát elég szólni a telefonnak, hogy legyen szíves, ami bevásárlás után jó trükk. Kulcsokat tudunk adni a szomszédoknak és/vagy a rokonoknak a közös kapuhoz, és egy szem admin osztogatja hozzáférést. Nyilván van ennek a műfajnak még számos változata és leágazása, egészen az ujjlenyomattal beléptető páncélajtózárig, de azokat még nem mertem kipróbálni.
Ha rákanyarodunk a munkára, az asszisztenssel feltuningolt hangszórók helyett jobban beváltak a bluetooth-fülesek, amelyekkel elszakadhattam a pécétől, és úgy tudtam telefonálni, hogy közben nem kellett a mobilt kézben tartani. Nyugodtan kavarok egyet a levesen, beteszem a mikróba a netről rendelt kaját, miközben az 5G-ről meg önjáró robotokról beszélgetek szakértőkkel.
Több szerepben is bevált az okosóra is, főleg amióta nem kell naponta ingázni, és tizedannyit lépkedek, mint általában. Szól, hogy mozduljak már a helyemről, vagy legalább a törzsemet hajlítgassam, mint a kisiskolások. Ráadásul a bejövő hívásokat is jelzi, kisebb a lebukás veszélye, ha éppen mégsem a gép előtt ülök, hanem a kertben öntözöm a frissen ültetett füvet. Ki is nőtt szépen, még mielőtt bejött volna ez az undorító esős időszak.
A lakáson belüli távmunkát a tablet támogatta, mármint amikor távol voltam a számítógéptől. Engedélyeztem a Windows 10 Távoli asztalt, hogy a távelérés – szigorúan csak a házon belüli hálózaton, kétlépcsős azonosítással védett Microsoft-fiókkal – elérhető legyen. A kényelmes földszinti kanapén, tablettel az ölemben pont ugyanaz volt a munkakörnyezet, mint a pécén. Sokan ugyanígy csekkolnak be az irodai gépre, de a Távoli asztal biztonsági kockázatai miatt ez kizárólag VPN-en javasolt. Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy a tablet is kezeli a ház minden okoskapcsolóját, és van rajta szóbeli parancsra váró asszisztens is.
A fentiekhez viszont, és úgy általában a hatékony otthoni munkához, atomstabil wifi kell, anélkül minden borulhat. Nálam egy Asus RT-AX58U szórta a rádiójeleket, ami a lehető legújabb technológiát adja, és a router erős hardvere lazán elboldogult egyszerre 12-20 vezeték nélküli eszközzel, két emelet 4 szobájában szétszórva, köztük az említett kapunyitóval, úgy 15 méterre a routertől. Erre jön még rá fél tucat, folyamatosan üzemelő vezetékes eszköz, például szerverek és néhány Raspberry Pi.
Nyilván nincs mindenkinél ennyiféle eszköz, de mindez jól mutatja a középkategóriás routerben meglévő tartalékokat – aligha lesz ez a szűk keresztmetszet. Nálunk három egyidejű videókonferenciával és tucatnyi egyéb háttérben futó kapcsolattal köhögés nélkül működött. Erre nincs jobb bizonyíték, mint hogy wifin a lakás legtávolabbi pontján, egy másik emeleten, vályogfalak takarásában is elérhetővé tette a Digi optika 3-4 milliszekundumos válaszidejét, 150 megabit per másodperc (Mbps) fölötti letöltési és feltöltési sebességgel. Ehhez olyan mobilok és számítógépek kellenek, amelyek szintén legalább AC szabványú wifivel és jó antennával vannak felszerelve.
Arra talán kevésbé számítottunk az otthoni munka kezdetén, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a napi 24 óra otthon tartózkodás eszméletlen koszmennyiséggel jár. De komolyan, máshoz beköltözött Csubakka? Ott is vedlik? Oké, megnyugodtam. A külföldi lapok a robotporszívókért is odavannak mint karanténügyi megoldás a fenti problémára. Nekem eddig sohasem volt szerencsém velük.
Annak nincs értelme, hogy egy robotot én rugdossak át minden küszöbön, amiből van jó néhány, mert akkor minek robot ez a szerencsétlen? Arra sem futja anyagilag, hogy minden emeleten minden szobának legyen saját automata takarítószemélyzete, ha már nem megoldható az átjárás. A Samsung egy monitorteszt farvizén hozzám vágott pár hétre egy fullextrás Jet 75 luxusporszívót, álló bot formátumút, amihez ötféle fejet lehet illeszteni, és nem rossz, abszolút arra van kitalálva, hogy ne havonta egyszer nagyot, hanem sokszor kicsit takarítsunk, ami passzol a home office-hoz. Nem is bírná a drágám a szokásos tempót, mert normál szívóerővel egy órát megy aksiról, ám maximumon, aktív forgókefével 10 perc alá csökken az aktivitása.
Ajánlgatják sokan az okoskávéfőzőt is, de néha meg kell adni magunknak azokat a szabad öt perceket, amikor nem dolgozunk, és a kávé inkább legyen finom, mint automata. Egyébként az okos háztartási gépekről alig pár hete írt a Register nevű brit lap egy cikket, a Which? nevű fogyasztóvédő cég kutatását idézve, ami szerint a gyártók sokszor csak pár éven át frissítik a szoftvert, pedig a hűtők átlagos élettartama 11 év.
A gyártók átlagosan több mint 300 ezer forintos felárat kérnek a hűtők okosításáért.
Az ilyen frissítés nélkül maradt, mégis az internetre csatlakozó eszközöket támadják meg a hekkerek, hogy vírusokat futtassanak rajtuk. Volt már erre példa bőven, így épült fel például a Mirai botnet, amely pár éve bedöntötte a fél internetet.
A külföldi karenténajánlókból nagy kedvencem még a pizzavágó olló (évtizedek óta erre vágyom, az a félig kiélezett kerék hülyeség), a több méter hosszú USB-töltőkábelből is elkélne néhány, hogy szabadabban tudjak mozogni a töltőn lógó mobillal, és az instant főzőgépeket is kipróbálnám, amilyeneket tavaly a berlini IFA kütyükiállításon láttam, hogy a főzés ne igényeljen folyamatosan jelenlétet, mint a gáztűzhely, és munka közben is ízletes és friss ebéd készüljön.
Valamit kihagytam? Írjátok meg emailben vagy a Facebookon hozzászólásban!
Borítókép: The Jetsons / Facebook