A fenntarthatóság témája megkerülhetetlenné vált, ahogy a világ rácsodálkozott a globális klímaváltozás kíméletlen hatásaira, a pusztító ausztrál erdőtüzektől a vizek szennyezettségéig. Karina Vissonova dizájnfilozófus szerint az oktatásban ezen a téren még bőven van lehetőség a fejlődésre, ezért Héjja Róbert befektető támogatásával megalapították budapesti Insitute of Advanced Design Studies (ADES) iskolát, amely a radikális fenntarthatóságot tűzte ki a zászlajára. Tavasszal indult volna a hallgatók toborzása, ám a járvány közbeszólt, és most virtuális stúdióban kezdik az oktatást, a korábban tervezett előadásokkal, bőséges időt hagyva arra, hogy beszélgetni tudjanak a témákról, ahogyan az élőben is történne.
A járvány utáni világban még nagyobb igény lett az ilyen iskolákra, ahol több tudományos területről érkező diákok és a tanárok közösen keresnek megoldásokat az aktuális globális problémákra - mondja Karina Vissonova, aki szerint kevés olyan iskola van a világban, ahol kimondottan a fenntarthatóság szempontjai szerint dolgoznak.
A legtöbb képzésen azt mutatják meg, hogyan lehet zöldebb termékeket készíteni, az ADES-ban viszont azt szeretnénk elérni, hogy megváltozzon a tervezők gondolkodásmódja.
„Nem az a cél, hogy idehozzunk egy szakértőt New Yorkból, aki majd megmondja, hogy így vagy úgy kell gondolkodni. Olyan stúdiószerű környezetet szeretnénk felépíteni, ahol a New Yorkból érkezett szakértő a hallgatókkal együtt teremti meg a tudást” - mondta Vissonova. A nyüzsgő amerikai nagyváros nem csak egy légből kapott példa, az iskola kuratóriumában dolgozik Maria Aiolova, a brooklyni Terraform One társalapítója, akinek a laboratóriuma sok meghökkentő és futurisztikus építészeti tervvel állt elő, például mesterséges húsból és gombából épített házak ötletével.
„Lenyűgözőnek találom, ahogy a Terreformnál a fenntarthatósághoz viszonyulnak. Nemcsak azt mondják, hogy készítsünk egy zöldebb terméket, hanem teljesen újragondolják, hogy mit teszünk, hogyan tesszük, milyen célból tesszük azt. Davosban is kimondták, hogy nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig éltünk.”
Az a gond, hogy nincsenek válaszaink ezekre a kihívásokra.
„Kicsit úgy hangozhat, mintha visszaugranánk az 1950-es évekbe a Szovjetunióba, de sokkal kollektívebben kell gondolkodni, a mostani individualista korszaknak, az öncélú feljődés korszakának gyakorlatilag vége van, nem tudunk többé csak a saját igényeinkkel és vágyainkkal foglalkozni. Kollektívan kell gondolkozni, hogy megmentsük magunkat, és közben megtartsunk egyfajta komfortszintet.” - mondta Vissonova.
A dizájnereken kívül biomérnököket, vegyészeket, mérnököket, antropológusokat és művészeket is várnak az új iskolába, és kulcsfontosságú, hogy több területről érkező emberek dolgozzanak együtt. A fenntarthatóság az egyik legösszetettebb téma, amivel valaha szembe kellett nézni - mondja Vissonova.
Bármely témában találhatunk egy vezető választ, egy domináns értéket, de a fenntarthatóság nem ilyen, nincs egyetlen jó irány, ami felé tartani lehet.
Az egyik jónak tartott és elterjedt elképzelés szerint a fenntarthatóság akkor működik jól, ha folytatni tudjuk az életünket úgy, ahogy eddig is éltünk, csak javítjuk a módszereket. Ez nagyon elterjedt és jól megértett nézet, de nem az egyetlen. Ha megkérdezünk embereket, akkor a felük megkérdőjelezi, hogy tényleg szükségünk van-e mindazokra az eszközökre, tárgyakra, amelyekkel rendelkezünk. Ez komoly etikai kérdéseket is felvet: Hogyan lehet megmondani az embereknek, hogy nem lehet az övék, amit szeretnének, csak mert kollektív felelősséget kell vállalni? Senkinek nincs joga ezt mondani, nem így működik a társadalmunk - mondta Vissonova.
A fenntartható tervezés ezért inkább arra fókuszál, hogy olyan rendszert alkossunk, olyan módját az életnek, amelyben bizonyos termékek szükségtelenné válnak - fejtette ki.
Nem tudom megmondani, hogy milyen lesz a világ a jövőben, de ha több alternatív modellünk van a jelenlegi rendszerhez, akkor csak lesz köztük néhány, amely máshogyan működőképes.
„A kérdés összetettségét mutatja az is, hogy amíg egy széket le tud gyártani a közeli bútorasztalos helyben elérhető alapanyagokból, egy kórházi MRI-t nem fognak összerakni a szomszédos faluban. Márpedig ezekre is szükség van, hogy megmentsünk életeket. De tegyük fel azt a kérdést, hogy mondjuk mennyi kávégépre van szükségünk? Ez is túlmutat a terméken, rengeteg gazdasági összefüggés van, és ha a kávégépek 80 százaléka nincs többé, annak komoly hatása van a kereskedelmi rendszerekre. Persze azt sem mondom, hogy ez rossz lenne.” - tette hozzá a dizájnfilozófus.
„Sok ember boldogan keresne kevesebbet, hogy többet lehessen a természetben, a szeretteivel. Ennek az egyik következménye lehet, hogy nem kell annyi kávégép, és sok más termék szükségtelenné válhat” - fejtette ki Vissonova. „Most viszont nincs igazán sok ember, aki elég bátor és képzett lenne ahhoz, hogy támogassa ezt a trendet. A média, a nyelv amit beszélünk, mind arról szól, hogyan tudunk egyre több munkahelyet teremteni, egyre képzettebb emberekkel, miközben van egy trend, hogy sok ember egyszerűen nem akar többet dolgozni. A világ rendszere működik, nem látjuk töröttnek, legfeljebb repedezettnek.”