A cím számos kérdést felvet, ezt elismerjük. Kezdjük az elején. Igen, arról az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság című rajzfilmsorozatról (illetve univerzumról) van szó, amiben szivárványszínű pónilovak szerepelnek, és a barátságról, a szeretetről és a boldogságról mesélnek a gyerekeknek. Az egészet a Hasbro találta ki, hogy így reklámozza az azonos témájú termékvonalát.
Noha azt hihetnénk, hogy ennél jobban nem is lehet egy produkciót a hercegnős korszakban lévő kislányokra targetálni, az Én kicsi pónimnak megdöbbentően népes felnőtt rajongótábora van, többségükben férfiak, jellemzően fiatal vagy középkorú fehér férfiak. Ők magukat bronyknak nevezik. Van néhány nő is közöttük, akiket pegasisternek hívnak, de ők a kisebbséget alkotják
A brony szubkultúra a 2010-es évek elején (az aktuális Én kicsi pónim-sorozat, a Varázslatos barátság elindulása után nem sokkal) kelt életre, természetesen a netes fórumokon, illetve a közösségi oldalakon. A pónirajongó felnőtt férfiak legtöbbje teljesen ártalmatlan eszképizmusból választotta magának ezt a hobbit, a legtöbbjük ironikus módon élvezi is, hogy a társadalmi konvenciókkal nehezen összeegyeztethető a szenvedélye.
A bronyk jelentős része abban éli ki a hobbiját, hogy rajongói rajzokat tesz közzé a Derpibooru képmegosztó oldalon. Jelenleg több mint 1,6 millió alkotás érhető el, a legtöbb rajzban semmi érdekes nincs, ugyanazt az irányvonalat viszik tovább, mint maga a rajzfilm.
De sok közöttük egészen agresszív, rasszista, és jellemzően a fehér felsőbbrendűséget hirdeti (bár ezeket az utóbbi napokban igyekeznek eldugni, ahogy a fajgyűlölet iránt megnövekedett az érzékenység). A náci egyenruhába öltöztetett színes pónilovak senkit sem lephetnek meg, akik belülről ismerik a brony fórumokon folyó beszélgetések tematikáját és hangvételét.
Az Én kicsi pónim felnőtt rajongói között nincsenek többségben az alt-right hívei (illetve az önmeghatározásuk szerint is nácik), de sokszorosan hangosabbak, mint bárki más. A hatalomátvételük a brony szubkultúrán belül 2012-ben kezdődött, amikor a 4chan önálló fórumot nyitott a pónis embereknek, mert már kezelhetetlenül eluralták a /co/ nevű képregényes és rajzfilmes, illetve a /b/ nevű, random eszmecserére szolgáló fórumokat.
Szinte azonnal létrejött a Derpibooru is, a rajongói alkotások gyűjtőhelyeként, ami a legtöbb chanhez hasonlóan csak törvényi korlátokat szabott az oda feltöltött tartalmaknak. Bár újabban betiltották a rasszista tartalmú képeket, az oldalon sosem lehetett reklamálni semmilyen tartalom miatt, a látogatókat arra buzdították, hogy használják a szűrőket, ha nem akarnak valamit látni. Az Én kicsi pónim világa emiatt bizonyos mértékig a szélsőjobbos mémuniverzum fontos elemévé vált – ha például az alkotó a feketékre akar utalni, akkor Zecorát, az afrikai illetőségű zebrát szerepelteti.
Azt persze érdemes kiemelni, hogy hiába van a Derpiboorun külön tagje például a rasszista tartalmaknak, az így feltöltött képek száma az ezret sem éri el, míg a "nudity", vagyis meztelenség taghez több mint 330 ezer kép tartozik. Vagyis akármilyen bizarrul is hangzik ez, a fórumon elsősorban nem azért félnek rettentően a moderációtól, és állnak ki intenzíven a cenzúra ellen, mert a szélsőjobbos tartalmakat akarják védelmezni, hanem
azért, mert a Derpibooru tele van a gyakran bestialitásba, gyerekpornóba és egyéb bizarr fétisekbe hajló, szexuális töltetű pónis tartalmakkal.
Mindenesetre az egyértelmű, hogy a szélsőségeknek is van helye a közösségben, de hiába kezdődött el már évekkel ezelőtt a két szubkultúra egymásra találása, a folyamat legfőbb katalizátora az volt, amikor a 4chan hírhedt, az alt-right felemelkedésében a fősodor szerint kulcsszerepet játszó /pol/ és a korábban emlegetett Én kicsi pónimra fókuszáló board, az /mlp/ nászából megszületett chan-másolat, az /mlpol/.
Ez a torzszülött akkor jött létre, mikor 2017-ben a 4chan moderátorai április elsején egy napra összeolvasztottak több, egymástól teljesen eltérő alfórumot, köztük az /mlp/-t és a /pol/-t is. Ez persze gigantikus káoszba torkollott: a két board eleve nem ápolt túl jó viszonyt egymással, a /pol/ eltérő moderációs irányelvei miatt pedig a pónis fórumról érkezők szó szerint elárasztották Én kicsi pónim pornóval a politikával foglalkozó társaikat.
A káoszban ugyanakkor egy idő után sokan meglátták a pozitívumokat: a félelmetes mennyiségű pónipornót csak azok a keményvonalas /pol/-látogatók viselték el, akik nagyon régóta használták már a 4chant, ők viszont arra lettek figyelmesek, hogy a kevésbé radikális, kevésbé eltökélt fórumozók eltűntek, és immár senki sem hígítja fel a Donald Trump elnökké választása óta lejtmenetbe kapcsoló fórumukat. Egy kisebb közösség az áprilisi tréfa után is folytatta a bizarr együttélést, ők pedig elég hevesen ki is álltak az elmúlt napokban az ellen, hogy a Derpibooru elkezdte törölni a rasszista, /mlpol/-hoz, illetve a 4chanes /mlp/-hez kapcsolódó tartalmakat.
Ebben az egészben talán az a legbizarrabb, hogy nyilvánvalóan a pónirajongókon belül nem mindenki náci, viszont a brony fandom legjámborabb szegleteiben sem tűnik ellentmondásosnak az, hogy valaki egyszerre támogassa a BLM-mozgalmat, illetve az Aryanne nevű pónit, aki valahogy minden képen ferdén lendíti a jobb mellső lábát, és rózsaszín szívecskés horogkereszt van a farára tetoválva. Van annak egy szelíd bája, amikor egy olyan felhasználó kéri ki magának, hogy mások politikai célra használják ki az Én kicsi pónijaimat, akinek avatarképe egy piros, Make America Great Again feliratú baseballsapkában virító póniló.
Nyilván az is felvethető, hogy a náci tartalmakat posztoló Én kicsi pónim-rajongók csak ironikus viccnek fogják fel az egészet – pontosan úgy, ahogy egy csomóan 4chanen is csak ironikusan rasszisták –, és 100% polgárpukkasztási céllal rajzolnak SS-egyenruhás pónilovakat, illetve alkotnak a hivatalos univerzumban nem létező, már a nevükben is árja szereplőket. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez vicces-e, vagy sem, az viszont biztos, hogy a sima trollok között garantáltan vannak olyanok is, akik vélhetően komolyan gondolják a dolgot.
Abban egyébként semmi új nincs, hogy a szélsőségesek átveszik a rétegérdeklődésű közösségek fórumain az irányítást. A madármegfigyelésről szóló Discord szerveren is megjelentek a neonácik, és hamarosan már csak az ő hangjukat lehetett hallani.