Egy patkány egyedül segít a bajba jutott társának, de ha többen vannak, akkor úgy cselekszik, ahogy a többi patkány – írja a ScienceAlert. Ezt az embereknél járókelő-effektusnak hívjuk, amiről egy 1969-es tanulmányban írtak először.
Ebben a kutatók arra jutottak, hogy minél többen állnak egy baleset körül, annál kisebb az esélye, hogy bárki segít is majd. Ezt azóta több tanulmány is megcáfolta, sőt, az is kiderült, hogy az eredeti kutatás pontatlan volt. Ma már elfogadottabb az a szemlélet, hogy az emberek nagyon extrém helyzetek kivételével segítenek bajba jutott társaiknak. Ezt tavaly megerősítették: kutatók megvizsgáltak balesetekről készült felvételeket, amiken látszik, hogy a járókelők 90 százaléka megpróbált segíteni.
Az, hogy valaki nem rohan azonnal segíteni, nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem érdekli a baj, hanem lehet, hogy más pszichológiai folyamat játszódik le benne: félelem, nem akar megszégyenülni, vagy rosszul méri fel a helyzetet.
A patkányok az emberhez hasonlóan társas lények. A Chicagói Egyetem kutatói az eredeti, '69-es kutatást játszották el újra azzal a különbséggel, hogy emberek helyett patkányokat használtak. Egy ketrecben elhelyeztek egy csapdába esett és egy szabad patkányt. A szabad patkány gyakran igyekezett kiszabadítani a bajba jutott társát.
Volt, hogy több járókelő patkány is volt a ketrecben, de ezek be voltak nyugtatózva, hogy ne akarjanak segíteni. Ilyenkor a megfigyelt patkány kevésbé volt segítőkész, sok esetben inkább a környezetéhez alkalmazkodott, és nem segített.
Mikor a járókelők nem voltak begyógyszerezve, általában közösen megpróbálták kiszabadítani a csapdába esett állatot, sőt, hajlamosabbak voltak segíteni, mint egy magányos patkány. Ez egy újabb cáfolata az 1969-es tanulmánynak. Az azonban továbbra is jól látszik, hogy bár emlősállati ösztönünk, hogy segítsünk a bajba jutott társainkon, az is fontos, hogy alkalmazkodjunk a körülöttünk lévőkhöz.