A most felfedezett őshüllő latin neve - Kongonaphon kely - apró bogárirtót jelent madagaszkári és görög nyelven. Mindezzel apró, nagyjából tenyérnyi méretére, illetve valószínűleg rovarokból álló étrendjére utalnak. A Kongonaphon, kis mérete ellenére, egyértelműen a szárazföldi dinoszauruszok és a röpképes pteroszauruszok rokona.
A kutatás vezetője, Christian Kammerer, az Észak-karolinai Természettudományi Múzeum paleontológiai kurátora szerint az emberek azt hiszik, hogy minden dinó böhöm nagy volt. Holott akkoriban is voltak kis fajok.
A Kongonaphon a dinoszauruszok és a pteroszauruszok leszármazási vonalainak szétválásakor élhetett a mai Madagaszkár területén 237 millió évvel ezelőtt, a triász korban. Magassága alig érte el a 10 centit. Az anatómiájának vizsgálata közelebb vihet minket annak megértéséhez, hogy a pteroszauruszok hogyan tettek szert a repülés képességére, illetve hogy milyen tollszerű struktúrák borították a szárazföldi és a repülő őshüllőket.
A Kongonaphon maradványaira még 1998-ban bukkantak a Madagaszkár délnyugati részén lévő Morondava-medencében. A hosszas vizsgálatok derítettek fényt arra, hogy a hüllő a dinók és a pteroszauruszok utolsó közös őseinek csoportjához tartoztak. E csoport tagjainak testmérete a Kongonaphon felbukkanása előtt meredek zsugorodásba kezdett. A méretcsökkenés minden bizonnyal szelekciós előnnyel járhatott, hiszen így hatékonyabban tudtak rovarokra vadászni, és olyan helyeken is élelmet találhattak, ahová más dinoszauruszok nem fértek be.