A hot dog evés bajnokai tíz perc alatt akár 84 hot dogot is megehetnek (és lent tarthatnak) – írja a ScienceAlert. A kutatást James Smoliga pszichológus, pszichoterapeuta készítette, és a Nathan's Famous Coney Island hot dog evő verseny bajnoki eredményeit vetette össze az emberi gyomor rugalmasságával.
Smoliga szerint a versenyek résztvevői sokkal többet fejlődtek, mint más sportok képviselői.
Joey Chestnut a jelenlegi rekordtartó, az idei versenyen 75 virslis kiflit evett meg tíz perc alatt. Smoliga összevetette az elmúlt negyven év versenyeredményeit a gyomor rugalmasságáról való ismereteinkkel és modellekkel, és nemcsak azt számolta ki, hogy mennyi a legtöbb hot dog, amit egy ember tíz perc alatt le tud küzdeni, hanem azt is, hogy egy mai élsportoló akár ötször annyit tud lenyomni, mint a '80-as évek félprofi, edzetlen bajnokai, és akár nyolcszor többet, mint egy átlagos ember (akiknek nagyjából 1 hot dog/perc az átlaguk).
A győzelemhez szükséges számok sok másik sporthoz hasonlóan emelkedtek az évek során, de a hot dog evés görbéje meredekebb, mint a legtöbb sporté.
Látványos a különbség a maratonokhoz képest, amikben a világcsúcstartó „csak” kétszer olyan gyorsan fut, mint az átlagos maratonista, és még így sem képes ötször olyan gyorsan futni, mint egy átlagember, aki egy sietős 5 km/h-val sétálja le a távot
– írta Smoliga a Royal Society Biology Letters folyóiratában megjelent tanulmányában.
A hátrány az, hogy míg a többi sportban a teljesítőképesség növelése jobb fizikummal és fogyással jár, addig a gyomorkapacitás növelése pont elhízással járhat. Chestnut 2005-ben 267 grammot tudott belapátolni percenként , 2018-ban viszont már 740 grammot. Ez lehet, hogy a gyomor extrém tágulása miatt van, ami miatt csökkenhet a belekben található izmok összehúzódása. Ez a természetben akár hasznos is lehet néha (például nehéz időszakokban egy ragadozó így többet tud elfogyasztani a zsákmányából), de a versenyevők egészségére – mivel ez folyamatos – komoly kockázatot jelenthet, bár ezeket a hatásokat még kutatják.
Ha alkalmazkodás helyett krónikus roncsolás áll az extrém bélkapacitás mögött, akkor az megmagyarázhatja, hogy az evési rekordok fejlődése miért haladja meg más sportokét
– írja a tanulmányban.
Bár a hot dogok nem minden évben pontosan ugyanolyanok, a versenyadatok sem feltétlenül a legpontosabbak, és az időkorlát is változott az évek során, de a kutatás eredménye arra mutat, hogy mennyire alkalmazkodóképes a testünk.