A tengeri állatok meszes váza, illetve a grapefruit héjának struktúrája adta az ötletet a brit Durhami Egyetemen és a német Fraunhofer Intézetben kifejlesztett Próteusz fantázianevű anyagnak. A nevét a görög mitológia alakváltó istenéről kapta, mivel ez az anyag is képes a rá ható erő hatására úgy megváltoztatni a szerkezetét, hogy ezáltal ellensúlyozza a rá ható erőt.
A Próteusz a fejlesztő kutatók publikációja szerint gyakorlatilag vághatatlan. Hiába mennek neki flexszel, fúróval, vízsugárral, a felszíni rétegen ezek még áthatolnak, de az anyag struktúrája eközben dinamikusan megváltozik, és a vágószerszám egyszerűen nem képes mélyebb sebet ütni benne.
Az anyag celluláris felépítésű alumínium fémhabba ágyazott kerámiakockákból épül fel. Ehhez hasonló a mészvázas állatok külső váza is, amely biopolimerbe épített kemény pikkelyekből áll. Ez egyszerre biztosítja a keménységet, és az erőhatások eloszlatásához szükséges alakíthatóságot. A külső erőhatás miatt az anyag részecskéi mozogni kezdenek, és ellentétes erőhatást fejtenek ki a szerszámra, ami így megakad.
A találkozást a szerszámok jobban megsínylik, mint maga a Próteusz, hiszen a vibráló ellenerő kifejezetten romboló hatást fejt ki rájuk, áll a Scientific Reportsban közölt tanulmányban. A szerszám és az anyag részecskéinek együttes rezgése korlátlan ideig fenntartható - már ha bírja a szerszám. De általában nem bírja. A tesztek során minél tovább próbálták átvágni az anyagot, annál jobban eltompult a szerszám, és csakhamar már esélye sem volt.
Az ellenálló képességet csak tovább növeli, hogy a vágás kezdetén fragmentálódó kerámiadarabkák betöltik az anyag szerkezeti sérüléseit, és minél gyorsabban mozog a szerszám, annál tömörebb és erősebb védőréteget képeznek a sérülés belsejében. A kerámiaszemcsék lekerekített felszínén a vágóvízsugár is szétterül és lelassul, ezáltal elveszíti élét.
Az anyagból különböző biztonsági berendezéseket lehet majd csinálni, például vághatatlan biciklizárat, biztonsági ajtót, páncélt.