Kiterjedt élőhelyeik és lassan növekvő népességük alapján a ragadozókat tartották sérülékenyebb állatoknak a tudósok, ám az elmúlt 50 ezer évben kipusztult fajok listája ennek ellenkezőjéről árulkodik.
A növényevőket jobban fenyegeti a kihalás veszélye, mint a ragadozókat
- állapították meg amerikai kutatók, akik 24 500 élő és már kihalt faj tanulmányozására alapozták eredményeiket. A Science Advances című folyóiratban publikált eredmények szerint mindegy, hogy hüllőről, madárról vagy éppen emlősről van szó, a növényevők körében magasabb volt a kihalási arány az elmúlt 50 ezer évben, mint a táplálékháló más szintjein, és a folyamat a mai napig tart.
Különösen rossz helyzetben vannak a növényevő hüllők, például a teknősök, és az olyan nagytestű emlősök, mint az elefántok.
A Utah-i Állami Egyetem ökológusa, Trisha Atwood és kollégái először a jelenkori kihalási kockázati mintákat vizsgálták a táplálékháló más-más szintjein lévő állatok körében, és ugyanezt az elemzést elvégezték el az Afrikában, Észak-Amerikában és Dél-Amerikában 11 ezer évvel ezelőtti, valamint az Ausztráliában 50 ezer évvel ezelőtt kezdődött késő pleisztocén korban élt fajokra. Végül megnézték, hogy a testméret és a táplálékhálóban elfoglalt hely miként befolyásolja 22 166 ma élő faj fenyegetettségét.
Habár több tényező befolyásolja egy-egy faj túlélési esélyeit, kiderült a kutatásból, hogy bizonyos emberi tevékenységek nagyobb hatással lehetnek a növényevőkre, mint másokra. Igencsak elősegítette az emberiség a betolakodó fajok terjedését, ezzel is elősegítve számos más faj kipusztulását, de a szennyezés és a természetes élőhelyek szűkülése is sokszor hatott nagyobb mértékben a növényevő fajokra. A tengerekben ugyanakkor fordított a helyzet, ott éppen a ragadozókat fenyegeti jobban a kipusztulás.
MTI