– írtuk hétfőn, ez pedig pontosan akkora fegyvertény volt, amekkorának tűnt, főleg akkor, amikor világszerte szinte mindenhol, így például Magyarországon is nő az esetszám. Arról, hogy Új-Zélandnak miképpen sikerült ennyire jól kezelnie a vírust, korábban írtunk már bővebben, ennek apropóján azonban ismét időszerű előszedni a témát, hogy megértsük, pontosan mit csináltak jól az országban.

Már csak azért is, mert a jó hír után kedden jött a hideg zuhany: több mint három hónap után újabb fertőzéseket jelentettek Aucklandben. Ebből jól látszik, hogy sosem szabad hátradőlni, az új-zélandi kormány azonban az eddig látottak és hallottak alapján meg fog tudni birkózni a mostani helyzettel is.

Gyorsan léptek

Három és fél hónap telt el azóta, hogy Új-Zéland óvatos optimizmussal bejelentette:  legyőzték a járványt. Ez persze nem azt jelentette, hogy teljes egészében sikerült kiszorítaniuk a koronavírust az országból, csak azt, hogy a közösségi terjedést sikerült meggátolni. Ez még mindig sokkal jobb helyzet volt, mint ahol akkoriban a legtöbb ország tartott. A sikernek persze számos oka volt – köztük több olyan, ami egyedi Új-Zélandra nézve.

Sokat segített például az, hogy szigetország lévén nem voltak olyan szárazföldi határai, amiket le kellett volna zárnia, de kapóra jött az is, hogy 18 fő/km²-es népsűrűsége messze elmarad más országokétól – még a hatalmas kiterjedésű Egyesült Államokban is kétszer ennyi az átlagos  népsűrűség, az Egyesült Királyságban pedig 275 ember jut egy négyzetkilométerre. Az ötmilliós országba ráadásul nem is repülnek be annyian, mint mondjuk Németországba. 

Mindezek ellenére egyértelmű, hogy ha ölbe tett kézzel várták volna a vírust, annak katasztrofális következményei lettek volna – az országba ugyanis nyáron mindig sok turista érkezik Kínából és Európából, így a koronavírus feltűnése után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az izoláltságuk ellenére nem fogják tudni elkerülni a vírust. A szabadon garázdálkodó vírus hamar túlterhelte volna az egészségügyi rendszerüket, és aránytalanul nagy terhet rótt volna az új-zélandi bennszülöttekre is, ezért a kormány nem habozott lépni. 

Az első új-zélandi esetet február 26-án regisztrálták, ugyanazon a héten, amikor a WHO jelentéséből kiderült, hogy a SARS-CoV-2 inkább a SARS-ra hasonlít az influenza helyett. Ez arra utalt, hogy az elszigetelés nagy lehetőség, ám március közepére kiderült, hogy az országban jelen van a közösségi terjedés, és sem a tesztelés, sem a kontaktkutatás nem volt olyan szinten, hogy elszigeteljék a vírust. Ezt követően az ország vezetői a tudósokkal konzultálva a helyzet enyhítését szorgalmazó stratégiáról hamar átálltak a vírus kiiktatására. 

Így kell ezt csinálni

Új-Zélandon március 19-én zárták le a határokat a külföldiek előtt, március 23-án pedig az egész ország erre a sorsra jutott, pedig ekkor még mindig csak 102 aktív esetről lehetett tudni, és senki sem halt meg a vírus miatt. A kijárási korlátozások nemcsak gyorsan léptek életbe, hanem viszonylag szigorúak is voltak, és öt hétig voltak érvényben, további két héten át pedig egy fokkal kevésbé keményen, de továbbra is le volt zárva az egész ország.

A kiiktatás nem azt jelenti, hogy véglegesen eltüntetjük Új-Zélandról a vírust; inkább az a lényege, hogy magabiztosan kijelenthessük, elvágtuk a terjedés útjait a közösségünkben legalább 28 napon át, a jövőben külföldről behozott eseteket pedig korlátok közt tudjuk tartani

– olvasható az új-zélandi egészségügyi minisztérium összefoglalójában, az országban pedig sikerült is elérni erre a pontra. Új-Zélandon korábban is visszatérhettek volna a viszonylag normális kerékvágásba, de egészen addig vártak a korlátozások feloldásával, amíg a járványgörbéjüket sikerült teljesen a földbe állítani.

Jacinda Ardern, az ország miniszterelnöke június 8-án oldotta fel az összes korlátozást, miután 17 napon át, 40 ezer teszt egyike sem lett pozitív. Máshogy mondva: az országban május elején találtak utoljára új esetet – a most keddiek előtt, természetesen –, azóta pedig az ország szinte ugyanúgy funkcionál, mint normál esetben. Az OECD-országok között Új-Zélandon volt a legalacsonyabb a halálozási ráta, és az országot gazdaságilag sem viselte meg annyira a járvány, mint mondjuk a hozzá elég közel lévő és sok mindenben hasonlító Ausztráliát. 

Új-Zéland sikerét a szakemberek összességében négy dologgal magyarázzák:

• nagyon gyorsan életbe léptetett kijárási korlátozások;
• a határok lezárása;
• hatékony egészségügyi kommunikáció;
• tömeges tesztelés és a kontaktok felkutatása.

Felkészülten várni a következő ütést

A fentiek alapján jól látszik, hogy a járvány legyőzésében hatalmas szerepe van a gyors, tudományos tényekre alapozott kormányzati döntések meghozatalának, és a korlátozások eredményességét is jól bizonyítja az új-zélandi példa. Egészen addig ugyanakkor, amíg nincsen vakcina az új koronavírus ellen, a vírus legyőzését következő hónapok is hasonlóan fontosak, a második hullám réme ugyanis folyamatosan ott lebeg mindenki felett.

Új-Zéland esetében például a jövőben alighanem fontos eleme lesz a védekezésnek a maszkok kiterjedtebb használata, a korábbi sikereiket ugyanis úgy érték el, hogy ezt nem igazán forszírozták. Ennek természetesen nem az az oka, hogy a maszkok haszontalanok – mert hát nem azok –, egyszerűen csak a körülmények miatt nem annyira volt rá szükségük az új-zélandiaknak. Az országban alapjáraton nem igazán hordanak maszkot, ezért a teljes lezárás előtt nehezen lehetett beszerezni őket, amikor pedig az emberek újra kimehettek otthonról, annyira kevés eset volt Új-Zélandon, hogy nem volt különösebb szükségük rájuk.

Emellett persze a fentebb már emlegetett földrajzi sajátosságok is hozzájárultak ahhoz, hogy az ország tömeges maszkhordás nélkül is átvészelte az első hullámot. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jövőben is így harcolnak majd a vírus ellen, az egészségügyi minisztérium mindenkinek azt javasolja, hogy az esetszám esetleges növekedésére való felkészülés keretében vásároljanak maguknak maszkokat.

Azzal, hogy kedden újabb eseteket jelentettek Auckland városából, ez a felhívás elég aktuálisnak is tűnik, az eddig látottak alapján azonban az új fertőzöttek sem érték felkészületlenül az országot. Ashley Bloomfield egészségügyi főigazgató már vasárnap arról beszélt, hogy a tengerentúli példák alapján pontosan tudják, milyen gyorsan feltűnhet újra a vírus olyan helyeken, ahol korábban sikerült ellenőrzés alá vonni, ezért fontos, hogy felkészültek legyenek. A múlt héten azt is elmondta, hogy a száznapos periódus ellenére csak idő kérdése, hogy újra legyen közösségi terjedés az országban, ilyen hozzáállással azonban alighanem ezt is sikerül majd kordában tartani.

(Borítókép: A Freyberg kikötő, 2020. április 21-én. Fotó: Mark Tantrum/Getty Images)